"Ez a film viszont nemes egyszerűséggel a borzalom határát súrolja. Egyszerűen nincs egy konkrét cselekmény, vagy egy történet, ami kicsit is megértetné a néző fejében az inkoherensen váltakozó jelenetek sorozatát."

Elképesztő. Elképesztő, hogy egy olyan tehetséges és sikeres színész, mint James Franco, elvállal egy ilyen szutykot. Elképesztő, hogy egy olyan legenda, mint Robert Duvall, megír és megrendez egy ilyen szutykot. Hölgyeim és uraim, ez a Wild Horses! Minden évben készül egy film, amiben szerepel egy-két húzónév, de a kutya sem kíváncsi rá. Nagyon úgy tűnik, hogy én kifogtam 2015 egyik legrosszabb és legérthetetlenebb filmjét, már csak azért is, mert Duvall-tól egyáltalán nem ehhez vagyunk szokva. De nagyon úgy tűnik, hogy A Keresztapából is ismert színész csak a kamera előtt tud értékelhető munkát letenni az asztalra, sem mint mögötte, bár ez a tény a Wild Horses megnézése után szinte egyértelmű.

Van egy olyan érzésem, hogy a mester elfáradt és már csak azért készít mozgóképeket, mert ő Robert Duvall és bizonyítani akar az embereknek, hogy nem felejtették el és még mindig ott van a kamera körül. Ez a film viszont nemes egyszerűséggel a borzalom határát súrolja. Egyszerűen nincs egy konkrét cselekmény, vagy egy történet, ami kicsit is megértetné a néző fejében az inkoherensen váltakozó jelenetek sorozatát. De akkor mi volt jó a Mulholland Drive-ban? Mert Lynch alkotásának a báját adja a rejtély és a megmagyarázhatatlan misztikum, a Wild Horses viszont, nem akarok köntörfalazni, egy értékelhetetlen, összecsapott semmi, aminek az érthetetlensége már csak hab a tortán.

Tulajdonképpen mit akar nekünk elmesélni? Egy meleg fiú és egy apa drámai történetét? Vagy a Texas Rangerek munkáját? Vagy a családot és a családi összetartást? Mi a célja ennek a filmnek? Valószínűleg mindet, és ez is a nagy problémája.

A legidegesítőbb dologról viszont még nem is beszéltünk: a film kínosan törekszik felidézni a régi westernek hangulatát, mind zenében, mind cselekményben, valamiféle nyugati cowboy feelinget akart megteremteni egy 84 éves színésszel, aki menni alig tud, és egy női Texas Rangerrel, akiről jobb, ha még említést sem teszünk.

Duvall rendezte és írta is a filmet, szóval teljes mértékben az ő szüleménye a Wild Horses, de ha már megemlítettük az írást, le kell szögezni, hogy a forgatókönyv egy hét éves iskolás naplójának minőségével vetekszik és ezzel még nem mondtam semmi durvát, már csak a rendező úr iránta tiszteletem miatt is, de ami igaz, az igaz.

Elég abszurd és lehetetlen elmélet, de ha egyszer egy szobába kerülök Duvalllal és kérdezhetek tőle kettő dolgot, az egyik az lenne, ki tudna-e segíteni egy kis pénzzel, a másik pedig, hogy mi a fenéért csinálta meg ezt a 104 percnyi tömény unalmat és fejfájást. Talán csak azért, mert a mindössze 43 éves felesége, Luciana Pedraza, aki a Rangert alakítja, szerepet akart kapni valahol. (A Bérgyilkos tangóban is játszott, szintén Duvall rendezésében).

Nem tudom, ki hogy van vele, de Wild Hosers helyett én inkább csak Wild Loserseket láttam. A legenda filmográfiájában bőven van egy tucat kiváló alkotás, ezeket a mellényúlásokat pedig, amilyen hamar csak lehet, el kell felejteni, főleg az alakításokat, mert bármennyire is szerepel legalább négy nagy sztár a filmben, nem nyújtottak többet, mint bármelyik egymondatos statiszta. Lehet, hogy csak nekem fájt különösen ez a semmitmondó film, de az én listámban legalábbis garantáltan benne van 2015 legrosszabbjai között.

Értékelés: 10/1

 

Megosztás a facebookon

"A karakterek ostobák? Történet nincs is? Az effekteket egy három éves kisgyerek csinálta Movie Maker-rel? Igen, mit lepődsz meg ezen, ez egy Asylum film!"

Egy kiváló szóval lehetne jellemezni a Megapiranha című "mesterművet": szánalmas. A 100 perces játékidő tökéletes arra, hogy alaposan átgondold a filmekbe vetett megrendíthetetlen bizalmad. Hisz mindig jó érzés találkozni olyan tényleges mesterművekkel, mint a Sunset Boulevard, vagy a Ragyogás, de mégis megmozdul benned valami, amikor olyan brutálisan és büntetendően rossz alkotásokba ütközöl, mint a Megapiranha - Gyilkos a mélyből. De mit is várok egy olyan stúdió nevétől, mint az Asylum?

Sok ember tudja értékelni azt, amikor egy alkotás már annyira fájdalmasan vállalhatatlan, hogy szórakoztató, de én sajnos nem tartozom ezen népes tábor közé. Még fizetett kritikusok is 80% fölé rangsorolták a Sharknado-t, amit már akkor sem értettem, én viszont továbbra is kitartok amellett a tény mellett, hogy ilyen rossz effektek és vágások mindenre vallnak, csak arra nem, hogy egy darabig is szórakoztatni tudnának.

A csodálatos és "csakis" minőségi filmeket játszó FILM+ Víziszörnyek hete alcím keretin belül adta le ezt a gyöngyszemet, én pedig kihasználtam, hogy szénné oltsam ezt a förmedvényt. Egyszerűen semmi olyat nem találok benne, ami kicsit is szórakoztató lenne. Mert egy Asylum film kapcsán már felesleges lenne értelmet keresni, hisz felesleges időpocsékolás lenne, azt viszont tényleg elismerem, hogy nyomokban tartalmaz szórakoztató elemeket, amik leginkább az effektben merülnek ki, amik egy hajszálnyival jobbak, mint amit a Birdemic-ben láttunk, de összességében még a "rossz" jelzőt sem érdemli meg.

Viszont ez a némi pozitívumot is magában hordozó kijelentésem sem tart sokáig, hisz az effektek nagyjából két percig viccesek, utána viszont feketébe borul az egész világ, és azon könyörögsz Istennek, hogy vagy szabadítson meg ebből a leírhatatlanul ostoba filmtől, vagy most rögtön vessen véget az életednek.

Ráadásul olyannyira komolyan veszi magát az egész film, hogy még a CIA-t meg az FBI-t is belekeveri ebbe az egészbe, és valami mondvacsinált dologgal próbálja magyarázni ezt a pusztító piranha agymenést, amit a képernyőn látunk. A karakterek ostobák? Történet nincs is? Az effekteket egy három éves kisgyerek csinálta Movie Maker-rel? Igen, mit lepődsz meg ezen, ez egy Asylum film!

Azt akarja, hogy komolyan vegyük olyan nevetséges jelenetek mellett, mint amit 100 percen át, megállás nélkül tol az arcunkba a film. De már magukba a mondatokba is bele lehet kötni és szakdolgozatot írni a hibáiról, de hát kit érdekel, amikor vérengző piranhákat öl meg főszereplőnk biciklimozdulatot imitálva. Hát nem fantasztikus?

De nem csak az életed, hanem a reklámokba fektetett negatív érzéseid is rendesen átgondolod. Most őszintén, ha olyan vagy mint én, és rászánod magad a megnézésre, garantáltan hálát adsz minden egyes reklámblokknak, ami csak feltűnik, hisz ezt a filmet egybe megnézni egyenlő a lehetetlenséggel. Emlékszem, a Sharknado-t is kb. nyolc részletben sikerült megnéznem, és a hányinger még egy hét múltán is bennem volt.
Az is ritka, hogy a PORT-on is kemény 2 ponton áll, de a Megapiranha - Gyilkos a mélyből teljes mértékben megérdemli ezt a kitüntető értékelést, hisz még ezzel a pontszámmal is kicsit túlértékeltnek tartom.

És olyan nagy szerencseként könyvelhető el, hogy a rendező úriember nem csak ezzel az egy filmmel mutatta meg páratlan direktori tehetségét, hisz többek között olyan, már-már tökéletesen elkészített filmek is az ő nevéhez fűződnek, mint a Testrabló idegenek, Itt a fű, hol a fű?, vagy a Mélytengeri kalandorok. De egy tanácsot azért fogadj meg: ha meghallod azt a nevet, hogy Eric Forsberg, gyorsan fuss el a másik irányba, jobban jársz vele.
Egy tucat special- és visual effektesünk van, nekik innen is szeretném megköszönni ezt a kivételes látványvilágot, amit a film felépít, és felhívnám minden érintett figyelmét, hogy nagyon megérdemelnének már egy igazi munkát.

Ha szeretnétek velem a Megapiranha dramaturgiai felépítéséről és annak nagyon fontos jelentőségéről beszélni, nyugodtan keressetek meg, ellenben búcsúzóul annyit tudok elmondani, hogy soha, semmilyen körülmények között ne járj úgy, mint én, és minden olyan címtől tartsd távol magad, mint a Megapiranha, Megacápa, Megakrokodil, Megaminden, és Náci zombi cápa. (Utóbbi létezésében sajnos nem vagyok biztos, de hát olyan találékonyak ezek az Asylum-os fiúk, az elkövetkezendő években biztos találkozunk majd ezzel és ehhez hasonlókkal is!

Értékelés: 10/1

 

 

Megosztás a facebookon

"A Muck halva született. Annyira kidolgozatlan, annyira semmitmondó, és annyira rossz, hogy sokszor már a nevető- és a sírógörcs is kerülgetett."

Amikor az Ultraviolát vagy a Sharknado-t volt szerencsém nézni, azt hittem, annál már nem lehet rosszabb. Mégis ki gondolná, hogy túl lehet szárnyalni a botrányossági skálán egy olyan filmet, ahol a főszereplő egy láncfűrésszel próbálja kivágni magát egy cápából? Nos, sajnálattal konstatálom, hogy a Muck-nak még ezt is sikerült felülmúlnia. A legidegesítőbb az, hogy még a Macskanőnél is komolyabb akar lenni, és elhiszi magáról, hogy egy nagyon jó indie horrorfilm. Az igazság viszont az, hogy életemben nem unatkoztam még ennyit, pedig a másfél órás játékidő alapjába véve nem adna rá okot, de tovább megyek, talán életembe nem láttam még ilyen rossz filmet!

Már a nyitó jelenet is teljesen kicsapta a biztosítékot, persze akkor még nem tudtam, hogy milyen szenvedés is vár rám: néhány fiatal piszkosan és véresen előbújik egy mocsárból. Egyelőre nem tudjuk meg mi történt velük, ki elöl futnak, miért véresek, de ez most még nem is fontos, hiszen a történet későbbi részébe majd megtudjuk.

Nem! Hölgyeim és uraim, a világ első filmje, amelynek egyszerűen nincsen története! Nehéz elhinni, de így van. A készítők egyszerűen nem vették arra a fáradtságot, hogy bemutassák az alapszituációt, így már a nyolcadik percben teljesen érdektelenné válik. A Muck egyszerűen ahhoz túl buta, hogy klisés legyen.

Tény, hogy kicsit sem a megszokott ZS filmek közé tartozik. Az egész annyiból áll, hogy néhány fiatal, akikkel nem tudjuk meg, hogy mi történt, bemerészkedik egy házba a mocsár mellett kb. két méterre, a házban viszont szörnyek vannak, akiknek nem hogy a szándékát, de még a nevét sem tudjuk meg.

Joggal mondom tehát, hogy a Muck halva született. Annyira kidolgozatlan, annyira semmitmondó, és annyira rossz, hogy sokszor már a nevető- és a sírógörcs is kerülgetett. Nevetőgörcs az ostoba és borzasztó jelenetek/dialógusok láttán, sírógörcs pedig azért, hogy egy ilyen kaliberű film egyáltalán elkészülhetett, ha ZS filmnek szánták, ha nem.

Már azon gondolkodtam, hogy levetem magamat az emeletről, annyi indokolatlan meztelenkedés volt benne, amit valószínűleg arra használtak, hogy kissé feledtetni tudják a nézővel, mennyire rossz is ez a Muck.

Az egyik szereplő, akinek nevére már az sem emlékszik, aki egy perccel ezelőtt még nézte a filmet, bemegy a városba, hogy telefont szerezzen. Hozzá kell tenni, ekkor már több barátja is meghalt. Egy nőtől kér segítséget, aki odaadja a mobilját egy selfiért és egy italért cserébe. A csávó pedig belemegy. What?? A barátjai haldokolnak, némelyik már meg is halt, és ő képtelen kivenni a csaj kezéből a telefont, hogy rendőrséget hívjon? Jesszusom..

Most szívesen megkérdezném a stábtól, hogy egyáltalán volt e forgatókönyv, mert amit a szereplők elmondtak, az mindenre hasonlított, csak épkézláb dialógusokra nem..

A Muck talán a világ legrosszabb filmje. Talán. De abban biztos vagyok, hogy a filmművészetben ilyen buta és értelmetlen lezárása még nem volt egy alkotásnak, ha ezt lezárásnak lehet nevezni. Nem tudom, mit is kellene most mondanom. Soha, semmilyen körülmények között ne nézd meg. Tekints rá úgy, mint a videóra a Kör című filmből: ha megnézed, meghalsz, csak nem hét nap múlva, hanem azonnal. Egy kicsit most én is meghaltam.

Értékelés: 10/0

 

 

 

Megosztás a facebookon

"Brian A Miller dilettantizmusa, a színészek élettelen és iszonyúan kínos játéka, valamint a rém ostoba forgatókönyv mind elősegítik azt a tényt, hogy a Vice az év egyik legrosszabb filmjévé avanzsáljon."

Nem váratott sokat magára 2015 egyik legrosszabb filmje, a főszerepben pedig nem meglepő módon Bruce Willis tetszeleg egy nagyon díszes társaságban. Lassan már megszoktuk, hogy a '90-es évek akciósztárja, mindenki John McClane-je ostoba B-filmekhez adja a nevét, több éve nem tudott összehozni egy épkézláb filmet, amiben főszereplő lenne. (Egyetlen talán a Looper, amiben az elmúlt években szerepelt, a Don John-os Joseph Gordon-Levitt-tel.) Ehelyett előszeretettel vállal ilyen Vice típusú akciófilmeket, amikben semmi nincs meg, ami egy jó filmhez kell, idegesítő puskaropogás viszont annál inkább.

Az ötödik elem és a Hatodik érzék sztárja nem csak a filmjei, hanem az alakításai minőségén is jócskán csökkentett, és nem a Vice-tól lesz az új Mihael Keaton. Azért kíváncsi lennék, hogy mi húzza jobban oda egy ilyen projekthez: a "jó" forgatókönyv vagy a zsíros csekk?

Ami nagyon idegesít, az az, hogy még csak próbálkozni sem próbálkozik, évek óta csak egy helyben áll, és minden felkérést elfogad olyan filmekre, aminek a költségvetése 70%-a Willis fizetése volt.

Pedig kétségtelen, hogy tud színészkedni, és az Expendables csapatból azon kevesek közé tartozik, akikben még van remény és potenciál, de mivel én ilyen naiv vagyok, bízom benne, hogy előbb-utóbb csak magára talál.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindent szabad. Első ránézésre úgy néz ki, mint a Sin City, de közel sem erről van szó. Az eredetiséget és az ötletességet még hírből sem hallották a készítők, az pedig már a filmművészet szégyene, hogy egy ilyen F kategóriás "izé" stúdióra és pénzre talál egy olyan világban, ahol rengeteg tehetséges fiatalt még csak kamerák közelébe sem engednek.

Tagadhatatlanul Bruce Willis nevével próbálták eladni a Vice-t, arra azonban nem jöttek rá, hogy jó ideje csak riasztja az embereket a moziból, mint beviszi őket. A többiekről pedig inkább ne is beszéljünk, legalább tíz éves eltiltás kellene minden szereplőnek, aki megfordult a filmben.

Az csak hab a tortán, hogy a Vice olyan komolyan és hitelesen akarja magát bemutatni, hogy az már botrányosan nevetséges. A száz perces játékidő alatt kétszer hangosan felnevettem, sőt, először azt hittem, hogy ez egy vígjáték lesz, így elég nagy pofára esés volt, amikor megláttam az IMDb oldalán, hogy ez igazából egy akcióthriller akar lenni.

Ami végül megmenti a teljes bukástól Bruce Willis legújabb őrültségét, az Yaron Levy, és a fényképezése. A nyitó jelenet valóban borzasztó volt, néha már idegesítően hatott az ide-oda keringő kamera, , de amúgy rendben volt az operatőri munka, és az már hatalmas dicséret egy ilyen kaliberű filmnél.

Brian A Miller dilettantizmusa, a színészek élettelen és iszonyúan kínos játéka, valamint a rém ostoba forgatókönyv mind elősegítik azt a tényt, hogy a Vice az év egyik legrosszabb filmjévé avanzsáljon. 2015 azonban tizenkét hónapból áll, és még csak március van, szóval ez a lista még igen csak bővülni fog.

Értékelés: 10/2

 

Megosztás a facebookon

"Már csak sajnálni tudom őket, hogy ezeket az amúgy tehetséges színésznőket Hollywood olyan mélyre süllyeszti, hogy ilyen botrányos produkciókhoz kell a nevüket adniuk."

Amikor egy kétperces jelenetben legalább háromszázszor vágtak, azt hittem, annál nem lehet rosszabb. És kiderült, hogy tévedtem. A Macskanő tőlem azért kapott két pontot, mert néha még szórakozni is lehetett rajta, persze a maga visszamaradott értelmében, és legalább lehetett rajta nevetni. De ez?

Az Ultraviola egyértelműen a filmművészet legalja. Azért is említettem meg elsőként a Macskanőt, mert sok közös tulajdonságuk van. Elsősorban mindkettő bűnrossz, és a stábtagok egyértelműen a pokolba kerülnek, továbbá képregényfilmek, melynek főszereplői nők, valamint mindkettőt jobb napokat is látott színészek alakították: Halle Berry és Milla Jovovich.

Már csak sajnálni tudom őket, hogy ezeket az amúgy tehetséges színésznőket Hollywood olyan mélyre süllyeszti, hogy ilyen botrányos produkciókhoz kell a nevüket adniuk. Előbbi még egy Oscar-díjat is bezsebelt, szóval mostanra már a helyzet nem olyan rossz, de meglepve lennék, ha ez a két hölgyemény azért vállalta volna el a főszerepet, mert jónak tartotta a forgatókönyvet. (Sokkal inkább megélhetés céljából.)

Az Ultraviolát csak Milla Jovovich domborodó teste menti meg, hogy hogy egyáltalán hozzon a konyhára, és másrészt ne legyen előkelő helyezése az IMDb bottom 100 listáján. Mert nélküle igen nagy gondban lenne Kurt Wimmer filmnek nem nevezhető mocska.

Nekem a film ars poeticá-m az, hogy minden mozgóképbe beleöltek egy bizonyos idejű munkát, és ezt tisztelni kell, de az Ultraviola olyan módon szembeköpi a nézőjét és önmagát, hogy arra Hollywood történetében még nem volt példa, és ezt nem hogy tisztelni, de megérteni sem tudom. Nem csak 2006, de az egész világ szégyenfoltja ez.

Milla Jovovich-ot alapjába véve jó színésznőnek tartom, de ahhoz, hogy jól teljesítsen a vásznon, egy megfelelő és hozzá illő szerepet is adni kell neki. (Gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem az volt.) Példa a Stone, ami nekem egyszer nézős film, de Jovovich alakítása számorma maradandó volt.
De itt minden kész káosz. Nem lehet beszélni a rendezésről, a forgatókönyvről, vagy a színészekről, mert nincs is olyan, CGI meg pláne nincs. Csupán néhány embert látok ugrándozni a kamera előtt, akik azt hiszik, állatkertben vannak, és hamarosan itt a déli ebéd.

Minden pillanatba azt kívánom, hogy bárcsak paródia lenne az egész, mert akkor mindent más megközelítésből néznék. Akkor tényleg vicces lenne, hogy milyen bénák az effektek, és hogy Jovovich egyáltalán nem illik képregényhősnek, de még egy fricska is lenne az akkori sci-fi filmeknek. A baj csak az, hogy véresen komolyan veszi magát, és a lezáró jelenetnél még elvárja, hogy hatódjunk is meg. Kösz, nem.

A legsúlyosabb gond az, hogy ilyen fércmunka nemhogy eszébe jutott valakinek, de arra pénzt is költöttek, a mozis bemutatásról meg már ne is beszéljek. Az adatok szerint több mint 18 millió dollárt hozott Amerikában, összesen pedig 31-et. Megtévesztés mesterfokon.

Hogy lehet az a mai világban, hogy egy fiatal, tehetséges rendezőt nem hagynak kibontakozni, de ilyen Ultraviola szerű filmekre csak úgy szórják a pénzt a stúdiók, pedig ezt senkinek sem lett volna szabad kiadnia a kezéből.

Esszét vagy könyvet lehetne írni abból, hogy milyen hibái is vannak a filmnek, de aki még nem látta, remélem, nem ezáltal kapott kedvet a megtekintésre, aki pedig látta, velem együtt, imádkozzon, hogy a következő évtizedekben ne kelljen találkoznia egy sötét szobában a film rendezőjével.

Értékelés: 10/0

 

Megosztás a facebookon

"Értem én, hogy ez a film már olyan kínos, hogy sírva lehet tőle nevetni, és igen szórakoztató, de fogjuk már fel, hogy ennyi nem elég! A Sharknado-ról már az első percben lerí, hogy egy dilettáns rendező készítette el dilettáns színészekkel, egy dilettáns stúdióval karöltve."

Manapság már ember legyen a talpán, aki el tudja kerülni az Asylum stúdió által készített filmeket. Igaz, olyan mazochista ember sincs a világon, mint én, aki akarattal nézi meg eme "világhírű" cég legendás alkotásait. Ők keltették életre a mockbuster kifejezést, és adtak a világnak olyan gyöngyszemeket, mint a Titanic 2, a Megacápa az óriáskrokodilok ellen, vagy az Abraham Lincoln, a zombivadász. Rendszerint ezeket nagyobb stúdiók alapötleteiből készítik, csak egy kicsit változtatnak benne: emiatt több nézeteltérés is akadt például a Fox stúdióval, és meg is szívták rendesen. (Az én kedvencem egyébként a Transmorphers című filmjük, nem is tudom, miről mintázták..)

De elég a jópofizásból. Az Asylum filmek nem elég hogy pofátlanul és szemrebbenés nélkül kopizzák le a nagy filmstúdiók igazi ötleteit, ezt még botrányosan rossz módon is csinálják. Valahogy úgy tudnám elképzelni az egészet, hogy az alapítók rájöttek, hogy fikarcnyit sem értenek a filmkészítéshez, és ahelyett, hogy legalább próbálkoztak volna, direkt egyre mélyebbre süllyedtek, hogyha már valami minőségit nem tudnak letenni az asztalra, beszéljenek róluk az emberek.

És ez be is jött. 2013-ban az emberek nagy része, azaz a normálisabb részük az Argo-akciótól, a Pi életétől, vagy a Lincoln-tól voltak bezsongva, de volt ám egy fontosabb mérföldkő is ebben az évben: az Asylum elkészítette eddigi mesterművét, a Sharknadó-t, azaz a Cápavihart. (Sokan Cápanádónak is hívják.)

Most szépen sorjában bontogassam ki, hogy milyen gondok vannak a filmmel? Azt hiszem, két év múlva is itt írnám a sorokat, és aláznám szénné ezt a kultuszfilmnek nevezett mocskot, de megígérem, nyugodt vagyok, és szépen lassan próbálom kibontakoztatni, miért is lett ez egy katasztrófa, azon kívül persze, hogy Asylum.

Az igazán nagy probléma egyébként nem a filmmel, hanem a mai társadalommal van: lehet, hogy én vagyok a begyepesedett, és nem értékelem az olyan filmeket, amibe látszólag nyolc óránál több munkát nem áldoztak, de az már nálam is kiveri a biztosítékot, miszerint hogy kaphatott ez a förtelem 82%-ot a Rotten Tomatoes kritikai oldalon, ahol fizetett kritikusok és újságírók osztják az észt, és gyakran olyan filmeket értékelnek le, amik egyáltalán nem érdemlik ezt meg.

Értem én, hogy ez a film már olyan kínos, hogy sírva lehet tőle nevetni, és igen szórakoztató, de fogjuk már fel, hogy ennyi nem elég! A Sharknado-ról már az első percben lerí, hogy egy dilettáns rendező készítette el dilettáns színészekkel, egy dilettáns stúdióval karöltve.

Annyi aberrált és botrányos jelenet van a filmben, hogy én éreztem magamat hülyének a laptop előtt, hogy komolyan, én most ezt nézem? (Leginkább ez az utolsó résznél jött ki, amikor a főszereplő, Fin "kibújik" a cápa testéből.)

Aztán a történet: milyen sablonos, nem? Cápák potyognak az égből, és teszik tönkre a világot. Az RT konszenzusában arra hivatkoznak, hogy ez már az annyira rossz, hogy jó kategória, ami szerintem nem igaz. Ez annyira szánalmas, annyira borzasztó, annyira undorító, hogy ehhez képest az "Unalmas", és a "Rossz" igazi dicséret.

A forgatókönyv mintha nem is lenne, amit én már el sem vártam, ismerve az Asylum stúdió "kiváló" íróit, a színészekről pedig addig nem vagyok hajlandó beszélgetni, amíg Tara Reid-et ki nem űzik Amerikából.

A nagy siker tehát érthetetlen számomra. Sokszor feltettem már a kérdést, hogy egy rossz film miért is kult, de már beletörődtem, hogy nem válaszol senki, mert ők maguk sem tudják. Ebbe a filmbe nincs semmi jó, punktum.

Értékelés: 10/1

 

Rendező: Anthony C. Ferrante

Szereplők: Tara Reid, Ian Ziering, John Heard, Cassie Scerbo, Jaason Simmons, Alex Arleo

Hossz: 1:85

Megjelenés:: 2013

Megosztás a facebookon