"Már csak sajnálni tudom őket, hogy ezeket az amúgy tehetséges színésznőket Hollywood olyan mélyre süllyeszti, hogy ilyen botrányos produkciókhoz kell a nevüket adniuk."

Amikor egy kétperces jelenetben legalább háromszázszor vágtak, azt hittem, annál nem lehet rosszabb. És kiderült, hogy tévedtem. A Macskanő tőlem azért kapott két pontot, mert néha még szórakozni is lehetett rajta, persze a maga visszamaradott értelmében, és legalább lehetett rajta nevetni. De ez?

Az Ultraviola egyértelműen a filmművészet legalja. Azért is említettem meg elsőként a Macskanőt, mert sok közös tulajdonságuk van. Elsősorban mindkettő bűnrossz, és a stábtagok egyértelműen a pokolba kerülnek, továbbá képregényfilmek, melynek főszereplői nők, valamint mindkettőt jobb napokat is látott színészek alakították: Halle Berry és Milla Jovovich.

Már csak sajnálni tudom őket, hogy ezeket az amúgy tehetséges színésznőket Hollywood olyan mélyre süllyeszti, hogy ilyen botrányos produkciókhoz kell a nevüket adniuk. Előbbi még egy Oscar-díjat is bezsebelt, szóval mostanra már a helyzet nem olyan rossz, de meglepve lennék, ha ez a két hölgyemény azért vállalta volna el a főszerepet, mert jónak tartotta a forgatókönyvet. (Sokkal inkább megélhetés céljából.)

Az Ultraviolát csak Milla Jovovich domborodó teste menti meg, hogy hogy egyáltalán hozzon a konyhára, és másrészt ne legyen előkelő helyezése az IMDb bottom 100 listáján. Mert nélküle igen nagy gondban lenne Kurt Wimmer filmnek nem nevezhető mocska.

Nekem a film ars poeticá-m az, hogy minden mozgóképbe beleöltek egy bizonyos idejű munkát, és ezt tisztelni kell, de az Ultraviola olyan módon szembeköpi a nézőjét és önmagát, hogy arra Hollywood történetében még nem volt példa, és ezt nem hogy tisztelni, de megérteni sem tudom. Nem csak 2006, de az egész világ szégyenfoltja ez.

Milla Jovovich-ot alapjába véve jó színésznőnek tartom, de ahhoz, hogy jól teljesítsen a vásznon, egy megfelelő és hozzá illő szerepet is adni kell neki. (Gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem az volt.) Példa a Stone, ami nekem egyszer nézős film, de Jovovich alakítása számorma maradandó volt.
De itt minden kész káosz. Nem lehet beszélni a rendezésről, a forgatókönyvről, vagy a színészekről, mert nincs is olyan, CGI meg pláne nincs. Csupán néhány embert látok ugrándozni a kamera előtt, akik azt hiszik, állatkertben vannak, és hamarosan itt a déli ebéd.

Minden pillanatba azt kívánom, hogy bárcsak paródia lenne az egész, mert akkor mindent más megközelítésből néznék. Akkor tényleg vicces lenne, hogy milyen bénák az effektek, és hogy Jovovich egyáltalán nem illik képregényhősnek, de még egy fricska is lenne az akkori sci-fi filmeknek. A baj csak az, hogy véresen komolyan veszi magát, és a lezáró jelenetnél még elvárja, hogy hatódjunk is meg. Kösz, nem.

A legsúlyosabb gond az, hogy ilyen fércmunka nemhogy eszébe jutott valakinek, de arra pénzt is költöttek, a mozis bemutatásról meg már ne is beszéljek. Az adatok szerint több mint 18 millió dollárt hozott Amerikában, összesen pedig 31-et. Megtévesztés mesterfokon.

Hogy lehet az a mai világban, hogy egy fiatal, tehetséges rendezőt nem hagynak kibontakozni, de ilyen Ultraviola szerű filmekre csak úgy szórják a pénzt a stúdiók, pedig ezt senkinek sem lett volna szabad kiadnia a kezéből.

Esszét vagy könyvet lehetne írni abból, hogy milyen hibái is vannak a filmnek, de aki még nem látta, remélem, nem ezáltal kapott kedvet a megtekintésre, aki pedig látta, velem együtt, imádkozzon, hogy a következő évtizedekben ne kelljen találkoznia egy sötét szobában a film rendezőjével.

Értékelés: 10/0

 

Megosztás a facebookon