Búskomor tippelgetések az utóbbi évek leggyengébb felhozatala közül.

Izgalmas esélylatolgatás novembertől, várakozás az amerikai államok kritikusainak díjaira, excel táblázatok minden mappában, erős késztetés arra, hogy félhavi fizetést elköltsek nasira és így tovább. Ezek azok a momentumok, amik az idei díjszezon alatt teljesen kimaradtak, lényegében csak a hagyomány továbbvitele és a twitteres elmélkedés miatt nézem meg a kétezres évek határozottan leggyengébb filmjeit felvonultató gálát. Arról nem is beszélve, hogy a lobbizás mindennél erősebb hatása és az akadémiai tagok nyílt dilettantizmusa – ismerjük a történeteket, persze névtelenül -, valamint a különböző színű, szagú és állagú mondvacsinált botrányok erősen rájátszanak abban, hogy miért is érzi több millió ember rajtam kívül, hogy az Oscar egyre inkább egy semmitmondó puccparádéba megy át.

De ahogy említettem, a hagyomány az hagyomány, ennek jelében pedig szokásomhoz híven elkészítettem az idei Oscar-díjátadó fontosabb díjainak várományosait egyrészt az én meglátásom, másrészt a tisztelt akadémiai tagok meglátása szerint.

(A számok a sorrendet jelölik).

 

LEGJOBB EREDETI BETÉTDAL

Jelöltek:

All the Stars – Fekete Párduc (2.)

I’ll Fight – RBG (5.)

The Place Where Lost Things Go – Mary Poppins visszatér (4.)

Shallow – Csillag születik (1.)

When a Cowboy Trades His Spurs For Wings – The Ballad of Buster Scruggs (3.)

 

Aki nyerni fog: Shallow – Csillag születik

Akinek nyernie kellene: Shallow – Csillag születik

Amikor a Shallow után a teljes itthoni és külföldi mainstream média Oscart kiáltott, úgy gondoltam, nem lehet olyan gyenge a betétdal mezőny, hogy ez nyerje meg. És de, mégis. Hogy az állandó fanyalgó mivoltomat kissé árnyaljam, bevallom, a végére egész hallgathatóvá vált, bár önmagában a film és a karakterek nélkül tucatzenének tartom. Az All the Stars nyomokban tartalmazott jó dolgokat, a többi viszont  egyenesen rossz. Nem mondanám, hogy új lenne a nap alatt, az utóbbi évek jelöltjei közül csak az Ordinary Love, a Glory és a Mystery of Love volt emlékezetes, mondjuk két whiskykóla után a Shallow is az lesz majd, szigorúan Gagáék előadásában.

 

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ

Jelöltek:

Mahershala Ali – Zöld könyv, mint Don Shirley (2.)

Adam Driver – Csuklyások, mint Phillip Zimmerman (4.)

Sam Elliott – Csillag születik, mint Bobby Maine  (5.)

Richard E. Grant – Can You Ever Forgive Me?, mint Jack Hock (1.)

Sam Rockwell – Alelnök, mint George W. Bush (3.)

 

Aki nyerni fog: Mahershala Ali – Zöld könyv

Akinek nyernie kellene: Richard E. Grant – Can You Ever Forgive Me?

Kétségtelen, hogy a Zöld könyvben megbújó, majd percről percre egyre látványosabban a néző elé tóduló klisétenger elviselhetőségét nagyban segíti Mahershala Ali és Viggo Mortensen játéka, a kategória győztese számomra ebben az évben mégis Richard E. Grant. Hogy miért? Őszintén nem vártam tőle egy ilyen összetett, komplex karakter megformálását, akiről süt le a képernyőről, hogy a való életben nehezen lehetne vele többet kibírni másfél óránál akár a stiklijei, akár a gyakran irritáló stílusa miatt, Grant viszont mégis eléri, hogy valamilyen formában szerethetővé, emberarcúvá váljon úgy, hogy közben nem megy az agyunkra, sőt. A Can You Ever Forgive Me egy elég erőtlen filmecske egyetemben sok olyan más alkotással, amiket ennek ellenére megszórtak egy csomó jelöléssel, de ha másban nem is igazán, a színészi alakításokban messze kiemelkedő teljesítményt nyújtott a film.

Az előzetes várakozások szerint a többiek már nem igazán rúghatnak labdába: Sam Elliott karakterének létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen volt abból a szempontból, hogy a főszereplőnek igenis szüksége lett volna egy támogató testvérre, az már más kérdés, hogy a filmben ez a szál talán az összes közül a leggyengébben van kidolgozva, így Elliott is háttérbe szorul. Driver alakítása pont olyan volt, mint a Csuklyások maga: korrekt iparosmunka, amit két nap után elfelejt az ember, Rockwell pedig Elliothoz hasonlóan jó volt, de az időnkénti pár perces felbukkanásai azért nem ütöttek akkorát, hogy az Oscart érjen.

 

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ

Jelöltek:

Rachel Weisz – A kedvenc, mint Sarah Churchill (2.)

Emma Stone – A kedvenc, mint Abigail Masham (4.)

Amy Adams – Alelnök, mint Lynne Cheney (1.)

Marina de Tavira – Roma, mint Sofía (5.)

Regina King – If Beale Street Could Talk, mint Sharon Rivers (3.)

 

Aki nyerni fog: Regina King – If Beale Street Could Talk, mint Sharon Rivers

Akinek nyernie kellene: Amy Adams – Alelnök

Az Alelnök itthon és az Államokban is rendesen kapja az ívet, pedig az idei felhozatalból minden hibája ellenére is az egyik legjobb darabjának tartom. Ebben hatalmas szerepet játszik Christian Bale és Amy Adams, utóbbit pedig elsősorban azért kell kiemelnem, mert egy olyan életrajzi filmben tudott maradandó alakítást nyújtani, ahol a show főszereplője egyértelműen a hízásaiból, majd a lefogyásaiból lassan versenyt csináló Bale. Remekül érezni az alelnök mögött megbújó támaszt, másrészt a hatodik jelölését magáénak tudó Adams most már tényleg megérdemelné a szobrocskát. A kedvenc egyébként szintén a színészek hathatós közreműködésével válhatott olyan nagy sikerré, sőt, talán Rachel Weisz még bele is szólhat a harcba, de valószínű, hogy a sírópornó If Beale Street Could Talk Sharonja, Regina King nyeri a kategóriát.

 

LEGJOBB OPERATŐR

Jelöltek:

Csillag születik – Matthew Libatique (4.)

Roma – Alfonso Cuarón (2.)

Mű szerző nélkül – Caleb Deschanel

Hidegháború - ŁukaszŻal (1.)

A kedvenc – Robbie Ryan (3.)

 

Aki nyerni fog: Roma – Alfonso Cuarón

Akinek nyernie kellene: Hidegháború - Łukasz Żal

Az operatőri kategória esetében hatványozottan érzem a Roma túlértékeltségét. Az a vizuális környezet, amit Cuarón megteremtett, nagyon szép és tetszetős, de egy pillanatig nem tudott olyan szép és ütős atmoszférát teremteni, mint amilyet a Hidegháború operatőrének már a kezdetektől sikerült. A cselekmény minden része összhangban van a látottakkal, sehol semmi öncélú művészkedés, miközben a Roma a szerteágazó cselekmény előrehaladtával egyre inkább azzá válik. Mindazonáltal egy nagyon szép és érzelmes filmnek tartom, amit kiválóan fényképeztek, a kiváló azonban nem elég akkor, ha van itt egy Hidegháború is.

 

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV

Jelöltek:

Roma – Alfonso Cuarón (2.)

Alelnök – Adam McKay (5.)

Zöld könyv – Útmutató az élethez – Nick Vallelonga, Peter Farrelly és Brian Currie (4.)

A hitehagyott – Paul Schrader (1.)

A kedvenc – Deborah David és Tony McNamara (3.)

 

Aki nyerni fog: A kedvenc – Deborah David és Tony McNamara

Akinek nyernie kellene: A hitehagyott – Paul Schrader

Itt vannak még kérdőjelek, bár valószínűleg a kérdőjelek ellenére se merülhet fel az, hogy a kategória „eredeti” szavát kétszeresen is teljesítő Paul Schrader kapja a díjat. Igazából legtöbbjüknek nem is adnám oda jó szívvel: a Zöld könyvbe vannak megmosolyogtató részek és kétségtelenül egy koherens egészet alkot, de rettenetesen klisés és butácska, az Alelnök idegesítően sokat csapong, de a Romára és a főesélyesre, A kedvencre is csak a korrekt jelzőt tudnám mondani. Egyedül A hitehagyott volt az, amely összességében igazi nyomot hagyott bennem úgy, hogy a film azért elég távol áll a mesterműtől. Egy nagyon érdekes szemszögből mutatott be egy igazán hatásos és aktuális történetet, az pedig, hogy nem nézőkompatibilis, ami ebben az esetben egyet jelent azzal, hogy esélytelen, már nem a filmet és az azt írót minősíti.

 

LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV

Jelöltek:

The Ballad of Buster Scruggs – Joel Coen és Ethan Coen saját novelláik alapján (4.)

Csillag Születik – Bradley Cooper, Will Fetters és Erich Roth az 1937-es film alapján (1.)

Can You Ever Forgive Me? – Nicole Holofcener és Jeff Whitty, Lee Israel memorája alapján (3.)

Csuklyások – BlacKkKlansman – Charlie Wachtel, David Rabinowitz, Kevin Willmott és Spike Lee, Ron Stallworth memoárkötete alapján (2.)

If Beale Street Could Talk – Barry Jenkins, James Baldwin novellája alapján (5.)

 

Aki nyerni fog: Csuklyások – Charlie Wachtel, David Rabinowitz, Kevin Willmott és Spike Lee, Ron Stallworth memoárkötete alapján

Akinek nyernie kellene: Csillag Születik – Bradley Cooper, Will Fetters és Erich Roth az 1937-es film alapján

Az, hogy a Csillag születik nem lett egy felejthető zenés romkom, nagyban köszönhető a remek forgatókönyvének. Az ilyenkor ismert papírmasé karakterek helyett egyaránt hús-vér ember lett Jack és Ally is, illetve remekül építi fel azt a légkört, amelynek a hitelessége által tud igazán nagyot ütni Jack lejtmenete a végén. Se a szkript, se maga a film nem találta fel a spanyol viaszt, de abban jelesre vizsgázott, hogy kvázi egy XXI. századi mesét - ismeretlen bárok ismeretlen énekesnője találkozik a világsztárral és együtt kezdenek el turnézni - tud úgy megmutatni, hogy az földhözragadt és közhelyektől mentes legyen, mi több, talán az egész idei felhozatalból a Csillag születik volt az, ahol a legjobban átjött a konfliktusok súlya. Ezzel szemben a kategória esélyese, a Csuklyások nem más, mint egy kétségtelenül szórakoztató kisujjból kirázott indok, hogy az utolsó öt percben Spike Lee-nek legyen lehetősége aktuálpolitizálni.

 

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ

Jelöltek:

Viggo Mortensen – Zöld könyv – Útmutató az élethez, mint Frank Vallelonga (2.)

Willem Dafoe – At Eternity’s Gate, mint Vincent van Gogh (5.)

Bradley Cooper – Csillag születik, mint Jackson Maine  (4.)

Christian Bale – Alelnök, mint Dick Cheney (1.)

Rami Malek – Bohém rapszódia, mint Freddie Mercury (3.)

 

Aki nyerni fog: Rami Malek – Bohém rapszódia, mint Freddie Mercury

Akinek nyernie kellene: Christian Bale – Alelnök, mint Dick Cheney

Az a kategória már nem lehet rossz, ahol Vincent van Gogh, Dick Cheney és Freddie Mercury valamilyen formában egyszerre tud jelen lenni. A helyzet az, hogy kifejezetten sajnálnám Malek győzelmét, pedig jelen pillanatban erre van a legnagyobb esély: abban nincs vita, hogy a közönség által az egekig magasztalt Bohém rapszódia főszereplője teljesen megérdemli a jelölést, de maga a film összképe annyira rossz, hogy ezzel képes diszkreditálni az alakítását, ami azért nem kis bravúr. Arról nem is beszélve, hogy olyan vetélytársai vannak, mint Viggo Mortensen és Christian Bale. „Mercury” kiszorítására meglehetősen kicsi az esély, de a látatlanba elég foghíjasnak ígérkező este egyik fénypontja lenne számomra valamelyikük győzelmének kihirdetése. (Titkon egyébként van egy olyan érzésem, hogy Bale nyer, de az Alelnök otthoni fogadtatása azért elég erős visszahúzó erő).

 

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ

Jelöltek:

Yalitza Aparicio – Roma, mint Cleodegaria Gutiérrez (2.)

Glenn Close – A férfi mögött, mint Joan Castleman (1.)

Melissa McCarthy – Can You Ever Forgive Me?, mint Lee Israel (5.)

Lady Gaga – Csillag születik, mint Ally Maine (4.)

Olivia Colman – A kedvenc, mint Anna brit királynő (3.)

 

Aki nyerni fog: Glenn Close – A férfi mögött, mint Joan Castleman

Akinek nyernie kellene: Glenn Close – A férfi mögött, mint Joan Castleman

Bár sokszor olyan kritikákat fogalmazok meg az Akadémiával kapcsolatban, hogy híján vannak a meglepetéseknek, nagyon remélem, hogy ezesetben a favorit ténylegesen díjazott lesz. Nem elsősorban azért, mert Glenn Close-on kívül nem lesz olyan ember a Dolby Színházban, aki jobban megérdemelné a szobrot, - azért Amy Adams közel jár hozzá -, hanem mert egész egyszerűen lehengerlő volt a filmben. Nagyon ritkán látni olyan alkotást, ahol a két főszereplő ilyen erőteljesen tudja kiegészíteni a másikat úgy, hogy az végig hiteles és érdekes legyen, épp ezért sajnálom, hogy Jonathan Pryce jelölésétől eltekintettek. A férfi mögött egy kiváló dráma brutálisan jó színészekkel, aki teheti, nézze meg és aztán szurkoljon Close győzelmének.

 

LEGJOBB RENDEZŐ

Jelöltek:

Spike Lee – Csuklyások  (4.)

Adam McKay – Alelnök (3.)

Pawel Pawlikowski – Hidegháború (2.)

Jorgosz Lantimosz – A kedvenc  (5.)

Alfonso Cuarón – Roma (1.)

 

Aki nyerni fog: Alfonso Cuarón – Roma

Akinek nyernie kellene: Alfonso Cuarón – Roma

Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy Cleo cselekményszálán kívül minden más üresjárat és az egész film nem szól messziről. Aztán eltelt két perc és arra gondoltam, hogy amit látok, nem más, mint egy nagyon szép és visszafogott megközelítése a kesze-kusza múltnak és az akkori mexikói életnek. Aztán megint üresjárat.

Nagyjából ilyen hullámvasúton utaztam a Roma nézése közben, a jó hír viszont az, hogy végül tényleg összeáll egy egésszé mindaz, amit Cuarón mondani akar. Nem erőszakkal, türelmesen, csendesen, nyugtató és egyben felkavaró módon, úgy, ahogy arra kevesen képesek napjainkban.

Nagyon úgy tűnik, nem is kell aggódnia a végső kimenetel miatt. McKay és Lanthimos aligha van benn a versenyben, talán csak Spike Lee szólhat közbe, esetleg Pawlikowski, de ebből a felhozatalból Cuarón teljesítménye érdemli meg legjobban az arany szobrocskát.

 

LEGJOBB FILM

Alelnök (3.)

Csillag születik (1.)

Bohém rapszódia (8.)

Fekete Párduc (4.)

A kedvenc (7.)

Zöld könyv (6.)

Csuklyások  (5.)

Roma (2.)

 

Aki nyerni fog: Roma

Akinek nyernie kellene: Senki

Elérkeztünk a legfájóbb ponthoz. Amióta vagyok olyan őrült, hogy élőben követem végig az évről évre egyre sekélyesebb és kiszámíthatóbb gálaprocedúrát, még nem volt olyan alkalom, ahol ilyen gyenge filmek versenyeztek volna. A Csillag születik, a Roma és az Alelnök ugrotta meg azt a mércét, ami arra predesztinálná őket, hogy egy jóval erősebb mezőny töltelékjelöltjei legyenek, a többiek még erre sem voltak képesek. A Zöld könyv, a Fekete párduc és a Bohém rapszódia jelölése egyenesen a nevetségesség határát súrolja. Már tavaly sem voltam teljesen boldog, amikor A víz érintése nyert, de ha csak visszagondolok, hogy egy évvel ezelőtt egy Tűnj el!, egy Három óriásplakát… és egy Szólíts a neveden versenyezett, most meg olyanok, amik egy erősebb filmévben arra sem alkalmasak, hogy lobbizzanak nekik pár jelölését, visszakívánom magam 2018 januárjába. Nem lehetne, hogy most tényleg a La La Land nyer?

 

Twitteren az egész gála ideje alatt csipogni fogok, ha érdekel, itt megtalálsz.

 

Megosztás a facebookon