"Értem én, hogy ez a film már olyan kínos, hogy sírva lehet tőle nevetni, és igen szórakoztató, de fogjuk már fel, hogy ennyi nem elég! A Sharknado-ról már az első percben lerí, hogy egy dilettáns rendező készítette el dilettáns színészekkel, egy dilettáns stúdióval karöltve."

Manapság már ember legyen a talpán, aki el tudja kerülni az Asylum stúdió által készített filmeket. Igaz, olyan mazochista ember sincs a világon, mint én, aki akarattal nézi meg eme "világhírű" cég legendás alkotásait. Ők keltették életre a mockbuster kifejezést, és adtak a világnak olyan gyöngyszemeket, mint a Titanic 2, a Megacápa az óriáskrokodilok ellen, vagy az Abraham Lincoln, a zombivadász. Rendszerint ezeket nagyobb stúdiók alapötleteiből készítik, csak egy kicsit változtatnak benne: emiatt több nézeteltérés is akadt például a Fox stúdióval, és meg is szívták rendesen. (Az én kedvencem egyébként a Transmorphers című filmjük, nem is tudom, miről mintázták..)

De elég a jópofizásból. Az Asylum filmek nem elég hogy pofátlanul és szemrebbenés nélkül kopizzák le a nagy filmstúdiók igazi ötleteit, ezt még botrányosan rossz módon is csinálják. Valahogy úgy tudnám elképzelni az egészet, hogy az alapítók rájöttek, hogy fikarcnyit sem értenek a filmkészítéshez, és ahelyett, hogy legalább próbálkoztak volna, direkt egyre mélyebbre süllyedtek, hogyha már valami minőségit nem tudnak letenni az asztalra, beszéljenek róluk az emberek.

És ez be is jött. 2013-ban az emberek nagy része, azaz a normálisabb részük az Argo-akciótól, a Pi életétől, vagy a Lincoln-tól voltak bezsongva, de volt ám egy fontosabb mérföldkő is ebben az évben: az Asylum elkészítette eddigi mesterművét, a Sharknadó-t, azaz a Cápavihart. (Sokan Cápanádónak is hívják.)

Most szépen sorjában bontogassam ki, hogy milyen gondok vannak a filmmel? Azt hiszem, két év múlva is itt írnám a sorokat, és aláznám szénné ezt a kultuszfilmnek nevezett mocskot, de megígérem, nyugodt vagyok, és szépen lassan próbálom kibontakoztatni, miért is lett ez egy katasztrófa, azon kívül persze, hogy Asylum.

Az igazán nagy probléma egyébként nem a filmmel, hanem a mai társadalommal van: lehet, hogy én vagyok a begyepesedett, és nem értékelem az olyan filmeket, amibe látszólag nyolc óránál több munkát nem áldoztak, de az már nálam is kiveri a biztosítékot, miszerint hogy kaphatott ez a förtelem 82%-ot a Rotten Tomatoes kritikai oldalon, ahol fizetett kritikusok és újságírók osztják az észt, és gyakran olyan filmeket értékelnek le, amik egyáltalán nem érdemlik ezt meg.

Értem én, hogy ez a film már olyan kínos, hogy sírva lehet tőle nevetni, és igen szórakoztató, de fogjuk már fel, hogy ennyi nem elég! A Sharknado-ról már az első percben lerí, hogy egy dilettáns rendező készítette el dilettáns színészekkel, egy dilettáns stúdióval karöltve.

Annyi aberrált és botrányos jelenet van a filmben, hogy én éreztem magamat hülyének a laptop előtt, hogy komolyan, én most ezt nézem? (Leginkább ez az utolsó résznél jött ki, amikor a főszereplő, Fin "kibújik" a cápa testéből.)

Aztán a történet: milyen sablonos, nem? Cápák potyognak az égből, és teszik tönkre a világot. Az RT konszenzusában arra hivatkoznak, hogy ez már az annyira rossz, hogy jó kategória, ami szerintem nem igaz. Ez annyira szánalmas, annyira borzasztó, annyira undorító, hogy ehhez képest az "Unalmas", és a "Rossz" igazi dicséret.

A forgatókönyv mintha nem is lenne, amit én már el sem vártam, ismerve az Asylum stúdió "kiváló" íróit, a színészekről pedig addig nem vagyok hajlandó beszélgetni, amíg Tara Reid-et ki nem űzik Amerikából.

A nagy siker tehát érthetetlen számomra. Sokszor feltettem már a kérdést, hogy egy rossz film miért is kult, de már beletörődtem, hogy nem válaszol senki, mert ők maguk sem tudják. Ebbe a filmbe nincs semmi jó, punktum.

Értékelés: 10/1

 

Rendező: Anthony C. Ferrante

Szereplők: Tara Reid, Ian Ziering, John Heard, Cassie Scerbo, Jaason Simmons, Alex Arleo

Hossz: 1:85

Megjelenés:: 2013

Megosztás a facebookon