"Ez a film viszont nemes egyszerűséggel a borzalom határát súrolja. Egyszerűen nincs egy konkrét cselekmény, vagy egy történet, ami kicsit is megértetné a néző fejében az inkoherensen váltakozó jelenetek sorozatát."

Elképesztő. Elképesztő, hogy egy olyan tehetséges és sikeres színész, mint James Franco, elvállal egy ilyen szutykot. Elképesztő, hogy egy olyan legenda, mint Robert Duvall, megír és megrendez egy ilyen szutykot. Hölgyeim és uraim, ez a Wild Horses! Minden évben készül egy film, amiben szerepel egy-két húzónév, de a kutya sem kíváncsi rá. Nagyon úgy tűnik, hogy én kifogtam 2015 egyik legrosszabb és legérthetetlenebb filmjét, már csak azért is, mert Duvall-tól egyáltalán nem ehhez vagyunk szokva. De nagyon úgy tűnik, hogy A Keresztapából is ismert színész csak a kamera előtt tud értékelhető munkát letenni az asztalra, sem mint mögötte, bár ez a tény a Wild Horses megnézése után szinte egyértelmű.

Van egy olyan érzésem, hogy a mester elfáradt és már csak azért készít mozgóképeket, mert ő Robert Duvall és bizonyítani akar az embereknek, hogy nem felejtették el és még mindig ott van a kamera körül. Ez a film viszont nemes egyszerűséggel a borzalom határát súrolja. Egyszerűen nincs egy konkrét cselekmény, vagy egy történet, ami kicsit is megértetné a néző fejében az inkoherensen váltakozó jelenetek sorozatát. De akkor mi volt jó a Mulholland Drive-ban? Mert Lynch alkotásának a báját adja a rejtély és a megmagyarázhatatlan misztikum, a Wild Horses viszont, nem akarok köntörfalazni, egy értékelhetetlen, összecsapott semmi, aminek az érthetetlensége már csak hab a tortán.

Tulajdonképpen mit akar nekünk elmesélni? Egy meleg fiú és egy apa drámai történetét? Vagy a Texas Rangerek munkáját? Vagy a családot és a családi összetartást? Mi a célja ennek a filmnek? Valószínűleg mindet, és ez is a nagy problémája.

A legidegesítőbb dologról viszont még nem is beszéltünk: a film kínosan törekszik felidézni a régi westernek hangulatát, mind zenében, mind cselekményben, valamiféle nyugati cowboy feelinget akart megteremteni egy 84 éves színésszel, aki menni alig tud, és egy női Texas Rangerrel, akiről jobb, ha még említést sem teszünk.

Duvall rendezte és írta is a filmet, szóval teljes mértékben az ő szüleménye a Wild Horses, de ha már megemlítettük az írást, le kell szögezni, hogy a forgatókönyv egy hét éves iskolás naplójának minőségével vetekszik és ezzel még nem mondtam semmi durvát, már csak a rendező úr iránta tiszteletem miatt is, de ami igaz, az igaz.

Elég abszurd és lehetetlen elmélet, de ha egyszer egy szobába kerülök Duvalllal és kérdezhetek tőle kettő dolgot, az egyik az lenne, ki tudna-e segíteni egy kis pénzzel, a másik pedig, hogy mi a fenéért csinálta meg ezt a 104 percnyi tömény unalmat és fejfájást. Talán csak azért, mert a mindössze 43 éves felesége, Luciana Pedraza, aki a Rangert alakítja, szerepet akart kapni valahol. (A Bérgyilkos tangóban is játszott, szintén Duvall rendezésében).

Nem tudom, ki hogy van vele, de Wild Hosers helyett én inkább csak Wild Loserseket láttam. A legenda filmográfiájában bőven van egy tucat kiváló alkotás, ezeket a mellényúlásokat pedig, amilyen hamar csak lehet, el kell felejteni, főleg az alakításokat, mert bármennyire is szerepel legalább négy nagy sztár a filmben, nem nyújtottak többet, mint bármelyik egymondatos statiszta. Lehet, hogy csak nekem fájt különösen ez a semmitmondó film, de az én listámban legalábbis garantáltan benne van 2015 legrosszabbjai között.

Értékelés: 10/1

 

Megosztás a facebookon