"A Ragyogás még mai szemmel is egy teljesen tökéletes darab, mely még Kubrick filmográfiájában is kiemelkedik, minden idők egyik legjobb horror-thriller keveréke!"

Stanley Kubrick nem egyszer megmutatta már, hogy helye van a filmművészet legnagyobb emberei közt, persze olyan alkotások mellett, mint a 2001: Űrodüsszeia, a Mechhanikus narancs, az Acéllövedék, nem is csoda, hisz valósággal ordítanak ezek a filmek a "tökéletes" jelzőért. 1980-ban készült remekművéről, a Ragyogásról sem szabad elfeledkezni, ami konkrétan megalapozta, hogyan is kell mindössze feszültséggel félelmet kelteni a nézőben.

Jack Torrance, filmünk főszereplője, és családja egy tágas, nagy hotelba költözik, mint gondnok a téli szezon idejére, ahol szinte egy árva lélek sincsen. Nem titok viszont, hogy az épületben rengeteg titokzatos haláleset történt az utóbbi évtizedekben, sokan megőrültek a falakon belül, és ezért tettek meggondolatlan cselekedeteket. Jack-re is ez a sors vár..

Borzasztó jó dolog volt látni, hogy a film teljes egészében el tud szórakoztatni, egyetlen perc, vagy egyetlen momentum sem történt, ami miatt elvesztette volna a figyelmemet, sőt, valósággal meg voltam sértődve, amikor megtörtént a nagy csavar a film végén, utána pedig már csak a stáblistát nézegethettem. A Ragyogás minden perce aranyat ér: Kubrick remek egyvelege a thriller és a horror alappillérjeivel fantasztikus, de a kettő között még sem lehet eldönteni, melyikre hajaz jobban, ez pedig egy nagyon különös hangulatot ad a játékidő alatt.

Egy sárga kocsit pillantunk meg a kezdő képsorokban, amint a hotel felé igyekszik: Torrance az, aki reménykedik benne, hogy végre normális munkát talál, és családjával együtt letelepedhetnek a télre. Nicholson ezekben a percekben semmi visszataszítót, esetleg félelmeteset nem mutat, mégis, ha jobban belenézünk a szemébe, vagy ahogy mosolyog, beszél, találunk benne valami nem hétköznapit, ami miatt rögtön kikapcsolnád az egész filmet, és elbújnál a legtávolabbi helyre, amit ismersz, hogy soha többet ne kelljen meglátnod ezt az arcot: pedig ez még csak a kedves Torrance, a gondoskodó apa, a jó férj..

A film egy nagyon érdekes és megválaszolatlan kérdést hagy maga után: vajon mi van abban a házban, ami miatt Jack teljesen kifordul magából, és a családját megölni is képes szörnyeteggé válik? Vajon tényleg az egyedüllét a fő oka, hogy ennyire kizökken a megszokott kerékvágásból Jack, vagy tényleg van valami a Szépkilátás Hotel falain belül, ami miatt minden ember vadállat lesz?

Nem tudjuk meg, ahogy sok más mindenre sem, de lehet, hogy így is jártunk jobban, hisz könnyen lehet, egy álom omlana össze bennem, ha megtudnám, mi az a kulcsfontosságúan jelentős sövénylabirintus a film során, ami többször is feltűnik, a 237-es szoba rejtélye is megoldatlan marad, a befejező jelenet úgyszintén, ami a filmművészet talán egyik legrejtélyesebb és félelmetesebb jelenete, vér nélkül.

Jack Nicholson élete legjobb alakítását nyújtja a Ragyogásban, egy életre beleégett az emberek retinájába, amikor Torrance teljesen megfagyva valósággal bele van ragadva a hóba.. mesteri, ugyanakkor hátborzongató. Nicholson tehát 100%-ot nyújt, ez nem kétség, aztán a gyerekszínész, Danny Lloyd is ügyesen játsza a furcsa képességekkel rendelkező kisfiút, egyedül Shelley Duvall-lal volt baj, aki a feleséget alakította.

Egyes jelenetei gyakran átmentek színészkedésnek nem nevezhető ordítozásba, főleg akkor éreztem már idegesítőnek, amikor Jack először kikel magából, és próbálja leszúrni Wendy-t. Nicholson profizmusa persze sokat javított a szituáción, de Duvall mérhetetlenül ócska rinyálása inkább hasonlított egy bolti öregasszonyra, aki most tudja meg, hogy elfogyott a teasütemény, sem mint egy riadt feleségre, aki megbolondult férje elől próbál távolodni.

Köztudott, hogy Kubrick maximalizmusa sok nehézséget okozott a forgatásokon, Duvall-t is próbálta minél jobb és jobb alakításra bírni, aminek aztán az lett a következménye, hogy a színésznő egyszer el is ájult forgatás közben. A rendezőnőzseni aztán nem tudott nagyon mit kezdeni a hölggyel, aminek következménye az lett, hogy jelölték az első(!!) Arany Málna-díjra is, ami még egy dolog, mert érthető, az viszont már kevésbé, hogy maga Kubrick is jelölve lett, mint legrosszabb rendező.. kb. ennyi hitelessége van mind a mai napig a Golden Raspberry gáláinak.

De sokkal inkább azzal kell foglalkozni, hogy a Ragyogás még mai szemmel is egy teljesen tökéletes darab, mely még Kubrick filmográfiájában is kiemelkedik, minden idők egyik legjobb horror-thriller keveréke!

Értékelés: 10/10

 

 

Megosztás a facebookon

"Minden kis részlet, minden kis apróság remekül ki van dolgozva, a pattanásig feszült hangulat, a kiborító zene és az ütemezett vágás mind azt a tényt segítik elő, hogy az Űrodüsszeia maradandó alkotás legyen Kubrick filmográfiájában."

Nagyon érdekes beszélgetés kerekedne ki, ha egymás mellé ültetnénk egy Kubrick rajongót, és egy Kubrick utálót. Míg én egyértelműen az előbbi kategóriába tartozom, teljesen megértem azokat is, akiknek nem jön be, vagy már a direktor filmjei címétől is hidegrázást kapnak, mert egy nagyon megosztó személyiség. Vagy nagyon szereted, vagy nagyon gyűlölöd, de biztos nem fogod rá azt mondani, hogy "átlagos", vagy "egyszerű".

Mert valószínűleg rossz DVD-t tett be a lejátszóba az az ember, aki azt mondja Kubrick alkotásaira, hogy átlagos: sőt, a valaha volt legkülöncebb és legfurcsább filmeket is az ő nevéhez lehet kötni, például a Mechanikus narancsot, amitől garantáltan öngyilkos akarsz lenni, vagy a Ragyogást, ami a '70-es évek egyik legfélelmetesebb horrorfilmje, vagy akár az 1968-as 2001: Űrodüsszeiá-t is.

Szinten minden darabja filmművészeti mérföldkőnek számít, kivéve talán a Nicole Kidman és Tom Cruise főszereplésével készült 1998-as Eyes Wide Shut, ami igazából teljesen feleslegesen készült el, plusz a pletykák szerint a Kidman-Cruise házasár is ezért vált el. (Kubrick azért tudta, hogy tegyen rossz fát a tűzre.)

Biztos vagyok benne, hogy a 2001: Űrodüsszeia a legfurcsább és egyben a legjobb a filmélményem, mióta a szerves részét töltik ki az életemnek a mozgóképek. Folyton azon járt az agyam, a '60-as években hogy lehetett ilyen precízen és szinte hibátlanul megalkotni ezt a különleges világot, amiért később Oscar-t is kapott a film?

De nem csak a látványelemek kötik le teljesen a figyelmed: minden kis részlet, minden kis apróság remekül ki van dolgozva, a pattanásig feszült hangulat, a kiborító zene és az ütemezett vágás mind azt a tényt segítik elő, hogy az Űrodüsszeia maradandó alkotás legyen Kubrick filmográfiájában. Sőt, az egyik legjobb, ha nem a legjobb.

Különlegessége, hogy egyáltalán nem avatja be a nézőket a történésbe, ha egyáltalán lehet történésnek nevezni az eseményeket, mert a 148 percéből kb. két óráig azt sem tudod, mi történik a képernyőn, a film egyszerűen magával ragad, és sodor az árral, miközben pislognod sem szabad, nehogy lemaradj valami kulcsfontosságú pillanatról.

Nem látsz benne félmeztelen nőket. Nem látsz benne véres jeleneteket. Nem látsz benne izgalmat. Igazából a fene tudná megmondani, mitől működik ennyire az Űrodüsszeia, hiszen szinte minden dolgot mellőz, ami az átlagos filmekből kihagyhatatlan lenne, ráadásul beszélni is csak annyit beszélnek benne, hogy legalább a történet 20%-át próbáld megérteni.

Nem kétlem, hogy ha nem Stanley Kubrick írta volna a forgatókönyvet, akkor a stúdió simán elküldte volna melegebb éghajlatra a személyt, így viszont egy páratlan élményt kapunk, amit nem hogy gyerekek, de a felnőttek nagy része sem tud megérteni, szóval ha a legutóbbi kritikámban a Predestination-t kérdőjelnek neveztem, ez viszonylag százezer kérdőjelet hagy maga után.

Fogalmam sincs, kinek tudnám ezt a filmet ajánlani. Tény, hogy elég érettnek és tapasztaltnak kell lenni, hogy egyáltalán rávedd magad a megnézésre, viszont az is tény, hogy ha látod az Űrodüsszeiá-t, egy nagyon különös élménnyel leszel gazdagabb, ami vagy pozitív lesz, vagy negatív, de mindenképpen adni kell neki egy esélyt.
Kezdetét veszi egy nagy utazás, amelyben gyönyörködni kell, sem mint értelmet keresni, továbbá át adni magadat a filmnek, kiterülni a kanapén, és a lehető legjobb minőségben élvezni Kubrick 1968-as alkotását.

Értékelés: 10/10

 

Megosztás a facebookon