"A Ragyogás még mai szemmel is egy teljesen tökéletes darab, mely még Kubrick filmográfiájában is kiemelkedik, minden idők egyik legjobb horror-thriller keveréke!"

Stanley Kubrick nem egyszer megmutatta már, hogy helye van a filmművészet legnagyobb emberei közt, persze olyan alkotások mellett, mint a 2001: Űrodüsszeia, a Mechhanikus narancs, az Acéllövedék, nem is csoda, hisz valósággal ordítanak ezek a filmek a "tökéletes" jelzőért. 1980-ban készült remekművéről, a Ragyogásról sem szabad elfeledkezni, ami konkrétan megalapozta, hogyan is kell mindössze feszültséggel félelmet kelteni a nézőben.

Jack Torrance, filmünk főszereplője, és családja egy tágas, nagy hotelba költözik, mint gondnok a téli szezon idejére, ahol szinte egy árva lélek sincsen. Nem titok viszont, hogy az épületben rengeteg titokzatos haláleset történt az utóbbi évtizedekben, sokan megőrültek a falakon belül, és ezért tettek meggondolatlan cselekedeteket. Jack-re is ez a sors vár..

Borzasztó jó dolog volt látni, hogy a film teljes egészében el tud szórakoztatni, egyetlen perc, vagy egyetlen momentum sem történt, ami miatt elvesztette volna a figyelmemet, sőt, valósággal meg voltam sértődve, amikor megtörtént a nagy csavar a film végén, utána pedig már csak a stáblistát nézegethettem. A Ragyogás minden perce aranyat ér: Kubrick remek egyvelege a thriller és a horror alappillérjeivel fantasztikus, de a kettő között még sem lehet eldönteni, melyikre hajaz jobban, ez pedig egy nagyon különös hangulatot ad a játékidő alatt.

Egy sárga kocsit pillantunk meg a kezdő képsorokban, amint a hotel felé igyekszik: Torrance az, aki reménykedik benne, hogy végre normális munkát talál, és családjával együtt letelepedhetnek a télre. Nicholson ezekben a percekben semmi visszataszítót, esetleg félelmeteset nem mutat, mégis, ha jobban belenézünk a szemébe, vagy ahogy mosolyog, beszél, találunk benne valami nem hétköznapit, ami miatt rögtön kikapcsolnád az egész filmet, és elbújnál a legtávolabbi helyre, amit ismersz, hogy soha többet ne kelljen meglátnod ezt az arcot: pedig ez még csak a kedves Torrance, a gondoskodó apa, a jó férj..

A film egy nagyon érdekes és megválaszolatlan kérdést hagy maga után: vajon mi van abban a házban, ami miatt Jack teljesen kifordul magából, és a családját megölni is képes szörnyeteggé válik? Vajon tényleg az egyedüllét a fő oka, hogy ennyire kizökken a megszokott kerékvágásból Jack, vagy tényleg van valami a Szépkilátás Hotel falain belül, ami miatt minden ember vadállat lesz?

Nem tudjuk meg, ahogy sok más mindenre sem, de lehet, hogy így is jártunk jobban, hisz könnyen lehet, egy álom omlana össze bennem, ha megtudnám, mi az a kulcsfontosságúan jelentős sövénylabirintus a film során, ami többször is feltűnik, a 237-es szoba rejtélye is megoldatlan marad, a befejező jelenet úgyszintén, ami a filmművészet talán egyik legrejtélyesebb és félelmetesebb jelenete, vér nélkül.

Jack Nicholson élete legjobb alakítását nyújtja a Ragyogásban, egy életre beleégett az emberek retinájába, amikor Torrance teljesen megfagyva valósággal bele van ragadva a hóba.. mesteri, ugyanakkor hátborzongató. Nicholson tehát 100%-ot nyújt, ez nem kétség, aztán a gyerekszínész, Danny Lloyd is ügyesen játsza a furcsa képességekkel rendelkező kisfiút, egyedül Shelley Duvall-lal volt baj, aki a feleséget alakította.

Egyes jelenetei gyakran átmentek színészkedésnek nem nevezhető ordítozásba, főleg akkor éreztem már idegesítőnek, amikor Jack először kikel magából, és próbálja leszúrni Wendy-t. Nicholson profizmusa persze sokat javított a szituáción, de Duvall mérhetetlenül ócska rinyálása inkább hasonlított egy bolti öregasszonyra, aki most tudja meg, hogy elfogyott a teasütemény, sem mint egy riadt feleségre, aki megbolondult férje elől próbál távolodni.

Köztudott, hogy Kubrick maximalizmusa sok nehézséget okozott a forgatásokon, Duvall-t is próbálta minél jobb és jobb alakításra bírni, aminek aztán az lett a következménye, hogy a színésznő egyszer el is ájult forgatás közben. A rendezőnőzseni aztán nem tudott nagyon mit kezdeni a hölggyel, aminek következménye az lett, hogy jelölték az első(!!) Arany Málna-díjra is, ami még egy dolog, mert érthető, az viszont már kevésbé, hogy maga Kubrick is jelölve lett, mint legrosszabb rendező.. kb. ennyi hitelessége van mind a mai napig a Golden Raspberry gáláinak.

De sokkal inkább azzal kell foglalkozni, hogy a Ragyogás még mai szemmel is egy teljesen tökéletes darab, mely még Kubrick filmográfiájában is kiemelkedik, minden idők egyik legjobb horror-thriller keveréke!

Értékelés: 10/10

 

 

Megosztás a facebookon