"A sok nehézség ellenére a film elkészült, a kasszáknál ugyan nem tarolt, de a nézőknek azonban egy életre megváltoztatta a filmes szemléletét, amellett, hogy 1995-ben a Forrest Gump és a Ponyvaregény mellett nagyon nehéz dolga volt kibontakozni."

A remény rabjai a világ legjobb filmje. Nemcsak az IMDb és különböző fórumok felhasználóinak nagy része tartja így, hanem az egész világ. Nemrég a VOX magazin írt róla, így nem is nagyon firtatnám a keletkezését, ha olvastátok az újságot, azt is tudjátok, hogy a filmről eleinte azt hitték, hogy bukta lesz, csak a sok Oscar jelölés után futott be igazán. (Az is igaz, hogy az összes szobrocskát elhalászta tőle a szintén 1994-ben készült Forrest Gump).

A Remény rabjai Stephen King kisregényéből készült, aki úgy támogatta az akkor még ismeretlen nevű rendezőt, Frank Darabont-ot, hogy a regény jogaiért csupán jelképes egy dollárt kért.

Darabontról nem lehetne azt mondani, hogy termékeny rendező, de legalább ő a minőségre megy. Öt évvel a Remény rabjai után elkészítette a Halálsoron-t, a tévénézők pedig a The Walking Dead című sorozatból ismerhetik, mint megalkotó.

Nem tudom, kell e koptatnom a billentyűzetet a történet leírásával, de fiatalabb olvasóimnak azért dióhéjban elmondanám. A cselekmény kissé lassan és vontatottan indul be, amikor is megtudjuk, hogy Andy Dufresne-t, aki eddig bankárként dolgozott, elítélték, a felesége és annak szeretője megöléséért. 

Andy bekerül a Shawshank Redemption nevű börtönbe, ahol eleinte nem találja a helyét, pont úgy, mint a többiek, de aztán egy idővel később barátokra lel: egyike a Morgan Freeman által alakított színes bőrű Ellis Boyd, akit csak Red-ként becéznek a "lakók".

Olyannyira otthonasan érzi magát a börtönben, hogy az igazgatónak segít a pénzmosásban, lévén ő bankár, könyvtárat hoz létre, valamint segít egy fiatalnak letennie a vizsgáját.

A börtönben tehát telik-múlik az élet, egy-két intézményfüggő is felbukkan a történetben, de a lényeg az, hogy egy olyan alkotást látunk, amin látszik, hogy az elejétől a végéig igen is rengeteg időt szántak rá, annak ellenére, hogy Darabont akkor még igen híján volt a tapasztalatokban.

Egyébként több neves színészt is megkértek, hogy játssza el Andy szerepét, mielőtt még megtalálták volna Tim Robbins-t, de azok nem fogadták el, mert féltek, a kezdő rendező nem tudja kordában tartani a filmet.

A sok nehézség ellenére a film elkészült, a kasszáknál ugyan nem tarolt, de a nézőknek azonban egy életre megváltoztatta a filmes szemléletét, amellett, hogy 1995-ben a Forrest Gump és a Ponyvaregény mellett nagyon nehéz dolga volt kibontakozni. 

Értékelés: 10/10

Megosztás a facebookon