Egy toplista a tíz kedvenc filmemről, rövid összefoglalóval!

Régóta vágytam már erre a listára. Nem mintha szükségem lenne (még több) anyázásra, de jobban belegondolva és a legnagyobb megdöbbenésemre egytől-egyig nagy filmklasszikusok és mind kritikai, mind nézői sikerekben gazdag alkotásokat válogattam be. Végleges felsorolást persze nem lehet és nem is érdemes csinálni, hisz az is lehet, 2032-ban fogok egy olyat látni, ami leveri az itteni összeset, de ki tudja.. Lássuk tehát, mely filmek érdemelték ki ezt a hatalmas kitüntetést, mely nagyobb promóval bír bármelyik Oscar-díjnál:

10. - Sráckor

Ez az egyetlen olyan mozgókép, amely a második ezredforduló után készült, mivel Richard Linklater egy olyan elképesztő és emberi ésszel felfogható dolgot tett le az asztalra, ami minden filmes számára példaértékű. Nem csak azért jó, mert ilyen sokáig készült, hanem mert az elejétől a végéig emberi és élettel teli, nem mellesleg pedig: ismerős.

Kritikám a Sráckor című filmről.

 

9. - 2001: Űrodüsszeia

Ne akard megérteni és akkor élvezni fogod - ezt mondta az egyik ismerősöm, amikor rávett, hogy megnézzem, pedig nagyon is sokáig kerültem Kubrick klasszikusát. Kár volt. Ha nincsenek miértjeid és nem keresed a válaszokat, működik a dolog, minden más esetben viszont rossznak fogod tartani. Nagyon megosztó film, én viszont imádom és ez el is repítette a kilencedik helyig.

Kritikám a 2001: Űrodüsszeia című filmről.

 

8. - Szédülés

Nem a Madarak, a Psycho vagy Az idegenek a vonaton jut először eszembe, ha Hitchcock legjobbját keresem, hanem a Szédülés. Egyik kedvenc színészei, James Stewart és Kim Novak között elképesztően jól működik a kémia, emellett pedig egy szövevényes, izgalmas és ténylegesen szédítő film, egy igazi klasszikus!

7. - Az élet szép

Nem is olyan rég írtam róla és hosszan ecseteltem, mennyire is megfájdul a szívem, amikor Az élet szép című Roberto Benigni filmet nézem. Komédia, dráma, háborús, romantikus: keverednek a műfajok, de pont ezért olyan jó, az esetleges giccsek pedig senkit nem érdekelnek, hisz ez egy mestermű!

Kritikám Az élet szép című filmről.

6. - A Keresztapa

Egy igazi maffiafilm, a “maffia” szó ugyan egyszer sem hangzik el benne. Egyes jeleneteket bármikor meg tudnék nézni, és a borzasztóan hosszú játékidő sem válik kárára, legalábbis én mozdulatlanul néztem végig megállás nélkül. Marlon Brando, Al Pacino, Diane Keaton, és James Caan mesteri alakításai pedig csak még maradandóbbá teszik ezt az amúgy is izgalmas filmet.

5. - Truman Show

Peter Weir legjobb filmjének, a Truman Show-nak utolsó jelenetétől a mai napig feláll a szőr a hátamon. Jim Carrey akkor még tudott válogatni a szerepek közül és nem mindenre igent mondani, továbbá a Truman Show egy nagyon fontos bizonyíték arra, hogy egy jó rendező mellett a színészek is sokkal jobban teljesítenek. A Truman Show nem csak a címszereplőt, de magát a nézőt is manipulálta, és ettől is tudott ilyen kegyetlenül érdekfeszítő lenni.

4. - Ponyvaregény

Tarantino mérhetetlenül vagány és tökös filmje tele van káromkodással, erőszakkal, elképesztő és a témához nem kapcsolódó dialógusokkal és furcsa dramaturgiával, mégis, mára már elképesztő rajongótáborral bír, és ez alól én sem vagyok kivétel. Ha nem tudnám, hogy ez nem igaz, azt gondolnám, csak azért hozták létre a Wikidézet nevű oldalt, hogy megosszák a Ponyvaregény legnagyobb beszólásait: hasisbár, sajtos negyedfontos, Amszterdam, Big Mac és Le Big Mac, Majonéz - és ezek mindössze egy párbeszédben hangzottak el. (Amúgy senki nem gondolkozott még el azon, hogy ebből mennyire jó előzmény sorozatot lehetne csinálni?)

3. - Alkony sugárút

Vagy eredeti címén Sunset Boulevard, ha így jobban ismerős. Számomra a film noir csúcsa ez a mestermű, ami hűen és nem utolsó sorban borzasztó fájdalmasan mutatja be az akkori, és talán a mostani filmgyártást is, hisz a kegyetlenség azóta is elemét képzi a ennek a művészeti ágnak, ezt pedig Billy Wider is pontosan tudja. A Van, aki forrón szereti alkotója ugyan drámát alkotott, mégis pont annyi önirónia és humor van benne, hogy ne légy depressziós a megnézése után. Megérdemli a harmadik helyet!

Kritikám az Alkony sugárút című filmről.

 

2. - Forrest Gump

Nem sok filmen sírtam eddigi életem során, de a magyar származású Robert Zemeckis aztán kihozta belőlem az érzelmes énemet. Lehet rá mondani, hogy klisés, ami egy részben igaz is, de mégis tele van annyi fájdalommal, humorral és szívvel, hogy ezért aztán nem lehet haragudni rá. Filmes mániám kezdetén találkoztam ezzel a gyöngyszemmel és hogy mennyire meghatározó volt számomra, azt remekül tükrözi ez az ezüstérem.

 

1. - Ragyogás

A mai napig kiráz a hideg a zárójelenettől. Lehet ezt a filmet nem szeretni? Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Stanley Kubrick a kedvenc rendezőm, hisz ez a második alkotása, ami bekerült a toplistába és nem is érdemtelenül. Nem azt mondom ezzel a Ragyogás első helyezésével, hogy ez a világ legjobb filmje, hisz ezen kijelentéshez még nem láttam elég mozgóképet, de engem legalábbis teljesen lenyűgözött. Egy nagyon furcsa, horrorisztikus világot épít fel, amiben egy jeleneten kívül semmilyen formában nem mutatkozik a vér látványa, mégis félelmetes. Nem az a kifejezett horrorfilm, és pont ettől olyan jó: kiszámíthatatlan, izgalmas, furcsa és egyszerűen nem tudod levenni róla a szemed. Stephen King regényéből készült a film, ugyan a könyvet nem olvastam, de azt mondják, hogy nem sok hasonlóság van a kettő között, amit nem is bánok, hisz így még több meglepetést tartogatott azoknak is, akik már olvasták. Nem csak Kubrick filmográfiájában, de az egész filmművészetben maradandó nyomot hagyott az alkotás és Robert Duvall kíméletet nem ismerő, őrült tekintete, Bartók Béla és Ligeti György fenomenális zenéje, amit Kubrick előszeretettel használt más filmjeiben is, igazi adrenalinbomba az amúgy is izgalmas jelenetek mellé.

Kritikám a Ragyogás című filmről.

Ez tehát az én véleményem, de bátran oszd meg a te listádat is és mondd el, miért is gondolod rossz/jó filmnek a Ragyogást vagy a Szédülést. A lista tehát, még egyszer mondom, teljesen az én ízlésemet tükrözi. (Sokak szerint engem is minősít.)

 

De meg kell említeni azokat a filmeket is, amik nem kerültek be a TOP 10-be, de fontos szerepet játszanak számomra: ezek között van A remény rabjai, az Aranypolgár, a Banánköztársaság, a Shrek, a Bolond, bolond világ és az egyetlen tökéletes James Bond film, a Goldfinger.

Megosztás a facebookon

"Kíváncsi vagy, milyen Hollywood és milyen Hollywood mögött? Mi az igazi, és mi a színjátszás? Vagy egy tökéletes filmre vágysz? Az Alkony sugárút a te filmed, kortól és nemtől függetlenül mindenkinek teljesen tudom ajánlani."

Ha meghallod azt a nevet, hogy Billy Wilder, 90% az esélye, hogy vagy a Sunset Boulevard, vagy a Van, aki forrón szereti jut róla az eszedbe. Míg utóbbit teljes mértékben egy komédiának szánták, addig a Gloria Swanson és William Holden főszereplésével készült film inkább hasonlít egy fekete komédiára, de a dráma jelző sem áll távol tőle. Wilder klasszikusa fájdalmas portré az elmúlásról, az elfeledésről, és a könyörtelen Hollywood-ról.

A legfájóbb pedig az, hogy az Alkony sugárút minden perce igaz, legalábbis abban az értelemben, hogy a filmkészítés hazájában, Amerikában rengeteg színész és színésznő szenvedett abban, amiben Norma Desmond. Az elmúlásban. A hasonló témájú Ének az esőben is ezt dolgozza fel sok-sok nevetés és éneklés mellett, de a két alkotás persze nem hasonlítható össze.

Hiszen a Sunset Boulevard egy kemény, drámai film noir néhány pillanatnyi poénkodással, az Ének az esőben pedig ízig-vérig könnyed, egyszerű musical, az viszont egyértelmű, hogy mindkettő alkotás ugyanarra a fontos és sajnálatos témára építkezik.

A történet a jobb napokat is látott forgatókönyvíróról, Joe Gillis-ről szól, aki egy tévedés folytán Norma Desmond káprázatos palotájában találja magát, aki a világ egyik leghíresebb színésznőjének számította néhány évvel ezelőtt, napjainkban viszont elhagyatottan él inasával, Max-szal. Régóta készül a nagy visszatérésre, ezért nem meglepő módon felcsillan a szeme, amikor Joe elmondja, hogy forgatókönyvíró. A férfi belemegy, hogy odaköltözzön, hisz amúgy is pénzügyi problémái vannak, azt azonban nem is sejti, hogy a bonyodalmak nagy része még csak most kezdődik.

Lehetetlen leírni még csak a legfontosabb pillanatokat is, annyi minden történik a csekély 110 perces játékidő alatt, lassanként úgy éreztem magam, mint David Fincher Holtodiglanjában, ahol minden percre jutott egy fordulat, de emellett vétek lenne kihagyni William Holden és Gloria Swanson már-már tökéletes játékát és a kettejük közti kémiát.

Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy az Alkony sugárutat az élet írta, mint az, hogy az öntelt és lassacskán őrültnek nevezhető Norma karakterének megformálója, Swanson a való életben is megélte ezt a nehéz időszakot, és rövid ideig is, de újra visszatért a filmnek köszönhetően a köztudatba.

Csak úgy mint Norma. Gondoljunk csak bele, milyen jelentősége van dramaturgiailag annak a jelenetnek, amikor az asszony azt hiszi, hogy egy filmet forgatnak a lépcsőfeljáróban, és ő a főszereplő. Ha csak néhány pillanat erejéig, az arcáról lerí, hogy ez a lejövetel számára maga a megváltás. Végre ott vannak a kamerák, mindenki őt figyeli, rá kíváncsi, a néző viszont akarva-akaratlanul nem tudja elfelejteni azt a tényt, hogy a boldogságának alapja igazából egy nagy hazugság, amit inasa és egyben volt férje, Max az évek alatt gondosan kitervelt.

Minden tettnek és mozdulatnak jelentősége van a filmben, talán ezért is éreztem azt, hogy nem tudom levenni róla a szememet, továbbá Wilder annak ellenére tudja nagyon fájdalmasan és drámain bemutatni a kőkemény Hollywood-i igazságot, hogy azt mérhetetlenül jó humorral fűszerezi.

Az pedig csak hab a tortán, hogy filmszerető embereknek igazi csemege az Alkony sugárút, nem mellesleg pedig egy kihagyhatatlan darab, tökéletességének nyitja pedig a már említett színészi alakítások, a forgatókönyv, ami a világ egyik legjobb szkriptjének tekinthető, és a remek cameok: nem nehéz észrevenni, hogy kisebb felbukkanása volt például a némafilmek koronázatlan királyának, Buster Keaton-nak, de ott volt H.B. Warne és Hedda Hopper is.

Kíváncsi vagy, milyen Hollywood és milyen Hollywood mögött? Mi az igazi, és mi a színjátszás? Vagy egy tökéletes filmre vágysz? Az Alkony sugárút a te filmed, kortól és nemtől függetlenül mindenkinek teljesen tudom ajánlani.

Értékelés: 10/10

 

 

Megosztás a facebookon