Kritika: Sráckor (2014)

"A Boyhood nem szól másról, mint a felnövésről, és az azzal járó boldogsággal, szomorúsággal, növéssel, cikizéssel, bulizással, ivással.. Ez a nagybetűs élet, amit élvezni kell, egészen addig, amíg csak lehetőség van rá."

Richard Linklater sosem arról volt híres, hogy nagynevű filmstúdióknak rendezett blockbustereket. De nincs is ezzel baj. Az ő szakterülete a kis költségvetésű romantikus és kamara dráma, most éppen a Mielőtt.. trilógiára gondolok, de a filmográfiájában nagy számmal megtalálhatóak, kevésbé ismert, de annál jobb alkotások. És ennek a fazonnak, akinek a kezébe egy filmre húsz millió dollárnál többet nem adtak, ez az ember 12 évig forgatott egyetlen egy filmet, ami ebben az évben lett kész, és került a mozikba.

Amikor néhány nappal ezelőtt megírtam, hogy ebben az évben melyek voltak a legjobb filmek, nem számoltam azzal, hogy én még bizony meg akarom nézni a Sráckort. Láttam a magyar és a külföldi kritikákat, az emberek áradoztak róla, igazi masterpiece-nek nevezték, és egyébként is érdekelt a film, úgyhogy leültem, megnéztem, és sírtam.

Mit is akar bemutatni ez a mozi? Az idő múlását. Hogy lesz egy gyerekből érett, gimnazista férfi. De nem csak egy egyszerű coming of age filmmel állunk szemben. Ez annál sokkal több. Amikor elmegyünk egymás mellett az utcán, a zebrán, a bevásárlóközpontban, teljesen mindegy, hogy hol, el kéne gondolkodni, hogy minden embernek egy saját életútja van, és a Boyhood akár a mi életünkről is szólhatna.

Linklater-nek volt bátorsága, leforgatta, megcsinálta, és végül világszenzáció lett belőle. A film nem szól másról, mint egy kisgyerekről, Masonről, aki átmegy azokon a mérföldköveken, amik velünk is ugyanúgy megtörténnek: első szerelmi kapcsolat, alkoholista nevelőapa, iskolai problémák..

Linklater iszonyú fájdalmasan mutatja be az idő múlását, olyannyira, hogy miután megnézzük ezt a filmet, alaposan átgondoljuk az életünket: ezt így kellett volna csinálni? Jó döntést hoztunk? Hibáztam az életem során?

A Boyhood nem szól másról, mint a felnövésről, és az azzal járó boldogsággal, szomorúsággal, növéssel, cikizéssel, bulizással, ivással.. Ez a nagybetűs élet, amit élvezni kell, egészen addig, amíg csak lehetőség van rá.

A 170 percben rengeteget tanulunk az életről. A Sráckort egyszerűen nem lehet filmnek nevezni, mert tényleg olyan, mintha rólad mintázták volna Mason karakterét, attól függetlenül, hogy mondjuk neked nem volt alkoholista nevelőapád. A Sráckor rólad szól, róla szól, rólunk szól. Az egész világról!

Ellar Coltrane remekül játszik a filmben, attól eltekintve, hogy teljesen amatőr, és előtte semmilyen színészi pályafutása nem volt. Oké, mi is lehetett volna, hisz hatévesen kezdték el a forgatásokat..

Az alatt a 12 év alatt bármilyen dolog történhetett volna, ami miatt a film nem készül el, de most mégis itt van, csak rád vár, úgy hogy szaladj, és nézd meg a moziban.

Értékelés: 10/10

Ajánló
Kommentek
  1. Én