"Ha igazi Hollywood-ról szóló filmet szeretnénk megtekinteni, a Térkép a csillagokhoz nem lesz megfelelő választás."

Meg kell vallanom, nagyon vártam már ezt a filmet, főleg úgy, hogy anno még a magyar mozis premierkor szerettem volna megtekinteni David Cronenberg alkotását, majd mikor ez nem sikerült, csak halogattam és halogattam tovább és csak bíztattam benne, hogy végre leszek olyan “erős” és végignézem a direktor úr legújabb munkáját. Nos, ehhez tényleg erő kellett, hisz a kicsivel több mint száz perces játékidő alatt szinte minden tizedikre jut egy sokak szerint megbotránkoztató, bizarr jelenet, amit Cronenberg-től ugyan már megszokhattunk, a Mulholland Drive-szerű titokzatosság és hangulat, a rosszabbik pszichológiai-thrillereket idéző jellemábrázolás és a karakterek rendezetlen megírása viszont minden egyes báját elszívja.

Nem akarok szőrösszívűnek tűnni és elűzni a Cronenberg rajongókat, szóval kezdem a pozitív dolgokkal: a színészek. A borzalmasra vágott és teljességgel érthetetlen előzetesben csak a nagy nevek miatt lehetett bármi jót is találni, Julianne Moore, Mia Wasikowska, John Cusack, Robert Pattinson és az önmagát játszó Carrie Fisher mindannyian borzasztóan odatették magukat, de ezek közül is leginkább Moore és Wasikowska játéka fogott meg igazán.

Előbbi egy kiállhatatlan, a visszatérésére készülő színésznőt alakít, aki anyja régi filmjének szeretne egy remake-t csinálni, amiben ő is lenne a főszereplő. Havana felveszi “csicskurvának” a piromániája és félelmetes tekintete miatt kezelt Agathát, aki még régen saját családját tette tönkre és száműzetését élte jó messze LA-től.

A cselekmény igazából rengeteg szálon folyik és a spoilerek is könnyen kiszaladhatnak az ember száján (írásán), szóval a történet dióhéjban ennyi is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a sokat látott Cronenberg vajon mennyire fogja porig alázni a Hollywoodi giccseket és sztárokat, hisz legtöbbször, ha egy “behind the scenes” filmet nézünk az iparról, nem a jobbik, kedvesebb oldalát mutatják a készítők. Itt sem erről van szó, sőt, a karakterek önzőbbek, mint valaha.

Talán itt is bukik el nagyon a film. Annyira örültem volna csak egyetlen kicsit is szerethető karakternek, az viszont sehol nincsen, maximum olyanok, akik se rosszat, se jót nem követtek el. Rosszból viszont rengeteg van.

Agatha életéről sokáig nem tudunk meg semmit, csak a képünkbe tolják a közelit a megégett arcáról, csak negyedóra után derül ki, fiatal kora ellenére már egy egész családot tett tönkre. Méghozzá az ő családját, amit nevezetesen felgyújtott. Nem kétséges, hogy egy megbújó őrülttel van dolgunk, aki mélyen, valahol a legmélyebb bugyraiban raktározza el a gonoszságot és ha végleg betelik a pohár, ott kő kövön nem marad.

Havana szintén egy borzalmas ember, aki ugyan valószínűleg nem ölt embert, arról viszont vitatkozhatnánk, hogy kettejük között melyik a gonoszabb. Minden tette, minden megnyilvánulása csak az önimádatára és az önzőségére koncentrál, olyannyira, hogy azt nézni is fájdalmas. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megkapja a lehetőséget a nagy visszatérésre, legyen az jópofizás vagy szex.

Benjie, aki Agatha testvére, egy gyereksztár, aki lassan annyi pénzt keres a filmjeivel, hogy valószínűleg néhány százdollárost már orrfújásra is használt. Népszerű, rengeteg a money-ja, gyönyörű a háza, ő viszont mégis egy elzüllött ember: 9 éves kora óta rehabon van, de hamarosan visszaesik. Benjie és Havana borzasztóan hasonlítanak, annak ellenére, hogy előbbinek nem kell harcolnia semmiért, hisz számtalan rajongója és kedvelője van, utóbbi viszont lassan eltűnik a süllyesztőben.

Nem nevezném humorosnak, de az tagadhatatlan, hogy gyakran használ abszurd, groteszk jeleneteket, amik hangos nevetést válthatnak ki. Az viszont már kicsit sem pozitív dolog, hogy ez a dráma és az amúgy komoly cselekmény rovására megy. Mindkettőben műfajban megfürdik, de egyikben sem úszik rendesen.

A Térkép a csillagokban viszont nem az a film, ami egy percre is leülne. Mindig történik valami olyan dolog, ami felkavarja az eseményeket és más nézőpontot ad egy-egy karakternek, de azt kell mondanom, hogy túlságosan is eseménydús, amitől egyszerűen képtelen vagy elhinni, hogy ennek akár a fele is megtörténhet/megtörtént egy igazi Hollywoodi sztár életében.

Jó, akkor beszéljünk a botrányosan rosszra sikeredett tüzes effektről. Az most lényegtelen, hogy miért, bár tulajdonképpen nem is tudjuk meg, sokkal inkább az a fontos, hogy milyen a kivitelezés. Hát borzalmas. Egyrészt tényleg teljesen szükségtelen, hisz ha nem tudják jól megcsinálni, akkor egyszerűen ne csinálják meg, nincsenek rákényszerítve. Így viszont olyan érzetet kelt, hogy Cronenbergnek épp megfájdult a feje és otthon maradt, a vágószobában pedig a direktor hiányában letöltöttek egy YouTube-os, amatőr filmeseknek készített füst és tűz effektet. Igazából az egész jelenet fél perces, de nagyon kiverte a biztosítékot.

A Térkép a csillagokhoz nem egy rossz film és a téma is sok potenciált rejtett magában, Cronenberg viszont valami miatt csak a misztikumra koncentrált, semmi másra, ez pedig meg is érződik. A színészek nagy része fantasztikus, a jelenetek néha sokkolók, néha bizarrak, de ha igazi Hollywood-ról szóló filmet szeretnénk megtekinteni, a Térkép a csillagokhoz nem lesz megfelelő választás.

Értékelés: 10/5

 

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

 

 

Megosztás a facebookon