"A Kálvária egyik pozitívuma, hogy rendkívül jól bontakoztatja ki Brendan Gleeson karakterét, az egész film körülette forog, és így jól meg is ismerjük. Amikor megfenyegetik, esze ágában sincs félni, sőt, ő maga megy a tetthelyre, amitől egy nagyon bátor, ámde kiismerhetetlen személy lesz a néző szemében."

Miután jól kiveséztük a Kétely című Phillip Seymour Hoffman darabot, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, most megpróbálkoztam egy viszonylag új filmmel, a Kálváriával. A kritikák tök jók voltak róla, Brendan Gleeson szerintem egy fantasztikus színész, a téma azonban megint egy pap körül forog. Félreértés ne essék, nincsenek előítéleteim a vallások vagy az egyház előtt, de egyszerűen túl unalmasra sikerednek az ilyen témájú művészfilmek.
És ebbe a hibába esik a Kálvária is.
Egyszerűen nem tudja fenntartani a néző érdekődését, és brutálisan nevetséges jelenetekkel próbálja morbiddá tenni magát, hogy egyfajta botrányfilmként emlékezzenek vissza rá. (Egy példa: amikor a pasi lehugyozza a festményt. Láttunk már ettől durvábbat is, de egyszerűen nem tudtam hova tenni..)

Az ír és angol koprodukcióban készült Kálváriában a sztori szerint egy vezeklő elmondja James atyának, hogy meg fogja ölni. Az atya nem követett el semmit, de ezt a vezeklő is pontosan tudja: azért öli meg, mert kiskorában egy pap megerőszakolta, és úgymond Gleeson karakterén "vezeti le a feszültséget".

Továbbá James atya lánya is a kisvárosba érkezik, aki nemrég próbált meg öngyilkos lenni. Első ránézésre egy érdekfeszítő dráma és egy izgalmas kriminek írhatnám le, de sajnos az a nagy igazság, hogy a film mindkettőben megbukott.

A krimi szál, ha van egyáltalán ilyen, totálisan nagy káosz, az egyetlen kérdőjel az, hogy végül is ki akar az atya életére törni. Biztos bennem van a hiba, de a fanyar humorát se értettem meg, amiről több kritika is elalélt, a Kálvária tehát összességében egy iszonyúan felejtős darab, ami a forgatókönyvnek, a cselekménybontásnak, és az átgondolatlan jeleneteknek köszönhető.

James atya lánya, Fiona ismét egy teljesen jellemtelen karakter. Minden szereplőnek megvan a saját problémája, amivel szembe kell néznie: a gyilkosnak James atyával, James atyának a gyilkossal, emellett pedig a papnak rendben kell tartania a város lakóinak problémáit, hiszen ő az egyetlen, akinek bátran el mernek mondani mindent. És a férfi szemében minden ember, akivel beszélget, egy potenciális gyilkos.

A Kálvária egyik pozitívuma, hogy rendkívül jól bontakoztatja ki Brendan Gleeson karakterét, az egész film körülette forog, és így jól meg is ismerjük. Amikor megfenyegetik, esze ágában sincs félni, sőt, ő maga megy a tetthelyre, amitől egy nagyon bátor, ámde kiismerhetetlen személy lesz a néző szemében.

Első meglátásra mondhatnánk azt is, hogy ő maga megy a vesztébe. De ha esetlegesen minket fenyegetnének meg, nem mondom, hogy én is úgy cselekednék, mint az atya, de erős kételyek merülnének fel bennem, már csak a gyilkos kilétét illetően is.

Értékelés: 10/5

Megosztás a facebookon