Kritika: Kálvária (2014)

"A Kálvária egyik pozitívuma, hogy rendkívül jól bontakoztatja ki Brendan Gleeson karakterét, az egész film körülette forog, és így jól meg is ismerjük. Amikor megfenyegetik, esze ágában sincs félni, sőt, ő maga megy a tetthelyre, amitől egy nagyon bátor, ámde kiismerhetetlen személy lesz a néző szemében."

Miután jól kiveséztük a Kétely című Phillip Seymour Hoffman darabot, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, most megpróbálkoztam egy viszonylag új filmmel, a Kálváriával. A kritikák tök jók voltak róla, Brendan Gleeson szerintem egy fantasztikus színész, a téma azonban megint egy pap körül forog. Félreértés ne essék, nincsenek előítéleteim a vallások vagy az egyház előtt, de egyszerűen túl unalmasra sikerednek az ilyen témájú művészfilmek.
És ebbe a hibába esik a Kálvária is.
Egyszerűen nem tudja fenntartani a néző érdekődését, és brutálisan nevetséges jelenetekkel próbálja morbiddá tenni magát, hogy egyfajta botrányfilmként emlékezzenek vissza rá. (Egy példa: amikor a pasi lehugyozza a festményt. Láttunk már ettől durvábbat is, de egyszerűen nem tudtam hova tenni..)

Az ír és angol koprodukcióban készült Kálváriában a sztori szerint egy vezeklő elmondja James atyának, hogy meg fogja ölni. Az atya nem követett el semmit, de ezt a vezeklő is pontosan tudja: azért öli meg, mert kiskorában egy pap megerőszakolta, és úgymond Gleeson karakterén "vezeti le a feszültséget".

Továbbá James atya lánya is a kisvárosba érkezik, aki nemrég próbált meg öngyilkos lenni. Első ránézésre egy érdekfeszítő dráma és egy izgalmas kriminek írhatnám le, de sajnos az a nagy igazság, hogy a film mindkettőben megbukott.

A krimi szál, ha van egyáltalán ilyen, totálisan nagy káosz, az egyetlen kérdőjel az, hogy végül is ki akar az atya életére törni. Biztos bennem van a hiba, de a fanyar humorát se értettem meg, amiről több kritika is elalélt, a Kálvária tehát összességében egy iszonyúan felejtős darab, ami a forgatókönyvnek, a cselekménybontásnak, és az átgondolatlan jeleneteknek köszönhető.

James atya lánya, Fiona ismét egy teljesen jellemtelen karakter. Minden szereplőnek megvan a saját problémája, amivel szembe kell néznie: a gyilkosnak James atyával, James atyának a gyilkossal, emellett pedig a papnak rendben kell tartania a város lakóinak problémáit, hiszen ő az egyetlen, akinek bátran el mernek mondani mindent. És a férfi szemében minden ember, akivel beszélget, egy potenciális gyilkos.

A Kálvária egyik pozitívuma, hogy rendkívül jól bontakoztatja ki Brendan Gleeson karakterét, az egész film körülette forog, és így jól meg is ismerjük. Amikor megfenyegetik, esze ágában sincs félni, sőt, ő maga megy a tetthelyre, amitől egy nagyon bátor, ámde kiismerhetetlen személy lesz a néző szemében.

Első meglátásra mondhatnánk azt is, hogy ő maga megy a vesztébe. De ha esetlegesen minket fenyegetnének meg, nem mondom, hogy én is úgy cselekednék, mint az atya, de erős kételyek merülnének fel bennem, már csak a gyilkos kilétét illetően is.

Értékelés: 10/5