"Kíváncsi vagy, milyen Hollywood és milyen Hollywood mögött? Mi az igazi, és mi a színjátszás? Vagy egy tökéletes filmre vágysz? Az Alkony sugárút a te filmed, kortól és nemtől függetlenül mindenkinek teljesen tudom ajánlani."

Ha meghallod azt a nevet, hogy Billy Wilder, 90% az esélye, hogy vagy a Sunset Boulevard, vagy a Van, aki forrón szereti jut róla az eszedbe. Míg utóbbit teljes mértékben egy komédiának szánták, addig a Gloria Swanson és William Holden főszereplésével készült film inkább hasonlít egy fekete komédiára, de a dráma jelző sem áll távol tőle. Wilder klasszikusa fájdalmas portré az elmúlásról, az elfeledésről, és a könyörtelen Hollywood-ról.

A legfájóbb pedig az, hogy az Alkony sugárút minden perce igaz, legalábbis abban az értelemben, hogy a filmkészítés hazájában, Amerikában rengeteg színész és színésznő szenvedett abban, amiben Norma Desmond. Az elmúlásban. A hasonló témájú Ének az esőben is ezt dolgozza fel sok-sok nevetés és éneklés mellett, de a két alkotás persze nem hasonlítható össze.

Hiszen a Sunset Boulevard egy kemény, drámai film noir néhány pillanatnyi poénkodással, az Ének az esőben pedig ízig-vérig könnyed, egyszerű musical, az viszont egyértelmű, hogy mindkettő alkotás ugyanarra a fontos és sajnálatos témára építkezik.

A történet a jobb napokat is látott forgatókönyvíróról, Joe Gillis-ről szól, aki egy tévedés folytán Norma Desmond káprázatos palotájában találja magát, aki a világ egyik leghíresebb színésznőjének számította néhány évvel ezelőtt, napjainkban viszont elhagyatottan él inasával, Max-szal. Régóta készül a nagy visszatérésre, ezért nem meglepő módon felcsillan a szeme, amikor Joe elmondja, hogy forgatókönyvíró. A férfi belemegy, hogy odaköltözzön, hisz amúgy is pénzügyi problémái vannak, azt azonban nem is sejti, hogy a bonyodalmak nagy része még csak most kezdődik.

Lehetetlen leírni még csak a legfontosabb pillanatokat is, annyi minden történik a csekély 110 perces játékidő alatt, lassanként úgy éreztem magam, mint David Fincher Holtodiglanjában, ahol minden percre jutott egy fordulat, de emellett vétek lenne kihagyni William Holden és Gloria Swanson már-már tökéletes játékát és a kettejük közti kémiát.

Semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy az Alkony sugárutat az élet írta, mint az, hogy az öntelt és lassacskán őrültnek nevezhető Norma karakterének megformálója, Swanson a való életben is megélte ezt a nehéz időszakot, és rövid ideig is, de újra visszatért a filmnek köszönhetően a köztudatba.

Csak úgy mint Norma. Gondoljunk csak bele, milyen jelentősége van dramaturgiailag annak a jelenetnek, amikor az asszony azt hiszi, hogy egy filmet forgatnak a lépcsőfeljáróban, és ő a főszereplő. Ha csak néhány pillanat erejéig, az arcáról lerí, hogy ez a lejövetel számára maga a megváltás. Végre ott vannak a kamerák, mindenki őt figyeli, rá kíváncsi, a néző viszont akarva-akaratlanul nem tudja elfelejteni azt a tényt, hogy a boldogságának alapja igazából egy nagy hazugság, amit inasa és egyben volt férje, Max az évek alatt gondosan kitervelt.

Minden tettnek és mozdulatnak jelentősége van a filmben, talán ezért is éreztem azt, hogy nem tudom levenni róla a szememet, továbbá Wilder annak ellenére tudja nagyon fájdalmasan és drámain bemutatni a kőkemény Hollywood-i igazságot, hogy azt mérhetetlenül jó humorral fűszerezi.

Az pedig csak hab a tortán, hogy filmszerető embereknek igazi csemege az Alkony sugárút, nem mellesleg pedig egy kihagyhatatlan darab, tökéletességének nyitja pedig a már említett színészi alakítások, a forgatókönyv, ami a világ egyik legjobb szkriptjének tekinthető, és a remek cameok: nem nehéz észrevenni, hogy kisebb felbukkanása volt például a némafilmek koronázatlan királyának, Buster Keaton-nak, de ott volt H.B. Warne és Hedda Hopper is.

Kíváncsi vagy, milyen Hollywood és milyen Hollywood mögött? Mi az igazi, és mi a színjátszás? Vagy egy tökéletes filmre vágysz? Az Alkony sugárút a te filmed, kortól és nemtől függetlenül mindenkinek teljesen tudom ajánlani.

Értékelés: 10/10

 

 

Megosztás a facebookon