Kritika: Az élet szép (Life is Beautiful, 1997)

"Benigni tulajdonképpen szinte minden filmjébe és rendezésébe fontos szerepet játszott a mese és az illúzió. Gondoljunk csak bele: mégis milyen jelzővel illessük azt az embert, aki képes komédiai elemeket beleszőni egy amúgy holokausztról is szóló történetbe? "

Az élet szép. Jobb ha tudod, egy félig holokauszt filmről beszélünk. Roberto Benigni máig egyedülálló klasszikusa gyakorlatilag az összes lehetséges műfajt megreformálja, ami csak feltűnik a két órás játékidő alatt. Vígjáték, dráma, háborús, romantikus.. Minden benne van, ami miatt majdnem húsz év távlatából is egyszerűen tökéletesnek tűnik. És az is.

Benigni az olasz filmipar egyik hatalmas tehetsége, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy utoljára még 2012-ben láthattuk a vásznon, akkor is Woody Allen borzasztó idegesítő és rossz "Rómából szeretettel" című alkotásában, és ott is csak mellékszereplőként. Az tehát kijelenthető, hogy mostanában nem kapdosnak a filmstúdiók a nevéért, de a '90-es években igazi sztár volt, mind olasz, mind amerikai szempontból.

Benigni (eddigi) utolsó próbálkozása rendezőként még a tíz évvel ezelőtti Tigris a hóban című dramedy volt hasonlóan sok meseszerű elemmel, de mondanom sem kell, a közelébe sem ért ehhez a mesterműhöz.

Tulajdonképpen szinte minden filmjébe és rendezésébe fontos szerepet játszott a mese és az illúzió. Gondoljunk csak bele: mégis milyen jelzővel illessük azt az embert, aki képes komédiai elemeket beleszőni egy amúgy holokausztról is szóló történetbe?

Az élet szép egy ábránd. Egy ábránd, melynek üzenete az, hogy még a legrosszabb pillanatokban, amikor már tényleg azt érzed, hogy ennél rosszabb nem lehet, ne aggódj és ne félj, mert ez a két dolog öli meg a lelket és csinál belőlünk zombit.

Nézzük meg főszereplőnket, Guido-t. Sokan bolondnak tarthatják, mivel gyakorlatilag az egész életét nem veszi komolyan és csak bohóckodik. De mégis. Szinte minden egyes problémát megold ami csak elé kerül az ötletességével, a leleményességével, emellett pedig semmire nem görcsöl rá és az élet napos oldalát nézi: akárcsak Pythonék.

Történetünk 1939-ben kezdődik, ezt azért is fontos megemlíteni, mert gyakran hónapokat, éveket ugrunk az időben, a helyszín pedig Toszkána. Itt dolgozik pincérként főhősünk, majd miután beleszeret és elveszi feleségül "hercegnőjét", könyvesboltot nyit és a gyermekük is megszületik.

Kb. itt van vége a szép életnek. A fiút és Guido-t deportálják, felesége pedig önszántából száll fel a vonatra és megy utánuk.


De igazából nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem hogy hogyan. Benigni karaktere tele van humorral és találékonysággal és néha, főleg az elején kissé szokatlan sok ember számára a férfi heves természete és szószátyársága, könnyen meg lehet szokni.

És mi az, amit nem lehet megszokni a film közben? Ezt a hatalmas nagy élet iránta szeretet Guido részéről. Én egyáltalán nem vagyok depressziós, próbálom mindig keresni a jót a rosszban, de ez az életkedv főhősünktől valószínűleg a világ legboldogabb emberét is elképesztené.

Sok mindent elmond, hogy a film II. János Pál pápa egyik kedvence volt egykoron, de az Akadémia ízlését is elnyerte, olyannyira, hogy temérdek jelölést kapott és három szobrocskát végül haza is vihetett: Benigni, teljesen megérdemelten, megkapta a legjobb férfi főszereplő díját, valamint Az élet szép lett 1997 legjobb idegennyelvű alkotása és a filmzene is kapott egy Oscart.

Elég furcsán hatott rám ez a mestermű: a vidám részeknél szomorú voltam, a szomorúknál vidám. Amikor Guido az elején bohóckodik és megismerkedik a "hercegnőjével", könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutott a vonatos jelenet. Amikor a táborban volt, eszembe jutott, hogyan lopta el minden pillanatban azt a fekete kalapot. Tulajdonképpen egyszerre akartam sírva röhögni és sírni is a szomorúságtól.

Az embernek kell, hogy legyen hite. Mindig. Az életnek mindig a szebbik oldalát kell nézni és nem a rosszat és a fájdalmasat keresni. A boldogság mindennél fontosabb.

Nekem és még sok más ember számára ezt jelenti Az élet szép, ami nem biztos, hogy mindig olyan jó, de keresni kell a mindennapokban az apró örömforrásokat, amitől majd ténylegesen boldog leszel. Elsőre megteszi ez a klasszikus!
Értékelés: 10/10
Cím:  Az élet szép
Rendező:  Roberto Benigni
Forgatókönyvíró:  Roberto Benigni, Vincenzo Ceramir
Zeneszerző:  Nivola Piovani
Operatőr:  Tonino Delli Colli
Vágó:  Simona Paggi
Szereplők:  Roberto Benigni, Nicoletta Braschi, Giorgio Cantarini

Ajánló
Kommentek
  1. Én