"Minden lehetséges módon kapcsold ki az agyad, mielőtt megnézed. Nekem könnyedén ment."

A Csábítunk és Védünk mesterien vonultatja fel az összes rohadt road movie-s vígjáték klisét, ami csak létezik a Földön: érthetjük ezt a karakterek, a cselekmény és a megvalósítás szempontjából is, hisz Anne Fletcher gyakorlatilag az első perctől az utolsóig biztonsági játékot játszik, ennek ellenére viszont eléri azt, ami csak igazán keveseknek sikerül: a katyvasz alapfelállásból egy szórakoztató, összességében több, mint egy átlagos comedy-t csinál. A stáblista után két perccel persze már arra sem emlékszel, hogy mi történt negyedórával ezelőtt, de legalább amíg nézed és nem foglalkozol semmi mással, egy üdítő, szórakoztató filmet kapsz.

Ha jobban belegondolok, biztosra veszem, hogy sokkal több negatív dolog jut eszembe a filmről, sem mint pozitív, egy eddig érthetetlen okból kifolyólag viszont mégsem tudok haragudni rá. A rövid játékidő egyértelműen elősegíti, hogy ne nevezhessük vállalhatatlannak, pedig gyakran olyan érzésem van, mintha Fletcher csak ezt akarta volna.

Abban is teljesen biztos vagyok, hogy a filmben feltűnő jelenetek nagy részét már legalább kétszer láttuk máshol. Persze az eredetiség már ott elhagyták a készítők, amikor az első “minden szabályt be akarok tartani és nem állhatsz az utamba” poént elsütötték Witherspoon-nal.

Az egyik fő karakterünk, a vagány, latin-amerikai szépség, Daniella Riva, akit ki más is játszhatna, mint a 2009 óta a Modern családnak köszönhetően világsztárrá vált Sofía Vergara, akit több szempontból is újra tudnak hasznosítani: egyrészt a marketing, mert ki a franc nem lenne kíváncsi a melleire, másrészt pedig a szokásos temperamentumú nyelvezete, ami mindössze egyszer sikerül igazán jól. (Nem nehéz kitalálni, hogy a buszos jelenetre gondolok.)

Hogy ki a másik? Pontosan az előbb felsorolt jelzőknek az ellentéte. Cooper, azaz Reese Witherspoon egy begyepesedett, a szabályoknak és néhai apjának megfelelni vágyó, borzasztóan idegesítő nőszemély, akinek az első fél órában egyetlen olyan mondata sincs, ami ne lenne kicsit is hivatalos vagy egyszerűen csak normális.

És ha ezek ketten összeállnak? Hát, ez lesz belőle.. A kémiáról nem igazán tudok beszélni, hisz úgy gondolom, ennyire különböző észjárású és gondolkodású ember, akiknél ráadásul még fegyver is van, kizárt, hogy nem ölik meg egymást előbb-utóbb, Witherspoon és Vergara viszont, mint színészek, érezhetően jól egymásra hangolódtak.

A karakterek tehát már a gyökerektől kezdve elcseszettek voltak, de nem csak róluk van szó, hanem mindenkiről, aki kicsit is több időt tölt el a kamerák előtt. A két, rendőrnek álcázott “főgonosz” annyira szánalmas, hogy az nem igaz, főleg az egyiknek a tetoválása, ami alapján jön rá Cooper, hogy ők is beépített emberek. Most komolyan, egy köztiszteletben álló, amúgy lefizetett rendőr biztosan magára tetováltatná a pénzelő bandája jelképét?

Ez és még legalább tíz ehhez hasonló logikai baki fordul elő, legnagyobb megdöbbenésemre viszont mégsem tudom igazán gyűlölni, bármennyire is szeretném. Ha valaki maximum három bejegyzést olvasott el itt a blogon, tudja, hogy a legkisebb hibákat is képes vagyok nagyító alá venni és mérgelődni rajta, a Csábítunk és Védünk esetében viszont képtelen vagyok bármelyik negatívumra is haragudni. Pedig nem mondanám se ötletesnek, se izgalmasnak, egyszerűen csak ez az a film, amit leülsz, megnézed, elropogtatsz alatta egy pattogatott kukoricát vagy bármilyen finomságot, ami csak a kezedbe kerülsz, és próbálod élvezni.

Persze azokat is teljes mértékben megértem, akik gyűlölik, bár néhány kritikát elolvasva úgy gondolom, sokkal inkább a mostanában túl sokat használt alapszituációval volt problémájuk, hisz ha a Csábítunk és Védünk egy ruhaanyag lenne mondjuk a H&M-ben, minden bizonnyal a hátulján levő címke a 100% klisére figyelmeztetne. Kreatív perceinket olvasták

Összességében sok minden el van rontva a filmben, én viszont a sok probléma és szemet szúró hiba ellenére is teljesen jól elvoltam vele, csupán annyi a fontos, hogy kis mértékben sem szabad komolyan venni. A road-movie-s hangulat persze kicsit feldobta és egy meglepően szórakoztató kilencven percet kapunk, viszont még egyszer el kell mondanom: minden lehetséges módon kapcsold ki az agyad, mielőtt megnézed. Nekem könnyedén ment.

Értékelés: 10/6

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

 

 

Megosztás a facebookon