Kritika: A tenger szívében (In the Heart of the Sea, 2015)

"A pénzeteket inkább a Star Wars hetedik felvonására gyűjtögessétek!"

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy mind Magyarországon, mind az Egyesült Államokban alaposan megbukott A tenger szívében, legalábbis is a 100 milliós büdzsé mellett a 11 milliós hétvégi bevétel nem túl kecsegtető tény a stúdiónak. Vajon mi volt a gond? Talán Chris Hemsworth neve (még) nem elég ahhoz, hogy eladjon egy egész filmet? Vagy a nézők nem kíváncsiak egy újabb Moby Dick történetre? Ki tudja, annyi viszont biztos, hogy alaposan rászolgált Ron Howard alkotása a sikertelenségre.

Bűn az, ha valaki csakis a látvány és az esztelen CGI-orgiáért készít filmet? Szerintem igen, és attól függetlenül, hogy nem tudom a pontos indokot, amiért Howard leforgatta ezt a filmet, nem hiszem, hogy a pazar effekteken kívül bármi mással is foglalkozott volna-e egy kicsit.

Pedig ha belegondolunk, egy egész jó kis filmet lehetett volna összeállítani: az ötlet, miszerint a Moby Dick későbbi írója, Herman Melville ellátogat az Essex egyetlen túlélőjéhez egy kis pénzzel és azzal a céllal, hogy regényt ír a tragédiából, egész jó. Tulajdonképpen a két különböző időben futó cselekmény sem ártott volna, a Marshall Herskovitz által készített forgatókönyv azonban mintha csak azon versenyezne, mikor tudja hamarabb lerontani egy-egy teljesen érdektelen jelenettel az addig felépített feszültséget.

De tényleg! Amikor már kezded azt érezni, hogy ezek az emberek nem viccből zárták össze magukat annyi napra és hamarosan egy nem túl ígéretes vihar következik és egyre ingerültebb mindenki, visszavágunk Melville és a cetvadászat idején még fiatal Thomas Nickerson-hoz, akik néhány teljesen felszínes és semmitmondó mondat után újra háttérbe kerülnek, majd mire visszatérünk a viharhoz, már hűlt helye bárminemű feszültségnek.

A tenger szívében szólhatott volna a kitartásról, belemehetett volna a szereplők lelkébe, de így, hogy gyakorlatilag egyetlen ember (Thomas Nickerson) meséli el az egészet (nem narrációval, nyugi), a keretek sokkal szűkösebbek voltak. A film nem éreztethette a lelki őrlődést mondjuk Chase-ben, hiszen Nickerson-nak fogalma sem volt róla, hogy Chase min megy keresztül.

Talán jobb lett volna, ha ezt a mesélős-írós szálat teljesen elfelejtik és csakis a lényegre koncentrálnak, a két időben futó cselekménnyel azonban csak annyit értek el, hogy a film főszereplője, Owen Chase nagyjából annyira lesz karakteres, mint Barkhad Abdi a Phillips kapitányban.

A lélek hiányzott ebből az egészből. Elhiszem, hogy Chris Hemsworth nem keveset küzdött azért, hogy jó, vagy éppen rossz kondiban legyen az alkotás kedvéért, de a leadott kilóktól sajnos nem lesz egy Matthew McConaughey, a nevétől pedig még nem adják el az egész filmet.

Annyit azonban meg kell említeni, hogy a film első fele sokkal rosszabb, mint a második. A néhány jól megkomponált akciójeleneten kívül semmi mást nem tud felmutatni A tenger szívében első órája, attól kezdve azonban, hogy a legénység elhagyja a hajót, sokkal izgalmasabbá válik minden.

Ott végre látunk valódi problémákat, valódi gondokat, és nem egyszerűen csak néhány szakállas pasast térképpel a kezükben, akik csak tengődnek a tengeren. Micsoda szép mondat!

De akármennyire is lényegesen jobbnak éreztem az utolsó hatvan percet, mint az előtte levőt, nem tudom neki elfelejteni, hogy sokkal hosszabb a kelleténél, a karakterek egysíkúak és érdektelenek, ahogy a cselekmény is, összefoglalva: A tenger szívében egy nyugodtan kihagyható alkotás, a pénzeteket inkább a Star Wars hetedik felvonására gyűjtögessétek!

Értékelés: 10/5

Cím: A tenger szívében
Rendező: Ron Howard
Forgatókönyvíró: Marshall Herkovitz
Zene: Roque Banos
Operatőr: Anthony Dod Mantle
Szereplők: Chris Hemsworth, Ben Whishaw, Brendan Gleeson, Benjamin Walker, Cillian Murphy

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én

  1. funkylady
    2015. december 21., hétfő 10:54
    Válasz

    Te egy agyatlan barom vagy! Az egyik legszebb, legjobb film, amit mostanában ebben a műfajban látni lehetett. Gyönyörű, fájdalmas, emberi. A látvány pazar, a zene úgyszintén, és ami a lényeg: a szereplők is tökéletesek. Nyilván a történet miatt a helyszín részben adott volt: a tenger. De ezt olyan dimenziókban, olyan minőségben, képi megoldásokkal mutatta meg, ahogy sosem láthattunk még eddig. Egyszerűen zseniális. Az ember együtt himbálózott a hajósokkal, amivel majdnem 4D érzést adott. Az, hogy a karácsony és a Star wars miatt kevesebb figyelmet kapott, kit érdekel? Chris Hemsworth igenis színészileg is megállta a helyét, és ne is legyen Matthew Mc Conaughey (aki egyébként ezt nem is tudta volna hitelesen eljátszani)... Ron Howard - akivel volt szerencsém együtt dolgozni - megint egy gyöngyszemet tett le az asztalra. Úgyhogy a Star wars mellett nyugodtan nézzék meg az emberek ezt a filmet is, mert kiváló!!! 10/10