"Ez a film pont olyan, mint egy kiadós nátha: már az elején érzed, hogy ebből nagyobb baj lesz, de még nem veszed komolyan és reménykedsz benne, hogy érthet még meglepetés. Kicsivel később persze már tudod, hogy ez nem az a fajta, ami elmúlik, és ami a legfontosabb: mindkettő olyan fájdalmakat tud okozni, hogy azt csak gyógyszerekkel lehet csillapítani."

Nem tudom, hogy A pláza ásza Vegasban megtekintése után még valaha is képes leszek nevetni egy vígjátékon, hisz minden áldott pillanatban Kevin James taszító arcára és jellemére, a pénzhajhász stúdióra és stábra, na meg Paul Blart tekintetére fogok gondolni, melyek folyamatosan csak azt kiabálják: “vedd meg a jegyet, vedd meg a jegyet!”. Annak ellenére tud undorító lenni mind a 94 hosszú-hosszú perce, hogy disznóviccek nincsenek is benne. Igen, ezen én is alaposan meglepődtem, főleg úgy, hogy James nagy barátja az erre szakosodott poénok “királya”, Adam Sandler. Nyugi, nincs cameo. Annyi minden idegesít ebben a filmben, hogy valószínűleg egy könyv terjedelme sem lenne elég eme hibák kibontására, de azért megpróbálom dióhéjban összefoglalni, mennyire is utálom 2015 (és talán az évtized) legrosszabb vígjátékát.

Persze az se normális, aki az egészen elképesztő negatív kritikák után bármennyi pénzt is kiad ezért a vállalhatatlan mocsokért, sőt, ha még ez sem lenne elég, egyenesen azoknak az embereknek kellene hálát mondania a készítőknek, akik vették a drága idejüket és elejétől a végéig kibírták hányás és mindenféle egészségügyi probléma nélkül. Ez a film pont olyan, mint egy kiadós nátha: már az elején érzed, hogy ebből nagyobb baj lesz, de még nem veszed komolyan és reménykedsz benne, hogy érthet még meglepetés. Kicsivel később persze már tudod, hogy ez nem az a fajta, ami elmúlik, és ami a legfontosabb: mindkettő olyan fájdalmakat tud okozni, hogy azt csak gyógyszerekkel lehet csillapítani.

A történet szerint, melyet a treatment írója valószínűleg egy félig kifújt papír zsebkendőre írt, Blart a pláza megmentése után meghívást kap a Biztonsági Őrök Expójára, ahova a lányát is elviszi, egy műkincstolvaj azonban alaposan keresztbe tesz az önfeledt nézelődésnek és kikapcsolódásnak.

Szánalom. Legszívesebben csak ezzel az egy szóval tölteném ki az egész bejegyzést, mert ez az, amit annyira erősen érzek a film iránt. Elképesztő, hogy ez a szenny 2015-ben egyáltalán elkészülhet. A 4,4-es IMDb pont, mellyel sok jobban kinézőbb B-film magasabb helyezést ér el, mint Blart legutóbbi kalandja, sok mindent elmond magáról. Már az első rész is tömegpusztító fegyverként hatott az emberiségre, Kevin James viszont azt hiszem, most ért fel a csúcsra.

“Amúgy James a való életben biztos vicces, ez csak egy karakter és ő nem szólhat bele semmibe..” Hát de. Sandler öribarija nem csak ezt a borzasztóan idegesítő karaktert, hanem magát a szkriptet is ő írta. Nem hazudok, ha azt mondom, kétszer mosolyodtam el az egész film alatt. Azért tudom ennyire, mert direkt számoltam, az eredmény pedig megdöbbentő: rengeteg a viccnek szánt benyögés, mondat vagy tett és egy elképesztően hosszú matematikai számolás után minden negyvenhetedik percben vicces egy vicc.

Persze ez relatív dolog, ha életben nem láttál még olyan vígjátékot, melyben abból csinálnak poént, hogy a molett főszereplő elesik és többek között felrúgja egy ló, akkor minden bizonnyal tetszeni fog.

Az alkotók mintha direkt kerülték volna, hogy bármiféle olyan elemet tegyenek a filmjükbe, amitől kicsit is szórakoztatóvá válik. Tipikusan az az alkotás, ami baromira humorosnak gondolja magát, a szomorú igazság viszont az, hogy ennyire rossz és klisés filmet az utóbbi évtizedekben nagyon ritkán találunk, ami nem azt jelenti, hogy Hollywood csupa jóval ajándékoz minket, csak azt, hogy a Pláza ásza Vegasban valami elképesztően gagyi.

Főgonosznak kiválasztották az egyetlen tényleg félelmetes arcszerkezetű férfit, aki csak feltűnt a casting során, (nem, nem Ron Perlman az), készítettek valami mondvacsinált indokot, hogy Kevin James futkározhasson egy kiürített hotelben kalóriaégetés céljából és már kész is van a “nyár vígjátéka”.

Andy Fickman-t, aki munkáiból ítélve elég nagy összhangban lehet az előző Blart film rendezőjével, Steve Carr-rel, leginkább szintén ehhez hasonló családi vígjátékokból ismerhetjük, például a Gyerekjátékból, mely a plakát alapján komplett hülyét csinál Dwayne Johnson-ból, de hozzá fűződik a Már megint te? is. Hasonló színvonal mindegyik.

A pláza ásza Vegasban tehát visszatért és kegyetlenebb, mint valaha. Paul Blart mindig is értette, hogyan lehet az emberek IQ-ját mindössze száz perc leforgása alatt drasztikusan lecsökkenteni, így van ez a folytatással is, melynek egyes jelenetei fájdalmasabb hatást tudnak adni, mint bármelyik működő pisztoly, így a végére a készítők nevében bocsánatot szeretnék kérni ezért a mértéktelen szánalomtengerért, magamat pedig legszívesebben kitüntetném, hogy a kritika megírása közben egyetlen káromkodást sem használtam, azaz minden olyan jelzőt, ami a legpontosabban ráillik Kevin James legújabb agymenésére.

Értékelés: 10/1

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

 

 

Megosztás a facebookon