"Thomas McCarthy rendezőként még csak egy filmet jegyez, és ez a fajta rendezői tapasztalatlanság érezhető volt a Cipőbűvölőn is."

Adam Sandler köztudottan nem a színészi tehetségéről lett világsztár. A fingós-hugyuzós poénjain már több mint egy évtizeden át fogja a fejét a kritikustársadalom, és mindenki, akinek egy csöpp igazi humorérzéke is van. A Jack és Jill, a Nagyfiúk és a Nagyfiúk folytatása mind azt bizonyítja, hogy a negyvennyolc éves színész egyáltalán nem akar változtatni a filmjei minőségén. A Blended, magyar címén Kavarás tagadhatatlanul egy unalmas, rossz alkotás, de egyáltalán nem hasonlítható össze a korábbi munkáival.

Egyébként nem rég jött ki a Pixel előzetese, nagyon kíváncsi vagyok rá, hiszen amellett, hogy egyszerre vicces és iszonyúan abszurd, lehet, ez lesz Sandler nagy kiugrása. A Cipőbűvölőről is azt hittem, kár, hogy nem így lett.

Viszont ami a legfontosabb, látom és értékelem is azt, hogy most ténylegesen ki akar lépni eddigi imidzséből, és nem célja, hogy újbóli Arany Málna jelöléseket/díjakat szerezzen. Először is le kell szögeznem, hogy valóban érdekelt a film, annak ellenére, hogy Sandler már rengetegszer eljátszotta a bizalmamat.

Minden adott volt, hogy a színész kitörjön a hírnevéből, és megmutassa, nem csak erre képes. A gond csak az, hogy Thomas McCarthy remek forgatókönyvíró, hisz az ő nevéhez fűződik a Fel! és a BAFTA-díjas Az állomásfőnök is, de rendezőként még csak egy filmet jegyez, és ez a fajta rendezői tapasztalatlanság érezhető volt a Cipbőbűvölőn is.

Nem tudja merre menjen, elveszik a saját történetében, se eleje, se vége, ezeket a hibákat viszont nagyrészt kiegyenlíti néhány jelenet ötletessége, Sandler-re pedig közel sem lehet azt mondani, hogy jó volt, de a próbálkozás egyértelműen benne volt az alakításában, és jelenleg ez is elég. (A Pixel-ben még lesz lehetősége javítani, ha elbukik, akkor egy életre leírta magát nálam.)

Az alapsztori érdekes, de egyes jelenetek olyannyira agyamentek és bugyuták, hogy úgy éreztem, mintha egy "igazi" Adam Sandler filmet néznék. Mert az az igazság, hogy a The Cobbler egyáltalán nem egy tipikus Sandler film. Nincsenek benne káromkodások, undorító és altesti poénok, egyszerűen csak buta és unalmas, McCarthy-t pedig egyszerűen nem értem, hiszen a forgatókönyvírás egyik meghatározó alakja, most azonban mégis sikerült összehoznia egy ilyen teljesen jellemtelen és egyszerű szkriptet.

Lenne egy kérdésem: mennyire számít az klisésnek, ha meglátok egy szereplőt, és rögtön tudom róla, hogy mi történik vele a történet végén? (Mrs. Simkin-re gondoltam, de így is épp elég spoiler volt ez.)

Ez a semmilyenség egy idő után kezdett idegesíteni, sok dialógust egy általános iskolás gyerek is jobban megírt volna, viszont, ha szeretnéd látni a fingós viccek királyát zsidó sapkában, akkor neked lett kitalálva a Cipőbűvölő.

A hangulatot a zenével próbálták megteremteni, és valóban volt valami melankolikus kedélyállapota a filmnek, leginkább csak az idegesítő muzsikaszó jött át a képernyőn. Ja, és még egy fontos dolog: valaki vegye már le Sandler-ről azt az idegesítő sálat!!

Értékelés: 10/5

 

 

Megosztás a facebookon