SIGNIFICANT MOTHER

Sok mindent elmond a Significant Mother című sorozatról, hogy majdnem négyszáz értékelés alapján csupán 5,2-őn áll az IMDb oldalán. Én még ezt is túlzónak tartom, főleg akkor, ha számba vesszük, hogy egyetlen egyszer sem tudott megnevettetni, elmosolyodni is csak kétszer sikerült, emellett pedig a karakterek 95%-a idegesítő. Valószínűleg azért nem 100, mert azt még leírni is fájdalmas. Három ember irdatlan szánalmas vergődését láthatjuk, az egyik a fiú, a másik az anya, a harmadik pedig a fiú legjobb haverja, aki belehabarodik anyucikába. Azt pedig még nem is mondtam, hogy a drága édesanya a való életben csak 14 évvel idősebb, mint a gyereke, és ennek tetjében még jól is néz ki, szóval garantáltan nem hiszel el egyetlen mondatot sem, ami csak elhagyja a szereplők száját. Kösz nem!

1 rész alapján - 10/3

SCREAM

Ez viszont egy nagyon kellemes csalódás volt számomra, sőt, a pilot egyenesen lenyűgözött. A Scream címről mindenki azt gondolja, hogy bármi köze is van a filmhez, pedig ez nem igaz, méghozzá ez a szerencséje a sorozatnak: borzasztó lett volna ha megint elkezdik folytatni a három rész alatt teljesen kimúló Scream franchise-t, így viszont, egy teljesen új, érdekes alapfelállással és arcokkal működik a dolog. Persze vannak kliséi, mint minden olyan filmnek, amiben legalább kétszer feltűnik egy ijesztő maszk és egy kés, de ha ezen képes vagy túllendülni, remek kis szórakozást tud nyújtani a Sikoly.

7 rész alapján - 10/8

WEIRD LONERS

Négy jobb napokat is látott ember beköltözik egy-egy házba és barátok lesznek. A sztori egyszerű, poénok elvétve, viszont Zachary Knighton egyáltalán nem idegesítő. A Happy Endings-szel ellentétben itt teljesen felszabadultan játszott, talán megkockáztatom, hogy jól is, ami nagy részt annak is köszönhető, és ugyan itt is egy nőcsábászt alakít, egyáltalán nem idegesítő a karaktere. A sorozat amúgy eléggé labilis minőségű, a pilot például, ha vicces nem is, megmosolyogtató volt, de a falra is tudtam volna mászni egy-két epizódtól. Ami azért nagyon ciki, mert az egész évad hat részből áll, és ebből se láttam az utolsót.

5 rész alapján - 10/6

ABOUT A BOY 1-2. ÉVAD

Ennél nagyobb meglepetést szerintem még nem éltem át, mióta nagyban nézem a sorozatokat. Úgy gondoltam kb. egy éve, na próbáljuk meg a pilotot és nézzük, mit hoznak ki a könyvből és a filmből, és bármennyire is szkeptikusan ültem le megnézni, rájöttem, ezt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Semmi köze nincs ugyan Nick Hornby írásához, se a filmhez, de akkor is működik: a gyerekszínész ELKÉPESZTŐEN jó, a poénok ütnek, minden szereplő között megvan a kémia és kevés olyan sorozat vagy film képes ilyen jól bemutatni, hogy is működik a férfi-fiú barátság. A második évad már kissé engedett a színvonalból, a hatalmas visszaesésnek köszönhetően, ami leginkább a nézettségben volt érezhető, elkaszálták a sorozatot. Néhány részt, amit forgattak; már le sem adtak, de elérhető az interneten.

20 rész alapján - 10/9

Megosztás a facebookon

Kritika: Az alelnök - 1. évad

Végre valami igazán eredeti. Ez jutott először eszembe, amikor volt szerencsém megnézni a Veep pilotját. Armando Ianucci egy nagyon érdekes alapötletet teremtett Az alelnök-ben, ami nem hogy a sorozatok, de még a politikai szatírák között is másnak, nem mellesleg pedig, sokkal jobbnak számít. Ott van például a '90-es évek közepén futó Kerge Város, vagy a népszerű Városfejlesztési osztály, ha már a politikai vígjátékoknál tartunk, de talán jobb lenne ezeket inkább szatírának említeni, hisz Selina Meyer és mocskos szájú segédein lehet jókat mosolyogni, viszont nem az a sírva röhögős fajta. Meg kell találni a benned levő passzív, elutasító embert, hogy értékelni tud Ianucci csípős humorát.

Először is fontos megemlíteni a sorozatban elhangzott, mint egy tizenegy millió káromkodást, amin még egy gettóból jött baseball sapkás, kosaras tinédzser is csak a száját tátná. Ha különösen ingerlékeny vagy erre, nem biztos, hogy a Veep a kedvenceid közé fog kerülni, ellenben, ha nem zavar, hogy nem csak az asszisztensek, de maga az alelnök is rendületlenül nyomatja magából a szitokszavakat, nem lesz probléma a nyelvezetével.

Julia Louis-Dreyfus alakítja Selina Meyer-t, aki nem csak a tévésorozatokban, de a mozifilmekben is viszonylag otthon van, legismertebb alakításai közé tartozik az Exek és szeretők, ami annak ellenére egy kellemes dramedy, hogy James Gandolfini utolsó alakítása, de a filmográfiájában fellelhető például olyan tömegpusztító fegyver is, mint a Christine kalandjai, de a Saturday Night Live-ban is gyakran feltűnik.

Pozitívumok közé tartozik, hogy ennyire emberinek ábrázolja mind Dreyfus, mind maga a sorozat Selina Meyer-t. Persze pont nem így képzeled el egy alelnök életét, de igazából mindegy is, hisz nem ezen van a hangsúly, sőt, mintha azt éreztem volna, hogy a készítők direkt nem mentek bele részletesebben különböző politikai helyzetekbe, mivel nem az számít, hogy Selina mit csinál, hanem hogy hogyan. Ő is egy ember, tucatnyi problémája van, és igen nehéz helyzetben lenne, ha nem lennének ott az asszisztensei.

Viszont az szúrta a szemem, hogy már túlságosan is mindent a csapata intéz el: persze nem kétlem, neki is biztos rengeteg teendője és feladata van, viszont minden egyes problémánál, legyen az egy nagyobb vagy kisebb, rögtön hűséges bandájához fordul, akik viszont már nem olyan talpraesettek, mint ő, de a felmerülő bonyodalmakat azért mindig sikerül megoldani.

Kevés sorozat tudja szinte azonnal megszerettetni a karaktereit, azt meg már pláne, hogy meg is jegyezze őket néhány epizód után az ember. Bevallom őszintén, nálam még nehezebb dolguk van, hisz néha rádöbbenek, egy-egy évad után sem tudom pontosan az adott szereplő család vagy keresztnevét, aminek két oka van: egy részt rohadt rossz a rövid távú memóriám, másrészt teljesen jellemtelen az a bizonyos karakter.

Itt viszont két rész után mindenki a szívem közelébe férkőzött, kivéve persze az idegesítő és a "húdefejberúgnám" érzést kiváltó Jonah, aki a kapocs az alelnöki iroda és a Fehér Ház között. Persze az is hagy kérdéseket maga után, hogy komolyan, mindössze egyetlen ember tartja a kapcsolatot a kettő között, de ezek olyan dolgok egy ilyen abszurd vígjátéksorozatnál, amiket felesleges felróni..

Gyakran előfordul egy-egy sorozatnál, hogy az első részekben még nem találja a megfelelő utat, amerre el kell mennie, de a Veep-nél ez egyáltalán nem igaz: az első epizód első percében már pontosan olyan határozott és dinamikus, mint a második évadban, aminek összes részét sajnos még nem láttam, viszont a kritikák még jobban odavannak érte, mint az elsőért, pedig az sem kapott rossz százalékot a RT-nál.

A fél órás játékidő kifejezetten jól áll a Veep-nek, felesleges lenne 45, vagy akár 60 percig húzni a részeket, viszont sokkal több mondanivalója és cselekménye van egy 20 percesnél, a kettő közti időtartam pedig azért jó, mert nem fog agyadra menni a sok beteg humor, ellenben tökéletesen szórakoztatni tud.

Az alelnök egyébként egy brit sorozat amerikai adaptációja, az eredetit még 2005-ben készítették, A kormányrúdnál címmel.

Összegzés:

Az HBO hozza a szokásos kiváló színvonalát, a Veep tele van jobbnál jobb viccekkel, tartalmas epizódokkal, kiváló karakterekkel és a fejed sem fog megfájdulni a sok politikától, mivel nem erre megy ki a játék. Sokkal inkább egy ember, egy igazán fontos ember bemutatása lelkileg, rendkívül humoros köntösben.

Értékelés: 10/8

Az alelnök IMDb adatlapja

Az alelnök TV.com adatlapja

 

 

Megosztás a facebookon