"Se altesti poén, se meztelenség, cserébe viszont nevetni se fogunk."

Hát igen. Semmi jóra ne számítson az, aki önszántából, teljesen egyedül ráveszi magát, hogy megnézze Adam Sandler legújabb filmjét, a Pixelt. Nagyjából nyolcvan százalékban hibáztatom meg, és a maradék húszban a film készítőit. Hogy miért furcsa ez? Csak szerintem kínos, hogy a néző önmagát okolja, és nem a filmet, amiért az bődületesen rossz? Annak ellenére, hogy tudtam, mi fog rám várni az elkövetkezendő száz percben, elképesztően szégyellem magam, hogy az időmet erre az unalomtengerre pazaroltam, ahelyett, hogy mondjuk egy IMDb Top 250-ből szemezgettem volna.

Egy nagy beismerő vallomást teszek: én szeretem Adam Sandler filmjeit! Nyugi, ez nem igaz, ilyen szavakat ember nem mondott még ki bűntudat nélkül, de komolyra fordítva a szót, tényleg el kell mondanom valamit: kíváncsi voltam rá. Nem, nem elvárásaim voltak, csak minimális szinten érdekelt a sztori, hisz mégis csak gyerekkorunk méltán szeretett játékai fognak visszaköszönni a képernyőn. Az persze már más tészta, hogy a Sandler/James duó adja hozza az alapot, ami eddig még sosem jelentett bármi jót.

Chris Columbus, akit leginkább családi, könnyed alkotásaiból ismerni, legtöbbször hozza azt a minőséget, amit elvárunk tőle, nagyon úgy tűnik azonban, hogy a Pixelbe még az ő bicskája is beletört. Ez amúgy nem túl meglepő, ha Sandler a főszereplő, a rendkívül tehetséges Tom McCarthy is kegyetlenül elbukott a Cipőbővülő című, eléggé lapos filmjével. De visszatérve Columbusra, többek között rendezett két Harry Potter filmet, de az ő nevéhez fűződik a Home Alone széria is, ezért bíztam benne, hogy a Grown Ups-féle istentelenül rossz, még Sandler filmográfiájában is botrányosan sz*r-kategóriát el fogjuk kerülni.

Elkerültük, se altesti poén, se meztelenség, cserébe viszont nevetni se fogunk. Jó, persze olyanoknak, akik Sandler filmjein szocializálódtak, elég lesz az a húszpercenként egyetlen jó poén, ami tényleg nagyot üt, másoknak viszont egy végeláthatatlanul unalmas és gyenge eresztés, ami csak egy fokkal nevezhető jobbnak, mint a Blended.

Nem nagyon akarok kitérni a történetre, hisz harmat egyszerű, dióhéjban annyi, hogy a ‘80-as évek videojátékai egy félreérthető üzenetet magukra vesznek és hadjáratot indítanak a világ ellen. Az egykori nagy Tetris és PacMan bajnokok pedig visszatérnek, hogy legyőzzék kedvenc játékait a Föld megmentése érdekében.

Annyi helyen leírtam már, hogy mennyire is gyűlölöm ezt a pasit, és bármennyire is szeretném, ezúttal nem fogom újra lekörmölni. Elég, ha azt az mondom, eleget szenvedett már a nép, hagyja abba végre a filmkészítést. A bevallása szerint a Blended sem készült volna el, ha nincs a kalandvágyó kedve és az ötlete, ha már itt ez a szép táj és mindig is el akartam utazni, miért is ne lehetne pluszba kijönni a végén?

Az egész Pixels egyébként egy azonos nevű, néhány évvel korábbi rövidfilm alapján készült, és szerintem egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, sokkal több örömömet leltem abban a néhány percben, az pedig pláne kiborít, hogy az alkotás ugyan majdnem száz millió dollárba került, a látványvilág felszínes és átlagos: pontosabban csak kockákból áll.

Most mondjam azt, hogy a Pixel egy jó film Sandlerhez képest? Talán, bár a Cipőbűvölőt még mindig szívesebben nézem a maga melódramatikus hangulata miatt, és az az igazság, kezd elegem lenni abból, hogy Sandler még csak komolyabb erőfeszítéseket sem tesz, hogy feljöjjön abból a bűzölgő, fekáliával teli szennyvízcsatornából, amiben nagyjából már húsz éve benne van.

De miért is tenné? Ez a helyzet nagyjából vetekszik a korrupt politikusok helyzetével: szidjuk őket, hogy zsebre teszik a pénzt, pedig ha mi lennénk az ő helyükbe, valószínűleg nem döntenénk másképp. Tisztelet a kivételnek, persze. Láthatóan Sandler is jól elvan azzal, hogy filmeket csinál a haverjaival, jól szórakozik, és még pénzt is kap érte. A minőség meg.. Kit érdekel?

Ja, és még valami nagyon-nagyon fontos dolgot nem is mondtam. Kevin James az elnök!!! Amúgy kiráz a hideg, amikor egyes emberek felkiáltójelekkel próbálnak drámai hatást kelteni, de ezt most egyenesen kiált ezért. Mégis milyen vígjáték ez? Columbusnak szerintem volt egy rém egyszerű, és ha jobban belegondolunk, nem is rossz ötlete: mivel a Pixel egy vígjáték, azon belül is az esztelen kategóriába tartozik, így nem kell foglalkozniuk bármivel is, ami kicsit is élethűbbé tenné. Így a néző lesz a hülye, amiért kifogásolja, hogy egy sárga pólós alak jár-kel a Fehér Házban és sörözik az elnökkel, amíg kint az emberek tüntetnek ellene.

Na jó, a Pixel már így is sokkal kevesebb karaktert érdemel, mint amennyit én neki szenteltem, összefoglalásként annyi, hogy nem egy eget verően rossz alkotással van dolgunk, de unalmas, elképesztőn buta és mégsem felejthetjük el, hogy itt van Sandler, szóval a legjóindulatúbban is azt kell mondanom, az átlagos jelző is túlzó lenne rá.

Értékelés: 10/4

 

 

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

 

Megosztás a facebookon

"A legtöbb pillanatában nem vicces, és nem is érint meg, viszont az egyik legszürkébb foltja Robin Williams filmográfiájának, és sajnos az utolsó is."

Nagyon nehéz volt végignézi ezt a filmet. Nem csak azért, mert brutálisan rossz, mert ez benne van a pakliban, hanem mert egy olyan színész a főszereplő, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Tavaly nyáron mindenkit megdöbbentett a hír, hogy Robin Williams öngyilkos lett a betegsége miatt. A Brooklyn legmérgesebb embere egyáltalán nem attól lesz maradandó, mert esetlegesen jó a forgatókönyv, vagy a történetvezetés, hanem Williams-től, akinek neves filmográfiája van, mégis ilyen kaliberű alkotásoknál végezte.

Maga a film is egy tragikomédia, vagy csak az akar lenni, azzal a tudattal viszont, hogy a színészlegenda egyik legutolsó szereplése ez, meg az Éjszaka a múzeumban 3., még melankolikusabb és szomorúbb lesz a hangulata.

Sokszor szoktam mondani egy-egy jó mozgóképre, hogy úgy érzem, nincsenek benne szereplők, vagy forgatókönyv, mivel annyira életszerű és magával ragadó. Nos, itt is ugyanígy éreztem, csak most nem az előbb felsoroltak miatt, hanem mert a nézése közben nem marad más, csak a keserű tudat, hogy egyes emberekkel, legyen az híres vagy nem, nagyon ki tud babrálni az élet.

Olyan volt, mintha a film Williams-ről szólna. Lehet, hogy ő is ugyanilyen helyzetbe került, mint a film főszereplője, azaz eltávolodott a családtagjaitól, és semmi más nem maradt neki, ami számít, és amiért élnie kellene. Leginkább viszont az fájt, hogy az alkotás egyik utolsó jeleneteiben, amikor már az általa megformált karakter tudja, hogy néhány pillanat múlva meghal, azt mondja, hogy a sírkövére az 1951-2014 fog felkerülni, pontosan, ahogy Robin Williams-nek is.

A Brooklyn legmérgesebb embere története Henry Altmanról szól, aki fia halála után mindenkivel gorombáskodik, és folyton ideges. Amikor egy nap elmegy orvoshoz, a helyettestő orvost, Sharon Gill-t annyira felidegesíti és megbántja, hogy a lány azt mondja neki, csak 90 pere van hátra. A férfi vesszőfutásba kezd az idővel, hogy mindent rendbe tegyen az életével, mielőtt végleg eltávozna..

Már magában a sztoriban is hemzsegnek a hibák: dr. Gill-nek rengeteg magánéleti problémája van, például meghalt a macskája, és a szüleivel is rossz a kapcsolata, de könyörgök, hogy praktizálhat egy olyan elmeállapotba lévő orvos, aki azt mondja egy betegének minden baja ellenére, hogy másfél órán belül meg fog halni?

Nem nagy pozitívum, de azért tetszett, hogy Peter Dinklage végre egy "normális" szerepet kapott a magassága ellenére, és nem az új X-Men filmbe vagy a Narnia Krónikáiba kell egy földönkívüli szerepet játszania.

Viszont kettő iszonyúan idegesítő tényező is van a filmbe, amivel nagyon kiverték a biztosítékot: először is Mila Kunis konkrétan a játékidő minden egyes percében ORDIBÁLT! Kislány, nem ettől leszel színész.. Aztán itt van a teljesen felesleges narrálás, amin látszik, hogy poénforrásnak szánták a dráma mellett, de ehelyett csak kínos volt és unalmas.

Phil Alden Robinson, aki a filmet is jegyzi, nem túl termékeny alkotó, de az ő nevéhez fűződik a Mindenem a tied című Steve Martin film, a Baseball álmok, vagy a Komputerkémek. A 2000-es években viszont ontja magából a rosszabbnál rosszabb filmeket, a Királynő titkosügynökei például egy kiállhatatlanul rossz és idegesítő darab, és a Brooklyn legmérgesebb emberéről sem lehet elmondani, hogy egy leányálom.

Az orvost játszó Mila Kunis-szal érdekes a "kapcsolatom": nem tartom rossz színésznőnek, de rendszerint a direktorok nem engednek neki nagyobb teret, így megmarad a Jupiter felemelkedése, meg az Annie szintjén, pedig van benne lehetőség, hiszen az Óz, a hatalmasban és a Ted-ben is jól játszott.

Azért jó pillanatok is voltak a filmben, kettő jelenet maradt meg bennem, amire azt mondtam, hogy tetszett. Az egyik, amikor Henry fejét vesztve próbál kamerát venni egy embertől, aki koránt sem mondható túl gyorsnak. A másik a film záró része volt, az tényleg megható és ugyanakkor mosolyt keltő is.

Vége is van minden pozitívumnak, ami elmondható a Brooklyn legmérgesebb emberéről, hiszen a legtöbb pillanatában nem vicces, és nem is érint meg, viszont az egyik legszürkébb foltja Robin Williams filmográfiájának, és sajnos az utolsó is.

Értékelés: 10/3

 

Megosztás a facebookon