"A legtöbb pillanatában nem vicces, és nem is érint meg, viszont az egyik legszürkébb foltja Robin Williams filmográfiájának, és sajnos az utolsó is."

Nagyon nehéz volt végignézi ezt a filmet. Nem csak azért, mert brutálisan rossz, mert ez benne van a pakliban, hanem mert egy olyan színész a főszereplő, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Tavaly nyáron mindenkit megdöbbentett a hír, hogy Robin Williams öngyilkos lett a betegsége miatt. A Brooklyn legmérgesebb embere egyáltalán nem attól lesz maradandó, mert esetlegesen jó a forgatókönyv, vagy a történetvezetés, hanem Williams-től, akinek neves filmográfiája van, mégis ilyen kaliberű alkotásoknál végezte.

Maga a film is egy tragikomédia, vagy csak az akar lenni, azzal a tudattal viszont, hogy a színészlegenda egyik legutolsó szereplése ez, meg az Éjszaka a múzeumban 3., még melankolikusabb és szomorúbb lesz a hangulata.

Sokszor szoktam mondani egy-egy jó mozgóképre, hogy úgy érzem, nincsenek benne szereplők, vagy forgatókönyv, mivel annyira életszerű és magával ragadó. Nos, itt is ugyanígy éreztem, csak most nem az előbb felsoroltak miatt, hanem mert a nézése közben nem marad más, csak a keserű tudat, hogy egyes emberekkel, legyen az híres vagy nem, nagyon ki tud babrálni az élet.

Olyan volt, mintha a film Williams-ről szólna. Lehet, hogy ő is ugyanilyen helyzetbe került, mint a film főszereplője, azaz eltávolodott a családtagjaitól, és semmi más nem maradt neki, ami számít, és amiért élnie kellene. Leginkább viszont az fájt, hogy az alkotás egyik utolsó jeleneteiben, amikor már az általa megformált karakter tudja, hogy néhány pillanat múlva meghal, azt mondja, hogy a sírkövére az 1951-2014 fog felkerülni, pontosan, ahogy Robin Williams-nek is.

A Brooklyn legmérgesebb embere története Henry Altmanról szól, aki fia halála után mindenkivel gorombáskodik, és folyton ideges. Amikor egy nap elmegy orvoshoz, a helyettestő orvost, Sharon Gill-t annyira felidegesíti és megbántja, hogy a lány azt mondja neki, csak 90 pere van hátra. A férfi vesszőfutásba kezd az idővel, hogy mindent rendbe tegyen az életével, mielőtt végleg eltávozna..

Már magában a sztoriban is hemzsegnek a hibák: dr. Gill-nek rengeteg magánéleti problémája van, például meghalt a macskája, és a szüleivel is rossz a kapcsolata, de könyörgök, hogy praktizálhat egy olyan elmeállapotba lévő orvos, aki azt mondja egy betegének minden baja ellenére, hogy másfél órán belül meg fog halni?

Nem nagy pozitívum, de azért tetszett, hogy Peter Dinklage végre egy "normális" szerepet kapott a magassága ellenére, és nem az új X-Men filmbe vagy a Narnia Krónikáiba kell egy földönkívüli szerepet játszania.

Viszont kettő iszonyúan idegesítő tényező is van a filmbe, amivel nagyon kiverték a biztosítékot: először is Mila Kunis konkrétan a játékidő minden egyes percében ORDIBÁLT! Kislány, nem ettől leszel színész.. Aztán itt van a teljesen felesleges narrálás, amin látszik, hogy poénforrásnak szánták a dráma mellett, de ehelyett csak kínos volt és unalmas.

Phil Alden Robinson, aki a filmet is jegyzi, nem túl termékeny alkotó, de az ő nevéhez fűződik a Mindenem a tied című Steve Martin film, a Baseball álmok, vagy a Komputerkémek. A 2000-es években viszont ontja magából a rosszabbnál rosszabb filmeket, a Királynő titkosügynökei például egy kiállhatatlanul rossz és idegesítő darab, és a Brooklyn legmérgesebb emberéről sem lehet elmondani, hogy egy leányálom.

Az orvost játszó Mila Kunis-szal érdekes a "kapcsolatom": nem tartom rossz színésznőnek, de rendszerint a direktorok nem engednek neki nagyobb teret, így megmarad a Jupiter felemelkedése, meg az Annie szintjén, pedig van benne lehetőség, hiszen az Óz, a hatalmasban és a Ted-ben is jól játszott.

Azért jó pillanatok is voltak a filmben, kettő jelenet maradt meg bennem, amire azt mondtam, hogy tetszett. Az egyik, amikor Henry fejét vesztve próbál kamerát venni egy embertől, aki koránt sem mondható túl gyorsnak. A másik a film záró része volt, az tényleg megható és ugyanakkor mosolyt keltő is.

Vége is van minden pozitívumnak, ami elmondható a Brooklyn legmérgesebb emberéről, hiszen a legtöbb pillanatában nem vicces, és nem is érint meg, viszont az egyik legszürkébb foltja Robin Williams filmográfiájának, és sajnos az utolsó is.

Értékelés: 10/3

 

Megosztás a facebookon

"A kiinduló cselekményt a film elején elhadarják négy percben, amit leginkább a semmitmondó jelzővel lehetne ellátni, és ha már az alapsztori sem érdekel, vagy semmi érdekfeszítő nincs benne, akkor van igazán nagy baj."

Shawn Levy igazi Hollywood-i rendező: bugyutábbnál bugyutább filmjei vannak, amik persze rendszerint franchise-ok lesznek, de legalábbis sokat hoznak a konyhára. Az ő nevéhez fűződik a 2006-os Rózsaszín párduc Steve Martin ripacskodásával a főszerepben, aztán Vince Vaughn és Owen Wilson alá is ő adta a lovat a Gyakornokokban, illetve mind a három Éjszaka a múzeumban is az ő filmográfiájához köthető. Én egy igazán szórakoztató filmet láttam tőle, még pedig a Párterápiát, Tina Fey és Steve Carell főszereplésével, de több mint tizenöt alkotással a háta mögött ez nagyon kevés teljesítmény.

Az Éjszaka a múzeumban első része 2006-ban nagyot durrant, több mint ötszáz millió dollárt hozott a konyhára, ezzel pedig rögtön egyértelmű volt a folytatás. A rajongóknak három évet kellett várni a következő részre. A filmet több mint négyezer moziba küldték be, a bevétel azonban így is kevesebb volt, mint az első résznél, ezért kicsit pihentették a sorozatot.

A trilógia záró része is szépen termelt, de a bukás elkerülése végett pont jókor fejezték be Larry és a múzeumi állatok/személyek kalandjait.

Meglepően jól és látványosan indul. Például az kifejezetten vicces, amikor a macskás videót nézik, és elküldik hozzászólásba, hogy LOL, hiszen ez a mai társadalom, amihez alkalmazkodik is a film. A gond csak az, hogy ezt könnyed módon lerombolja azokkal a gusztustalan, és egyáltalán nem vicces, poénoknak szánt valamikkel, amit előszeretettel elsütnek. Ennyi felesleges és ostoba karaktert én még életemben nem láttam, Sir Lancelot-tól pedig konkrétan kirázott a hideg, ha megláttam.

Ben Stiller évek óta ugyanazt a szerepét hozza, a faarcú, földön maradt negyvenes férfit, akit vagy elhagynak, vagy megcsalnak, vagy a nászútján találkozik élete szerelmével.. a lényeg az, hogy ennyi idő után ez már nagyon unalmas.

Vígjátéknak nagyon gyenge, kevés értékelhető poénnal, kalandfilmnek bugyuta és rossz felépítésű, és csak azért nem gyalázom meg jobban a filmet, mert tudtommal hivatalosan nem az Éjszaka a múzeumban 3 Robin Williams utolsó szerepe, hanem a Brooklyn legmérgesebb embere, amiről azt mondják, hogy szintén rossz, de azt még nem volt szerencsém megtekinteni.

Szomorú, hogy így ér véget egy csillogó karrier.

Az operatőri munka kiváló és rendezett, a látványeffektek remekül vannak megcsinálva, kár, hogy ezt a rettentő rossz sztori, a blődli karakterek, és az élettelen színészi játék csúnyán lerontja. Pedig valóban mindenki itt van, aki becsalogatja az embereket a moziba, és elhiteti, hogy ez tényleg egy jó film lesz: Amy Adams, Steve Coogan, a 2013-as Philomena egyik főszereplője, Dick Van Dyke, Stiller, Robin Williams, vagy Owen Wilson.

A kiinduló cselekményt a film elején elhadarják négy percben, amit leginkább a semmitmondó jelzővel lehetne ellátni, és ha már az alapsztori sem érdekel, vagy semmi érdekfeszítő nincs benne, akkor van igazán nagy baj.

Értékelés: 10/4,5

 

 

Megosztás a facebookon