"A kiinduló cselekményt a film elején elhadarják négy percben, amit leginkább a semmitmondó jelzővel lehetne ellátni, és ha már az alapsztori sem érdekel, vagy semmi érdekfeszítő nincs benne, akkor van igazán nagy baj."

Shawn Levy igazi Hollywood-i rendező: bugyutábbnál bugyutább filmjei vannak, amik persze rendszerint franchise-ok lesznek, de legalábbis sokat hoznak a konyhára. Az ő nevéhez fűződik a 2006-os Rózsaszín párduc Steve Martin ripacskodásával a főszerepben, aztán Vince Vaughn és Owen Wilson alá is ő adta a lovat a Gyakornokokban, illetve mind a három Éjszaka a múzeumban is az ő filmográfiájához köthető. Én egy igazán szórakoztató filmet láttam tőle, még pedig a Párterápiát, Tina Fey és Steve Carell főszereplésével, de több mint tizenöt alkotással a háta mögött ez nagyon kevés teljesítmény.

Az Éjszaka a múzeumban első része 2006-ban nagyot durrant, több mint ötszáz millió dollárt hozott a konyhára, ezzel pedig rögtön egyértelmű volt a folytatás. A rajongóknak három évet kellett várni a következő részre. A filmet több mint négyezer moziba küldték be, a bevétel azonban így is kevesebb volt, mint az első résznél, ezért kicsit pihentették a sorozatot.

A trilógia záró része is szépen termelt, de a bukás elkerülése végett pont jókor fejezték be Larry és a múzeumi állatok/személyek kalandjait.

Meglepően jól és látványosan indul. Például az kifejezetten vicces, amikor a macskás videót nézik, és elküldik hozzászólásba, hogy LOL, hiszen ez a mai társadalom, amihez alkalmazkodik is a film. A gond csak az, hogy ezt könnyed módon lerombolja azokkal a gusztustalan, és egyáltalán nem vicces, poénoknak szánt valamikkel, amit előszeretettel elsütnek. Ennyi felesleges és ostoba karaktert én még életemben nem láttam, Sir Lancelot-tól pedig konkrétan kirázott a hideg, ha megláttam.

Ben Stiller évek óta ugyanazt a szerepét hozza, a faarcú, földön maradt negyvenes férfit, akit vagy elhagynak, vagy megcsalnak, vagy a nászútján találkozik élete szerelmével.. a lényeg az, hogy ennyi idő után ez már nagyon unalmas.

Vígjátéknak nagyon gyenge, kevés értékelhető poénnal, kalandfilmnek bugyuta és rossz felépítésű, és csak azért nem gyalázom meg jobban a filmet, mert tudtommal hivatalosan nem az Éjszaka a múzeumban 3 Robin Williams utolsó szerepe, hanem a Brooklyn legmérgesebb embere, amiről azt mondják, hogy szintén rossz, de azt még nem volt szerencsém megtekinteni.

Szomorú, hogy így ér véget egy csillogó karrier.

Az operatőri munka kiváló és rendezett, a látványeffektek remekül vannak megcsinálva, kár, hogy ezt a rettentő rossz sztori, a blődli karakterek, és az élettelen színészi játék csúnyán lerontja. Pedig valóban mindenki itt van, aki becsalogatja az embereket a moziba, és elhiteti, hogy ez tényleg egy jó film lesz: Amy Adams, Steve Coogan, a 2013-as Philomena egyik főszereplője, Dick Van Dyke, Stiller, Robin Williams, vagy Owen Wilson.

A kiinduló cselekményt a film elején elhadarják négy percben, amit leginkább a semmitmondó jelzővel lehetne ellátni, és ha már az alapsztori sem érdekel, vagy semmi érdekfeszítő nincs benne, akkor van igazán nagy baj.

Értékelés: 10/4,5

 

 

Megosztás a facebookon