"Annyi fordulattal akar előrukkolni nekünk, hogy maga a film is belezavarodik, nemhogy a néző, van itt nekünk gyilkolás, tűz, szexvideó, autóbaleset, mindezt egy idegesítő, teljesen inkoherens vágással, de ezt a színészek borzalmas alakításai mégis feledtetni tudják."

A szomszéd fiú és a Szürke ötven árnyalata között annyi a különbség, hogy utóbbi vége nem fordul át horrorisztikusnak szánt és gondolt jelenetbe, a főszereplőnő pedig nem törekedik olyan kínosan arra, hogy még mindig csodaszépnek tűnjön. Jennifer Lopez persze egy nagyon bájos teremtés, de talán ő is biztosan jobban járt volna, ha az éneklésnél marad. De meg kell hagyni, Rob Cohen filmében minden adott ahhoz, hogy a 2015-ös filmévad egyik legrosszabb élményeként tekintsünk rá, én még sem mondanám azt, hogy egy ennyire rossz lenne, csupán egy teljesen érdektelen és semmitmondó "erotikus" thriller-dráma-horror keverék a szó legrosszabb értelmében.

Egyáltalán ki gondolta azt, vagy ki gondolta jó ötletnek a különböző műfajok ilyen abszurd keverését? Önmagában persze ez nem lenne abszurd, de Cohen és bandája a romantikától kezdve a horrorig mindenféle jeleneteket belecsempészett a filmbe, de ezt is csak annak tudhatom be, hogy többféle kategóriát akartak magukénak tudni az IMDb-n, hogy a legkülönfélébb nézőket is be tudják csábítani a moziba. Üzenné, hogy ennyire senki nem hülye.

Nem mondanám azt, hogy kellemes meglepetés ért, de ha már az első bekezdésben is megemlítettem a Szürke ötven árnyalatát, újra meg kell hogy tegyem: hisz abban talán mindnyájan egyetértünk, hogy mindkét film rossz és hemzseg a hibáktól, viszont egyiket sem mondanám vállalhatatlannak, mint azt sok kritikus és néző egyöntetűen beharangozta.

A szomszéd fiú csupán egy végtelenül buta és magát nagyon is okos thriller-nek képzelő alkotás, mely szinte biztosan csak azért készült el, hogy Jennifer Lopez megmutassa, még mindig jól néz ki ruhában - és ruha nélkül.

Sok helyen találkozunk az erotikus thriller megkülönböztetéssel is, amin csak azért néztem jó nagyokat, mert a filmben nem túlzok, ha 30 perc fellelhető anyag van, amit thriller-nek lehet nevezni, erotika pedig abban a néhány pillanatban, amikor Claire és Noah először "egymásnak esnek". Inkább drámának mondanám, abból is a rosszabbik fajta. A sokkal rosszabbik.

De mi is viszi el annyira a filmet, hogy egy teljesen jellegtelen, rossz alkotás váljék belőle? Elsősorban a forgatókönyvnek nem nevezhető mocsadék, már elnézést a kifejezésért, és ezáltal a karakterek ábrázolása. Mennyire is újszerű történet, hogy a tanár Claire megismeri és beleszeret a szomszédjába, egyben a diákjába, amikor pedig a kapcsolatnak vége lesz, legalábbis a nő szerint, a diák természetesen kiakad, és egy "ha harc, legyen harc" felkiáltással bosszút esküd a nő ellen.

De oké, essünk túl rajta, hisz mennyiszer láttunk már egy elcsépelt és teljesen klisés történetből egy jó filmet? Sokszor. Viszont a karakterek azok, amelyek teljes mértékben megölik A szomszéd fiút, a fogalom átvitt értelmében.

A Transformers negyedik része után, ahol Mark Whalberg egy tudóst(!) játszik, itt is megtalálták a lehető "legélethűbb" színészt és mellé szerepet. Mivel Lopez formás alakja és kedvessége mellett egy tanár, amit igazából csak úgy tudunk meg, hogy néha bejár veszekedni az igazgatóval és a fia iskolai báljára.

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a szóban forgó bál egyik részében valaki megkéri Claire-t, hogy nézze meg a WC-t, mert valószínűleg eldugult. A budoárban persze ott várja Noah, de nem is ez a lényeg, hanem az az szintén életszerű pillanat, amikor az igazgatóság egyik tagja a tanárt, a tanárt kéri meg a WC kitakarítására. A gondnok fizetését legalább sikerült megspórolni!

Annyi fordulattal akar előrukkolni nekünk, hogy maga a film is belezavarodik, nemhogy a néző, van itt nekünk gyilkolás, tűz, szexvideó, autóbaleset, mindezt egy idegesítő, teljesen inkoherens vágással, de ezt a színészek borzalmas alakításai mégis feledtetni tudják. (Végül is pozitív dolog, hogy egy rossz dolog feledtet egy másik rossz dolgot.)

Rob Cohen viszont Hollywood-i berkekben csekélynek számító, négy millió dollárból készítette el a filmet, így persze több mint az ötszörösét sikerült összehoznia, de ha azt nézzük, hogy egy igazán nagy húzónév egy erotikusnak mondott filmben "mindössze" harminc millió dollárt tud szerezni, részben elgondolkodtató.

A direktor úr neve ismerős lehet a XXX című Vin Diesel magánszámból, de ő próbálgatta drámai szerepben megmutatni Typer Perry-t is a Alex Croft-ban, sőt, a Halálos iramban széria első része is hozzá fűződik. Ezen filmográfia után tehát csodát ne várjunk tőle, de A szomszéd fiú talán még tőle is egy negatív mérföldkő.

Ne csak mindig rosszat mondjak a filmről, azt meg kell hagyni, hogy némelyik jelenet, kb. huszonöt percenként egy, tényleg le tudott kötni, amit leginkább a kiváló feszültségkeltésnek köszönhet. Azok tényleg érdekes pillanatok voltak, amikor Noah Claire családjában jelenik meg, ilyenkor pattanásig feszült a hangulat, és ezt a képernyőn keresztül is jól érezni. Kár, hogy a maradék 80 percben gyakorlatilag semmi sem történik, ennek ellenére a film egészen a végéig be akarja nekünk beszélni a fordítottját. Na meg ha pozitívumnak lehet venni, hogy A szomszéd fiú egészen rövid játékidővel bír, mindössze 90 perc az egész..

Ian Nelson-nak is sikerült kiváltania belőlem a gyerekszínészek iránt érzett negatív érzéseimet, annyira idegesítően alakít, de egy ilyen kaliberű filmben, mint A szomszéd fiú, talán ez a legkevesebb. Összefoglalva a film teljes egészében kihagyható, sőt, jobban jársz vele, ha teljesen elkerülöd, de vállalhatatlan szennynek mégsem mondanám. Oké, bevallom, győzött Jennifer Lopez teste..

Értékelés: 10/4

 

 

 

Megosztás a facebookon