"Annyi fordulattal akar előrukkolni nekünk, hogy maga a film is belezavarodik, nemhogy a néző, van itt nekünk gyilkolás, tűz, szexvideó, autóbaleset, mindezt egy idegesítő, teljesen inkoherens vágással, de ezt a színészek borzalmas alakításai mégis feledtetni tudják."

A szomszéd fiú és a Szürke ötven árnyalata között annyi a különbség, hogy utóbbi vége nem fordul át horrorisztikusnak szánt és gondolt jelenetbe, a főszereplőnő pedig nem törekedik olyan kínosan arra, hogy még mindig csodaszépnek tűnjön. Jennifer Lopez persze egy nagyon bájos teremtés, de talán ő is biztosan jobban járt volna, ha az éneklésnél marad. De meg kell hagyni, Rob Cohen filmében minden adott ahhoz, hogy a 2015-ös filmévad egyik legrosszabb élményeként tekintsünk rá, én még sem mondanám azt, hogy egy ennyire rossz lenne, csupán egy teljesen érdektelen és semmitmondó "erotikus" thriller-dráma-horror keverék a szó legrosszabb értelmében.

Egyáltalán ki gondolta azt, vagy ki gondolta jó ötletnek a különböző műfajok ilyen abszurd keverését? Önmagában persze ez nem lenne abszurd, de Cohen és bandája a romantikától kezdve a horrorig mindenféle jeleneteket belecsempészett a filmbe, de ezt is csak annak tudhatom be, hogy többféle kategóriát akartak magukénak tudni az IMDb-n, hogy a legkülönfélébb nézőket is be tudják csábítani a moziba. Üzenné, hogy ennyire senki nem hülye.

Nem mondanám azt, hogy kellemes meglepetés ért, de ha már az első bekezdésben is megemlítettem a Szürke ötven árnyalatát, újra meg kell hogy tegyem: hisz abban talán mindnyájan egyetértünk, hogy mindkét film rossz és hemzseg a hibáktól, viszont egyiket sem mondanám vállalhatatlannak, mint azt sok kritikus és néző egyöntetűen beharangozta.

A szomszéd fiú csupán egy végtelenül buta és magát nagyon is okos thriller-nek képzelő alkotás, mely szinte biztosan csak azért készült el, hogy Jennifer Lopez megmutassa, még mindig jól néz ki ruhában - és ruha nélkül.

Sok helyen találkozunk az erotikus thriller megkülönböztetéssel is, amin csak azért néztem jó nagyokat, mert a filmben nem túlzok, ha 30 perc fellelhető anyag van, amit thriller-nek lehet nevezni, erotika pedig abban a néhány pillanatban, amikor Claire és Noah először "egymásnak esnek". Inkább drámának mondanám, abból is a rosszabbik fajta. A sokkal rosszabbik.

De mi is viszi el annyira a filmet, hogy egy teljesen jellegtelen, rossz alkotás váljék belőle? Elsősorban a forgatókönyvnek nem nevezhető mocsadék, már elnézést a kifejezésért, és ezáltal a karakterek ábrázolása. Mennyire is újszerű történet, hogy a tanár Claire megismeri és beleszeret a szomszédjába, egyben a diákjába, amikor pedig a kapcsolatnak vége lesz, legalábbis a nő szerint, a diák természetesen kiakad, és egy "ha harc, legyen harc" felkiáltással bosszút esküd a nő ellen.

De oké, essünk túl rajta, hisz mennyiszer láttunk már egy elcsépelt és teljesen klisés történetből egy jó filmet? Sokszor. Viszont a karakterek azok, amelyek teljes mértékben megölik A szomszéd fiút, a fogalom átvitt értelmében.

A Transformers negyedik része után, ahol Mark Whalberg egy tudóst(!) játszik, itt is megtalálták a lehető "legélethűbb" színészt és mellé szerepet. Mivel Lopez formás alakja és kedvessége mellett egy tanár, amit igazából csak úgy tudunk meg, hogy néha bejár veszekedni az igazgatóval és a fia iskolai báljára.

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a szóban forgó bál egyik részében valaki megkéri Claire-t, hogy nézze meg a WC-t, mert valószínűleg eldugult. A budoárban persze ott várja Noah, de nem is ez a lényeg, hanem az az szintén életszerű pillanat, amikor az igazgatóság egyik tagja a tanárt, a tanárt kéri meg a WC kitakarítására. A gondnok fizetését legalább sikerült megspórolni!

Annyi fordulattal akar előrukkolni nekünk, hogy maga a film is belezavarodik, nemhogy a néző, van itt nekünk gyilkolás, tűz, szexvideó, autóbaleset, mindezt egy idegesítő, teljesen inkoherens vágással, de ezt a színészek borzalmas alakításai mégis feledtetni tudják. (Végül is pozitív dolog, hogy egy rossz dolog feledtet egy másik rossz dolgot.)

Rob Cohen viszont Hollywood-i berkekben csekélynek számító, négy millió dollárból készítette el a filmet, így persze több mint az ötszörösét sikerült összehoznia, de ha azt nézzük, hogy egy igazán nagy húzónév egy erotikusnak mondott filmben "mindössze" harminc millió dollárt tud szerezni, részben elgondolkodtató.

A direktor úr neve ismerős lehet a XXX című Vin Diesel magánszámból, de ő próbálgatta drámai szerepben megmutatni Typer Perry-t is a Alex Croft-ban, sőt, a Halálos iramban széria első része is hozzá fűződik. Ezen filmográfia után tehát csodát ne várjunk tőle, de A szomszéd fiú talán még tőle is egy negatív mérföldkő.

Ne csak mindig rosszat mondjak a filmről, azt meg kell hagyni, hogy némelyik jelenet, kb. huszonöt percenként egy, tényleg le tudott kötni, amit leginkább a kiváló feszültségkeltésnek köszönhet. Azok tényleg érdekes pillanatok voltak, amikor Noah Claire családjában jelenik meg, ilyenkor pattanásig feszült a hangulat, és ezt a képernyőn keresztül is jól érezni. Kár, hogy a maradék 80 percben gyakorlatilag semmi sem történik, ennek ellenére a film egészen a végéig be akarja nekünk beszélni a fordítottját. Na meg ha pozitívumnak lehet venni, hogy A szomszéd fiú egészen rövid játékidővel bír, mindössze 90 perc az egész..

Ian Nelson-nak is sikerült kiváltania belőlem a gyerekszínészek iránt érzett negatív érzéseimet, annyira idegesítően alakít, de egy ilyen kaliberű filmben, mint A szomszéd fiú, talán ez a legkevesebb. Összefoglalva a film teljes egészében kihagyható, sőt, jobban jársz vele, ha teljesen elkerülöd, de vállalhatatlan szennynek mégsem mondanám. Oké, bevallom, győzött Jennifer Lopez teste..

Értékelés: 10/4

 

 

 

Megosztás a facebookon

"Az üzenete, amit át akar adni, rég lerágott csont, így a Végre otthon egy teljesen felejthető, rossz darab, ami se nem érdekes, se nem szép, a betétdal viszont lehet, hogy új kedvenc lesz."

Kevés olyan animációs film létezik a világon, ami valóban képes belopni magát a szívembe: ehhez nem egy aranyosan bólogató kismacska vagy egy kiskutya kell, hanem egy épkézláb történet, ami egyaránt a gyerekeknek és a felnőtteknek is érdekfeszítő marad, továbbá ötletes forgatókönyv, kedves figurák: nos, azt hiszem mindent felsoroltam, és nyugodtan kijelenthető, hogy a Végre otthon című rajzfilmben ezek egyáltalán nem, vagy csak említésre sem méltó ideig fellelhetők.

Egyszerűen semmi nincs meg benne, amitől emlékezetes maradna, vagy csak egyáltalán ne lenne idegesítő: a Shreket, az Így neveld a sárkányodat, vagy a Fel!-t is azért szerették sokan, mert minden percéről ódákat lehetne zengeni, a Végre otthon viszont csak szimplán idegesítő, inkább csúnya, mint sem cuki karakterekkel operáló mese, melynek nézése közben inkább a telefonoddal, vagy az óráddal szöszölnél, csak a képernyőt ne kellene bámulni.

Egy kisebb lavinát indított el az InterCom és a Cinema City, amikor nyáron a Majmok bolygója második részében, most pedig a Végre otthonban nem tudtak megegyezni a felek, így az izraeli mozitársaság nem sugározza a mesét. Ennek miért nem örültök, de most komolyan?

Idegesítő, együgyű, a szokásos animációs klisékkel próbálkozó film nézése közben a gyerekek fiatalabb rétegei talán még szórakoztatónak, a tinédzserek unalmasnak, a felnőttek pedig kibírhatatlannak fogják tartani, sőt, tovább megyek, néhány órával ezelőtt még a moziban ültem, és kerestem a szavakat, most pedig ha megpróbálok visszaemlékezni egy jelenetre, csak az ugrik be, hogy a kukorica olcsóbb, így azt kéne venni, a nachos viszont finomabb, és úgy is egyszer élünk!

Jim Parsons, Steve Martin, Rihanna, és Jennifer Lopez neve persze hívogató, és kíváncsi lettem volna mindenki Agymenőjének orgánumára, viszont így egy kibírhatatlanul rossz szinkronnal kellett beérnem, ami pont olyan, mint maga a film. (Pedig tapasztalt színészek adták a hangjukat, pl.. Seder Gábor, Forgács Gábor, vagy Gáspár Kata.)

A mérhetetlenül semmilyen történet szerint egy űrlényt olyannyira kiközösítettek ügyetlenkedése miatt, hogy a Földön kell bujkálnia. Találkozik egy fiatal lánnyal, akivel valamilyen úton módon összeismerkednek, és a sors úgy hozza, hogy együtt kell utazniuk.

A többi űrlény azonban szagot fog, és elkezdik üldözni a Földön Oh-t. Mi is lenne a legjobb megoldás, hát elkezdenek fejvesztve menekülni, a veszély azonban nem csak egy helyről leselkedik rájuk.

A szörny mentőakció című 2013-as animáció jutott először eszembe egyrészt a történet, másrészt a teljesen jellemtelen a szereplők miatt, de legalább tudott szórakoztatni.

A Végre otthonban is van egy-két megmosolyogtató jelenet, főleg a végén éreztem úgy, hogy összeszedettebben próbáltak hozzáállni a történethez, és nem a tömény unalmat akarják az arcunkba tolni, de ez egy 90 perces játékidő után igen csekélynek mondható.

A rajzok csúnyák, a szereplők rémisztőek, poén pedig nincs benne: nem túl fényes a helyzet. Persze arról nem szabad megfeledkezni, hogy ez elsősorban gyerekeknek készült. Az viszont tagadhatatlan, hogy a felnőtteket kicsit sem tudja szórakoztatni, mint például A Lego kaland, vagy a Gru.

Az üzenete, amit át akar adni, rég lerágott csont, így a Végre otthon egy teljesen felejthető, rossz darab, ami se nem érdekes, se nem szép, a betétdal viszont lehet, hogy új kedvenc lesz.

Értékelés: 10/4

 

 

 

Megosztás a facebookon