"Az üzenete, amit át akar adni, rég lerágott csont, így a Végre otthon egy teljesen felejthető, rossz darab, ami se nem érdekes, se nem szép, a betétdal viszont lehet, hogy új kedvenc lesz."

Kevés olyan animációs film létezik a világon, ami valóban képes belopni magát a szívembe: ehhez nem egy aranyosan bólogató kismacska vagy egy kiskutya kell, hanem egy épkézláb történet, ami egyaránt a gyerekeknek és a felnőtteknek is érdekfeszítő marad, továbbá ötletes forgatókönyv, kedves figurák: nos, azt hiszem mindent felsoroltam, és nyugodtan kijelenthető, hogy a Végre otthon című rajzfilmben ezek egyáltalán nem, vagy csak említésre sem méltó ideig fellelhetők.

Egyszerűen semmi nincs meg benne, amitől emlékezetes maradna, vagy csak egyáltalán ne lenne idegesítő: a Shreket, az Így neveld a sárkányodat, vagy a Fel!-t is azért szerették sokan, mert minden percéről ódákat lehetne zengeni, a Végre otthon viszont csak szimplán idegesítő, inkább csúnya, mint sem cuki karakterekkel operáló mese, melynek nézése közben inkább a telefonoddal, vagy az óráddal szöszölnél, csak a képernyőt ne kellene bámulni.

Egy kisebb lavinát indított el az InterCom és a Cinema City, amikor nyáron a Majmok bolygója második részében, most pedig a Végre otthonban nem tudtak megegyezni a felek, így az izraeli mozitársaság nem sugározza a mesét. Ennek miért nem örültök, de most komolyan?

Idegesítő, együgyű, a szokásos animációs klisékkel próbálkozó film nézése közben a gyerekek fiatalabb rétegei talán még szórakoztatónak, a tinédzserek unalmasnak, a felnőttek pedig kibírhatatlannak fogják tartani, sőt, tovább megyek, néhány órával ezelőtt még a moziban ültem, és kerestem a szavakat, most pedig ha megpróbálok visszaemlékezni egy jelenetre, csak az ugrik be, hogy a kukorica olcsóbb, így azt kéne venni, a nachos viszont finomabb, és úgy is egyszer élünk!

Jim Parsons, Steve Martin, Rihanna, és Jennifer Lopez neve persze hívogató, és kíváncsi lettem volna mindenki Agymenőjének orgánumára, viszont így egy kibírhatatlanul rossz szinkronnal kellett beérnem, ami pont olyan, mint maga a film. (Pedig tapasztalt színészek adták a hangjukat, pl.. Seder Gábor, Forgács Gábor, vagy Gáspár Kata.)

A mérhetetlenül semmilyen történet szerint egy űrlényt olyannyira kiközösítettek ügyetlenkedése miatt, hogy a Földön kell bujkálnia. Találkozik egy fiatal lánnyal, akivel valamilyen úton módon összeismerkednek, és a sors úgy hozza, hogy együtt kell utazniuk.

A többi űrlény azonban szagot fog, és elkezdik üldözni a Földön Oh-t. Mi is lenne a legjobb megoldás, hát elkezdenek fejvesztve menekülni, a veszély azonban nem csak egy helyről leselkedik rájuk.

A szörny mentőakció című 2013-as animáció jutott először eszembe egyrészt a történet, másrészt a teljesen jellemtelen a szereplők miatt, de legalább tudott szórakoztatni.

A Végre otthonban is van egy-két megmosolyogtató jelenet, főleg a végén éreztem úgy, hogy összeszedettebben próbáltak hozzáállni a történethez, és nem a tömény unalmat akarják az arcunkba tolni, de ez egy 90 perces játékidő után igen csekélynek mondható.

A rajzok csúnyák, a szereplők rémisztőek, poén pedig nincs benne: nem túl fényes a helyzet. Persze arról nem szabad megfeledkezni, hogy ez elsősorban gyerekeknek készült. Az viszont tagadhatatlan, hogy a felnőtteket kicsit sem tudja szórakoztatni, mint például A Lego kaland, vagy a Gru.

Az üzenete, amit át akar adni, rég lerágott csont, így a Végre otthon egy teljesen felejthető, rossz darab, ami se nem érdekes, se nem szép, a betétdal viszont lehet, hogy új kedvenc lesz.

Értékelés: 10/4

 

 

 

Megosztás a facebookon