"A Halálbiztos a szó szoros értelmében egy tisztelgés a régi kor stílusa előtt, mondhatni nem azért készült, hogy hatalmas kassza vagy kritikai siker legyen."

Quentin Tarantino bevallottan sokat csíp, csúnyán szólva lop el más rendezők filmjeiből, arra viszont kevesen voltak felkészülve 2007-ben, amikor ő és haverja, az innovatív vagy máshogy szólva bizarr ötleteitől (is) híres Robert Rodriguez úgy döntött, visszahívják a ’70-es-’80as évek trash hangulatát, de nemcsak egy-két jelenetben, hanem KÉT egész filmben.

Ez lett a Halálbiztos és a Terrorbolygó. Most az elsővel fogunk foglalkozni.

Kezdjük ott, hogy sok helyen ezt tartják Tarantino leggyengébb alkotásának, sőt, valahogy úgy hallottam, saját maga is így gondolja ezt. Nos, ezzel lehet vitába szállnék, de megértem azokat, akiknek nem nyerte el a tetszését, hiszen annak ellenére, hogy azok a bizonyos fontos elemek, amik az ő filmjeit képzik, nagy mértékben jelen vannak a Halálbiztosnál is, egyáltalán nem meglepő, ha valaki nem kapkod a „direkt rossz” stílus után.

Ugyanakkor nálam pont ez a régi, mégis újszerűnek ható hangulat varázsolt el igazán. Valamint az sem ártott, hogy a rendező szokásához híven megint brillírozott a párbeszédekkel. Sajnos lassan tényleg ő lesz az egyetlen olyan író, akinek karakterei akár A bostoni teadélutánról is beszélhetnének tíz órán keresztül, akkor sem lenne unalmas.

A történet szerint Kaszkadőr Mike, a kissé beteg, szabadidejében lányokat gyilkolászó sebhelyes arcú hapsi éppen a hobbijának szenteli idejét és egy újabb csapatot akar becserkészni. Cseppet sem bizalomkeltő autója és annál veszélyesebb tekintete egy alkalommal sikerrel jár, de a második turnusban olyan meglepetések érik, hogy saját maga is veszélybe kerül.

De tisztán látszik, miért is a Halálbiztost tartják a leggyengébb művének: se egy olyan beszólás nincs benne, ami felidézhető lenne egy-egy beszélgetés alkalmával vagy csak egyszerűen emlékeznénk rá, továbbá Kaszkadőr Mike karakterén kívül egyetlen olyan szereplő sincs, aki bárminemű érdeklődést is keltett volna bennem. (Persze csak akkor, ha szigorúan a szakmai dolgokat elemezzük.)

Fontos megemlíteni az akciójeleneteket, amik az utolsó húsz percre érkeztek csak meg, de olyan jól estek, mint egy falat kenyér. Imádom, ahogy Tarantino játszik a feszültséggel: a csajok beszélgetnek, semmi látnivaló, majd nem sokkal később lecsap Kaszkadőr Mike és olyan testrészekről is vér folyik, amiknek létezéséről tudomásom sem volt.

Aztán repülünk nagyjából egy évet és újra visszadob néhány csacska lány traccspartijába és átlagos, bulizós mindennapjaiba. A végére pedig megtörténik a nagybetűs PARÁDÉ, vérrel, gyilkolással, akcióval, káromkodással, vagyis mindennel, amit Tarantino addig szépen lassan előkészített nekünk.

Ugyan a rendező azt ígérte, nem sok idő múlva visszavonul, de minden reményem abban, hogy ezekben feltétlenül szerepelni fog Kurt Russell. Megdöbbenve láttam, hogy ez volt az első közreműködésük, legutóbb pedig az Aljas nyolcason dolgoztak együtt.

Azt kell mondjam, egyszerűen lubickol ebben a szerepben. Persze olyan hatalmas színészi kvalitások nem kellenek ahhoz, hogy félelemkeltően mosolyogj és közöld, „te ebből a kocsiból nem szállsz ki”, de nagyon illik a szerepéhez, amúgy is nagyon gyakran játszik rosszfiúkat a vásznon, fel is háborodnék, ha a morgós, vészjósló hangját egy imaházban hallanám viszont.

A Halálbiztos összefoglalva tényleg nem egy kiemelkedő darab Tarantino filmográfiájából, de nem is nagyon érdemes összehasonlítani a többi alkotásával, mivel a szó szoros értelmében egy tisztelgés a régi kor stílusa előtt, mondhatni nem azért készült, hogy hatalmas kassza vagy kritikai siker legyen. Csak amíg más rendezők beszélnek a rajongásuk tárgyáról, addig Tarantino le is forgathatja.

Majdnem kifelejtettem: a zene tökéletes.

Értékelés: 10/8

Megosztás a facebookon

"John Goodman érces, kemény hangja és a félelemkeltő tekintete pont elég ahhoz, hogy féljél tőle, ha pedig ez a termetes, ijesztő hapsi cselekszik is.. na akkor összedől a ház."

J.J. Abrams szisztémája, miszerint minél kevesebbet lát a néző, annál jobban akarja, a Lost óta működik. A Cloverfield Lane 10 például úgy futott be a magyar mozikba, hogy szinte semmit nem hallottam, emiatt pedig egyből ahogy megtudtam a létéről, érdekelni kezdett. A Cloverfield folytatása? Vagy másféle lesz? Régi szereplők feltűnnek?

A helyzet azonban az, hogy Dan Trachtenberg filmje tulajdonképpen egy háromszereplős kamaradráma egy igazán erős klausztrofób élménnyel nyakon öntve. Mert aki egy látványos sci-fi-re vágyik, az nagyot fog csalódni, aki viszont egy kicsit mást akar a megszokottól, annak mindenképpen érdemes megpróbálkozni a filmmel, melynek egyébként forgatókönyvét Josh Campbell és Matthew Stuecken mellett a Whiplash atyja, Damien Chazelle is írt.

Michelle az éjszaka közepén balesetet szenved, majd nem sokkal később egy pincében ébred, ahol lábai ki vannak kötve, az ajtó pedig zárva. Az elrablója vagy megmentője azonban közli, hogy bizony neki köszönheti az életét, ugyanis a saját, előre kiépített bunkerébe vitte, hogy megmeneküljön a gyilkos szennyeződéstől.

Michelle egy lehetetlen helyzetbe kerül, a dillema pedig, hogy megbízhat-e ebben a titokzatos ember avagy sem, rettentően erős. Gyakran belegondoltam, hogy én egy ilyen szituációban mit tudnék cselekedni.

Teljesen megbízni az idegenben, aki azt állítja, hogy megmentette az életünket egy elég kockázatos dolog, ugyanakkor a szabadulás sem lehet túl jó megoldás, hiszen ha igazat mond, a levegő szennyezett és a menekülés egyet jelent a halállal. Michelle számára tehát rendesen fel van adva a lecke, az első filmes Trachtenberg és a producer Abrams pedig a legjobb irányba terelte a cselekményt.

Némelyik jelenet ’majd felrobbant a feszültségtől, nagyban köszönhető ez John Goodman észveszejtően remek játékának. Már az érces, kemény hangja és a félelemkeltő tekintete is pont elég ahhoz, hogy féljél tőle, ha pedig ez a termetes, ijesztő hapsi cselekszik is.. na akkor összedől a ház.

Továbbá a főszereplő és a néző között nagyon erős a kapocs. Ő az egyetlen, akiben teljesen meg lehet bízni. A bunker megalkotója, Howard egy labilis idegállapotú, bizarr alak, Emett pedig, a másik lakó ugyan hasonló helyzetben van, mint a lány, mégis van benne valami, amitől nem lehet teljesen megbízni benne.

Ennek a filmnek rettentően jót tett, hogy nem nagy költségvetésből és szinte egy helyszínen játszódik. A 2008-as Cloverfield után jó döntés volt, hogy nem a rongyosra használt found-footage stílust erőltették, az élmény így még nagyobb volt.

KIS SPOILER:

Lehet csak nekem szúrta egy kicsit a szemem, hogy Howard egy szerencsétlen rejtett kamerát sem szerelt fel az egész bunkerben. Mindig utólag, közvetlen a megvalósítás előtt deríti ki, hogy a két vendége milyen szökési tervet eszelt, de ha neki tényleg az a célja, hogy embereket zár be és hazudja azt, hogy itt a világvége, valószínű tisztába akart lenni azzal is, hogy a fogvatartottjai miket csinálnak az ő háta mögött.

KIS SPOILER VÉGE:

A másik, ennél azért jóval nagyon súllyal bíró problémám a filmmel az a befejezés volt. Értem én, hogy miért volt szükség rá, de egyszer csak derült égből villámcsapásként érkezik a meglepetés, ami nem mellesleg jelentős mértékben rontott számomra az összképen.

Hibái ellenére azonban a Cloverfield Lane 10 egy újabb pozitív példa arra, hogy a kevesebb néha több. Azért az utolsó néhány percre kapunk egy kis látványos csetepatét, a film nem a látványra helyezi a hangsúlyt, nincsenek nagy összecsapások és lám.. mégis működik.

Sok esetben egyébként a tavaly bemutatott Z, mint Zakariás jutott az eszembe, ahol szintén három ember, két férfi és egy nő szembesül azzal a problémával, hogy a világ bizony csak belőlük áll.

Régóta kijárt már nekünk ez a film, mivel jobban belegondolva minden olyan elemet tartalmaz, amit az utóbbi években külön-külön láthattunk, de együtt, összegyúrva nem igazán: gondolok itt a színészi alakításokra, a pattanásig feszült hangulatra, az okos és egy perc nyugtot nem adó forgatókönyvre és olyan ötletes megoldásokra, melyek bizonyítják, hogy a több százmillió dolláros szuperhős filmeken túl is van élet.

Na, csak kibújt belőlem a sznob így a végére..

Értékelés: 10/8

 

Megosztás a facebookon