"Az inkoherens jelenetek csak még unalmasabbá és erőltetettebbé teszik a Gods' Pocket-ot, ami az első húsz percben valóban érdekes és biztató, a folytatás egy teljes káosz."

A Skeleton Twins és a God's Pocket is a programban volt a Sundance filmfesztiválon, annyi különbséggel, hogy előbbi fényévekre van Phillip Seymour Hoffman egyik legutolsó alkotásától, bár nem is túl kedvező összehasonlítani a kettőt. Igen nagy gázban lehet egy film, ha annyi pozitívuma van, hogy nem megszokott, és jók benne a színészek. Pedig a God's Pocket-ot ezért a kettőért érdemes(??) megnézni.

Annyira különc és szomorkás hangulata van a nyitójelenetnek, hogy úgy érzed, ebből még lehet is valami. Jól megmutatja ezt a különös világot, ahol a főszereplők próbálják mindennapjaikat élni, viszont ahogy egyre beljebb haladunk a történetben, úgy foszlik szét minden varázsa, amit addig felépített.

Amikor már épp valami érdekfeszítő történne a képernyőn, a film lerombolja azt egy teljesen értelmetlen cselekedettel, vagy monológgal, ami egyrészt értelmetlen, másrészt semmi köze a történethez.

Továbbá olyan volt, mintha John Slattery alkotása túl sokat vállalt volna magára: négy vagy öt szálon is fut a cselekmény, amiből ha egy érdekfeszítő tud maradni, sokat mondok, ráadásul ennek a rengeteg szálnak köszönhetően már maga sem tudja, hogy pontosan miről szóljon.

Az egyik pillanatban Mickey piszkos ügyeit veszi górcső alá, a másikban már Jeanie, a felesége, és az újságíró, Richard Shellburn szövevényes és elég furcsa szerelmi kapcsolatát próbálja kibontogatni, közben pedig a városi életet is megmutatja, és ezek az inkoherens jelenetek csak még unalmasabbá és erőltetettebbé teszik a Gods' Pocket-ot, ami az első húsz percben valóban érdekes és biztató, a folytatás egy teljes káosz.

Már a bevezető sorokban is említettem, a filmet két dolog menti meg: a színészek és a különcsége. A stáblista olyan neveket soroltat fel, mint Phillip Seymour Hoffman (a főszerepben), Cristina Hendricks, Richard Jenkins, vagy John Turturro, aki általában félénk karaktereket játszott, most azonban igazi tökös keményfiú. És nem is áll neki rosszul.

A történet szerint Mickey és Jeanie boldog házasságban élnek egészen addig, amíg gyermeküket egy napon meg nem ölik, a gyilkosságot pedig balesetnek próbálják álcázni. A feleség érzi, hogy valamit eltitkolnak, közben pedig egy újságíró is felbukkan, Shellburn, aki sokáig egy köztiszteletben álló ember, amíg kapcsolatba nem kerül Mickey asszonyával.

Emellé hozzájön a férfi mérhetetlen nagy adóssága, plusz azok az adósságok, amik neki járnának, viszont a temetést is fizetnie kéne valakinek.

Bármilyen szögből nézem, a God's Poket még csak meg sem próbál összeállni egy filmmé. A rendezőt, John Slattery-t leginkább csak tévésorozatok és filmek mellékszereplőjeként ismerik, olyannyira, hogy ez az első rendezése. (A Vasember és a Dirty Dancing második részében is szerepelt.)

Gyanítom, ha a film nem lett volna a Sundance programjában, maximum csak a két nagy név miatt figyeltek volna fel rá, azonban így se tudott kétszázezer dollárt összehozni a Pete Dexter regényéből készült Gods' Pocket.

A rendezői tapasztalatlanság és az összefüggéstelen történet mellett a forgatókönyv is jelentősen hozzájárul, hogy Slattery első rendezése csak egy unalmas és átlagos alkotásként maradjon meg, a "Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" mondás pedig remekül illik a filmre.

Értékelés: 10/4

 

 

Megosztás a facebookon

"Redford rendezései közül tehát magasan kiemelkedik ez a darab, ami kissé lassú tempója miatt nem mondható remekműnek, de egyértelműen többször nézős film, amin sokáig rágódni fogsz magadban."

A XX. század egyik legnagyobb filméve volt 1994-'95. Nemrég írtam például a Remény rabjairól, ami szintén '94-ben kéazült, de ne feledkezzünk meg a Forrest Gump-ról és a Ponyvaregényről. Ezért akkoriban a Kvíz show-nak nem fordítottak akkora érdeklődést, mint az előbb említett alkotásoknak. Pedig kellett volna. Durva adat: még a költségvetést se hozta vissza a film.

Sok kritikus szerint Robert Redford legjobb filmjét tette le az asztalra, én azért még hozzá tenném azt is, hogy John Turturro-t se látuk mindig úgy színészkedni, mint a Kvíz show-ban. A legutóbbi Bérgavallér című rendezése/szereplése azért szinte botrányos volt.

Az igaz történet alapján készült film nem meglepő módon egy kvíz műsorról szól, mely ha elindul, kiürülnek az utcák, abbahagyja mindenki, amit csinál, és csak a televíziós műsorra szegezik tekintetüket.

Egy kiesett versenyző, Herbie Stempel azonban megvádolja a világ legnézettebb műsorát, hogy az egész show csak egy egyszerű csalás, melyben csak Charles Van Doren és az adó jön ki jól, aki miatt a csatorna még több nézőt tud szerezni.

Nem sokkal később azonban kiderül az igazság, mely az egész televíziózásba vetett hitünket megremegteti.

A színészi alakítások természetesen felsőfokúak, de olyan nevek mellett, mint Ralph Fiennes, John Turturro, vagy Hank Azaria, ez alapelvárás volt. A csavaros és végig feszült igaz történet hangulatát és magát a sztorit remekül adja vissza a film, nehéz lenne megmondani, hogy Redford mester a színészkedés vagy a rendezés fortélyait tanulta el jobban.

A Kvíz show sajnálatos módon eltörpült még nagyobb nevű társai mellől, ezért bevételét leginkább a DVD, valamint Blu-ray eladásokból szerezte, ettől függetlenül nem kétséges, hogy egy-két színész élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta a filmben.

John Turturro-ról például a való életben is elhinnéd, hogy olyan, mint megformált karaktere, Herbie Stempel, olyan jól átadja a szerepet. Esetlen, kissé bohókás, átlagos ember.

A bevétel ugyan elmaradt, a kritikusok méltatták, és elég sok díjjal is megszórták, bár a legtöbb kimerült jelölés formájában. A filmet jelölték a Legjobb rendező, és a Legjobb film kategóriájában is, emellett elnyerte a Legjobb forgatókönyvnek járó BAFTA díjat, John Turturro-t pedig jelölték a Golden Globe-ra is.

Redford rendezései közül tehát magasan kiemelkedik ez a darab, ami kissé lassú tempója miatt nem mondható remekműnek, de egyértelműen többször nézős film, amin sokáig rágódni fogsz magadban.

Értékelés: 10/7,5

 

Megosztás a facebookon