"Nem akarunk mi fetrengni a röhögéstől, vagy hosszú hónapokon át rágódni a befejező jeleneten, valahogy a középutat kellett volna megtalálni, de így, poén sem lett benne, és két nap alatt elfelejtjük az egészet."

Amikor először meghallottam, hogy Ben Stiller filmet rendez, és a főszerepet is ő fogja játszani, negatív és pozitív gondolatok is kavarogtak bennem, hiszen ne felejtsük el, rendezett már egy Trópusi vihar-t, ami a nézők és a kritikusok körében is nagy siker lett, nekem csak ímmel-ámmal jött be.

De nem is ez a lényeg! Walter Mitty életét már filmre vitték egyszer, egész pontosan 1949-ben, Danny Kaye főszereplésével, most azonban a fejesek újra elővették ezt a, "gondolkodjon a néző és közben lásson szép tájakat" műfajt, ez a film pedig összegyúrva, egy unalmas, erőltetett, giccses alkotás, mely gondolkodtatni próbál, de ehelyett maga is bezavarodik a történetvezetésbe. Ebbe még Ben Stiller nem létező bicskája is beletört.

Van nekünk egy Walter Mitty-nk, aki egy igazi álmodozó, szinte már saját maga sem tudja megkülönböztetni, mi az álom, és a mi a valóság. Ezzel nem is lenne semmi gond, hiszen mind álmodozóak vagyunk, azonban Walter egy elveszett negatívot keresve, bejárja az egész világot, és közben észreveszi, nem csak az álmok lehetnek izgalmasak és érdekfeszítők, hanem maga az élet is.

Aztán lesz itt minden, szerelem, Sean Penn, erőltetett társkeresős poénok, macskamentés, verekedés a főnökkel, bár utóbbi kettő csak Walter barátunk fejében történt meg.

Nos, ebből az alaptörténetből egy igazán jó filmet lehetett volna kihozni, a mai kornak megfelelően. Stiller azonban rettentően rosszul adagolta össze az álmot és a valóságot, valamelyik másodpercben még szerelme jelenik meg egy elhagyatott kocsmában, aztán meg megy autót bérelni egymaga.

Ebből a nézőnek kell ugye eldönteni, hogy mi igaz és mi nem, ez egy filmben pedig nem működik. Nem baj, hogyha a film megmutatja, hogy Walter egy álmodozó, de azt ne össze-vissza tegye, hanem szánjon rá egy negyedórát a játékidőből, aztán meg mehet tovább az unalmas élet.

Tudni illik, Walter egy magazin kiadójánál dolgozik, és mivel a cég az utolsó kiadására készül, azt akarják, hogy pont az a negatív legyen a címlapon, ami elveszett. Így főhősünk elindul a messzi-messzi földön, hogy előkerítse a képet, közben még itt van egy iszonyúan idegesítő és beképzelt főnök, Walter anyja, akit Shirley MacLaine alakít, valamint Sean Penn, aki csak a film vége felé jelenik meg, de igazán fontos szerepe van a cselekményben.

Ez az álomutazás azonban két órán keresztül nagyon hosszú, és minden egyes verejtékcsepp érződik rajta, beleértve a látványos jeleneteket is. Semmi újat nem ad, kalandra hív, vagy legalábbis próbál kalandra hívni, de felemás sikerrel megy neki. 

Láthatjuk, hogy szenved Walter Mitty a valóságban, és a film egyetlen igazi tanulsága: mindannyian szerencsétlenek vagyunk a világban, de ha megálmodunk valamit, és véghez visszük, pontosabban ha van merszünk véghez vinni, nagy emberek leszünk, mivel semmi sem lehetetlen. 

A mozipénztáraknál sem ütött a film, a bevétel két harmadát, ha visszahozta, de vélemény szerint nagy bátorságra vall, hogy ilyet tett a Fox, hiszen karácsonykor más stúdiók futószalagon gyártják a bombabiztos filmeket, és itt volt most 90 millió dollárt, Ben Stiller és a stúdió kezében, ami könnyedén elpocsékoltak. 

Aki beült rá moziba, nagy részük pontosan tudta, mit akar ettől a filmtől: nem akarunk mi fetrengni a röhögéstől, vagy hosszú hónapokon át rágódni a befejező jeleneten, valahogy a középutat kellett volna megtalálni, de így, poén sem lett benne, és két nap alatt elfelejtjük az egészet.

Ez a film tehát 2013 karácsonyakor úgy eltörpült a többiek mellett, mint egy tacskó, aki felé egy dán dog közeledik, szóval se maradandó nem lett, a kritikusoknak és a közönségnek sem tetszett, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Walter Mitty titkos élete megbukott a nézői, és pénzügyi szemszögből is. 

A kérdés már csak az, mikor adnak Ben Stiller kezébe újra egy ilyen nagy költségvetésű filmet.

Értékelés:

10/4,5

Megosztás a facebookon