"A Kidnapping Mr. Heineken-t tehát nem fogod az év legrosszabbjai között látni, legalábbis nálam, de mindenképpen egy teljesen felejthető, igazi cselekménytől és profizmustól mentes akciódráma, ami azért nem bukott meg teljesen, mert rövid játékideje van és a Hopkins-Sturgess páros legalább próbálkozott előadni a szerepet. De ehhez is hozzá kell tenni, hogy csak próbálkozott."

Daniel Alfredson nem túl sok vizet zavaró akciódrámája 1983-ba vezet el minket, amikor is a híres üzletembert, Freddy Heineken-t elrabolják és hatalmas mértékű, 16 millió eurónak felérő holland forintot követelnek. Akkoriban hatalmas felhajtást kapott az ügy, ez az igaz történet pedig egy hatalmas lehetőség lett volna, hogy felrúgjanak minden “emberrablós-filmes” klisét és valami nagyon eredetit alkossanak, hisz a forgatókönyvet végső soron tényleg az élet írta. Ehelyett viszont Alfredson biztonsági játszmába kezd, kapunk némi akciót, idegesítő kétségbeesést, megőrülő foglyot és egy kis film végi kihagyhatatlan feliratos összefoglalást.

Más szóval aki bármi, a valós életre kicsit is hasonlító alkotást szeretne látni, az hagyja ki a Kidnapping Mr. Heineken-t. Nem fogom porig alázni, hisz nem érdemli meg és nem is húzta ki annyira a gyufát, csupán egy borzasztóan lassú folyamú dramaturgiával és erőltetett párbeszédekkel bíró középfilm, ami akármennyire is tele van nagy nevekkel és egy meglehetősen érdekes alapfelállással, a forgatókönyvvel és a rendezéssel mindent lerontania.

De ha jobban belegondolok, nincs is mit lerontani, hisz a film már az elején teljesen egysíkúan indul, a pozitívum csak annyi, hogy az amúgy sem nem biztos lábakon álló minőségből nem ront le látványosan, csupán ugyanott halad másfél órán keresztül.

Szögezzük le, hogy borzasztóan jó korrajzzal operál, minden egyes díszlet és falfreskó az akkori hangulatot és életet idézi fel, de ezek után sajnos gondolkodnom kell, mi volt olyan kiemelkedő pozitívum, ami még megemlítést érdemel. Nos, egyelőre nem tudok mondani, szóval folytassuk a rossz dolgokkal: már az első percekben idegesítő a film ostoba kamerarángatása, ami még nem is az akciójeleneteknél tűnik fel a leginkább, hanem a teljesen normális, rángatás nélkül is könnyen megmutatható cselekményeknél. Talán valamilyen dokufilm-szerű hangulatot próbáltak ezzel elérni, ha így van, akkor innen is üzenem, hogy nem sikerült, sőt, kifejezetten liftezett a gyomrom.

Aztán beszéljünk a nagy nevekről. A címszereplő megalkotója a páratlan Anthony Hopkins, aki nem meglepő módon minden szereplő közül a legjobban nyomta, viszont rettentő kevés szerepet kapott, amit nem is értettem, hisz ha egy emberrablással foglalkozó filmet szeretnék csinálni, az első dolgom az lenne, hogy normálisan bemutatom. Hisz ha ő nem lenne, akkor cselekmény sincs.

Alfredson viszont kedvesen visszautasított minden olyan létfontosságú elemet, ami talán többé tenné a filmjét egy közepestől, sőt, csak az öt tagú emberrabló bandára fektette a hangsúlyt, viszont ezt is túlzásnak mondanám, mivel azon belül is a vezető, Cor Van Hout kapta a reflektorfényt.

Azzal persze nincs baj, hogy a csapat és a fogoly különböző mértékben szerepelt, de akkor is furcsa és teljesen érthetetlen, hogy a film 70%-a Hout lelki világának és érzéseinek a bemutatása. De ha már Hout: Jim Sturgess alakítja, akit többek között ismerhetünk a 21 - Las Vegas ostroma, az Egy nap, és a Felhőatlasz című filmekből is. Rajta láttam, hogy ugyan nem is sikerült neki teljesen, de próbálkozott jól előadni a szerepét és nem ostobán ordítozni és várni a jelenet végét. Lásd: az összes többi négy bandatag.

Beleértem Sam Worthington-t is, aki erőtlenebbül már nem is színészkedhetett volna és ez főleg azért nagyon idegesítő, mert nem nagyon vagyunk hozzászokva ehhez. A gond az az egész filmmel, hogy nem látunk igazi problémát, drámát, csupán néhány ordítozó hapsit és egy lassan megőrülő foglyot, akik néha-néha azért próbálják a néző tudtára adni, hogy itt valami nagy baj van de a teljesen élettelen párbeszédek és a klisék lassan megölik azt a kevés jó pillanatot is.

A Kidnapping Mr. Heineken-t tehát nem fogod az év legrosszabbjai között látni, legalábbis nálam, de mindenképpen egy teljesen felejthető, igazi cselekménytől és profizmustól mentes akciódráma, ami azért nem bukott meg teljesen, mert rövid játékideje van és a Hopkins-Sturgess páros legalább próbálkozott előadni a szerepet. De ehhez is hozzá kell tenni, hogy csak próbálkozott.

Értékelés: 10/5

 

Megosztás a facebookon