2015 legrosszabb filmjeit összegeztem.

10.- Spongyabob – Ki a vízből!

 

Fogalmam sincs, hogy anno miért adtam rá öt pontot. Öt egész pontot! Valamelyik nap volt „szerencsém” újranézni, és hát tömény gyötrelem az egész. Félelmetes, hogy a mai fiatalságnak ezen kell felnőnie, az pedig már csak hab a tortán, hogy mindez nekik tetszik is. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy ez egy mese és nem én vagyok a célközönség, de az Agymanók vagy a Shaun, a bárány esetében például a kicsik és a felnőttek is egyaránt remekül megvoltak. (Mi az hogy! Előbbi a kedvenc 2015-ös filmem volt).

 

9. Bérhaverok

(kritika)

Egy olyan vígjátékot néztem meg, ahol főszerepben van Kevin Hart, Josh Gad és Kaley Cuoco. Ezek után mit siránkozok itt? Tulajdonképpen igazad van. Én vagyok a hibás, de nyavalyogni azért még lehet. Szóval itt van nekünk egy kövér pacák, aki lassan házasodni készül, de nincs egyetlen barátja sem, akit vőfélynek(??) kérhet. Így hát bérhaverokat szerez. A történet maga már a 2000-es évek óta vár a megfilmesítésre, a stúdió viszont csak nemrég adta ki a nagyközönségnek. Hogy miért? Van egy tippem.

 

 

8. Pixel

(kritika)

Talán az egyetlen film, ami ígéretesnek tűnt. Tudom, hogy Adam Sandler itt van és szokása szerint megint elcsesz minden lehetséges dolgot, de Chris Columbus nevében azért bíztam, pláne, hogy nem mellesleg a téma szerelmese is vagyok. Elég szégyen, hogy az egész egy néhány perces rövidfilm alapján készült, ami mérföldekkel veri az egész estés mozit. Mi a különbség? Úgy kb. 100 perc meg több tízmillió dollár.

 

7. Végre otthon!

(kritika)

Egy animációs film. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gyűlölni fogom, de így alakult. Valószínűleg kakukktojásnak mondható ebben a listában, mert láttam, hogy elég sokan szerették, én viszont nem tudtam megbirkózni vele. Már csak azért is, mert a karakterek elképesztően CSÚNYÁK! De tényleg. Nem elég, hogy bármi eredetit, újat nem tartalmaz és folyamatosan biztonsági játékot játszik, ránézek az egyik szereplőre és nem az jut az eszembe, hogy „juj, vajon most megmenekül? Istenem, mi történik velük? Ez olyan szívszorító.. Mindjárt sírni fogok..”, hanem hogy ezt nekem tényleg néznem kell? Ráadásul elképesztően sajnáltam a rá költött pénzt.

 

6. Üzlet bármi áron

(kritika)

Adam Sandler, Josh Gad, Kevin Hart, Vince Vaughn.. Tele vagyunk A-kategóriás James Stewart leszármazottakkal, nem igaz? Vaugn követte el az Unfinished businesst, ami nem elég, hogy helyenként indokolatlanul undorító, olyan mellékszálakat tettek be, hogy az üzleti úton levő apukának a fia lelkét kell ápolgatnia, ami miatt őt csúfolják. És ezzel egész percek mennek el, úgy, hogy tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne, és a fő sztorival sem haladtak semmit, ami egy rossz filmnél irdatlan nagy baj.

 

5. A szomszéd fiú

Az eddig férfiak uralta lista (lásd: előző) most egy női taggal is bővült: Jennifer Lopez úgy hozta az év egyik legrosszabb alakítását, hogy öröm volt nézni. Remélem mindenki tudja mire gondolok. De ettől eltekintve ez egy borzalmas film, konkrétan a saját műfaját sem tudja behatárolni. Mintha csak egy fiatal, ötletekkel teli forgatókönyvíró készítette volna a szkriptet, aki egyaránt akart humort, néhol erotikába csapó romantikusságot és horrort belecsempészni a filmjébe. Mert hogy ez mind benne is van, és még a minőség sem csapongó: az elejétől a végéig borzalmas.

 

4. A szürke ötven árnyalata

(kritika)

Épp hogy nem a dobogón végezte Sam Taylor-Johnson rendező filmje, mely az E.L. James által írt bestselleren alapszik. Nem olvastam a könyvet és szívesen mondanám, hogy a filmet sem láttam és csak azért tettem ide, mert nincs jobb dolgom, de sajnos ez nem így van. Egy hosszú tortúra az egész egy rohadt, mondvacsinált szerződésről, amit vagy aláírnak, vagy nem, és közben kapunk közeliket Jamie Dornan izmairól meg fényes korbácsairól, amikkel az arra járókat náspángolja el jó rendesen. De kit érdekel?

 

3. Elrabolva 3

(kritika)

Az Elrabolva első részét egy korrekt, néhol kifejezetten izgalmas filmnek tartom. A második rész rendesen lerontotta a szériát, Olivier Megaton pedig gondoskodott róla, hogy ne szülessen több alkotás Taken néven. Nem hinném, hogy az elkövetkezendő években lenne valaki olyan bátor/hülye, hogy megpróbáljon életet lehelni ebbe a halott szériába. Ilyen rossz vágást még soha életemben nem láttam. Egyszerűen undorító, amit műveltek, és ezek után még mernek a készítők bárhol is megjelenni.

 

2. A pláza ásza Vegasban

(kritika)

Végre Sandler nagy barátja is csatlakozott, Kevin James. Összeillenek amúgy, mint két poshadt tojás, nem? Mi sem hiányzott jobban, mint 2009 legrosszabb filmjének egy még rosszabb folytatást csinálni. Bevallom, elég náthás voltam, amikor néztem, nem kell mondanom, hogy csak rosszabb lett azután, de azt nem hinném, hogy emiatt bármilyen művészi értékéről is lemaradtam volna. A pláza ásza Vegasban nyíltan a pofádba vágja, hogy nem a te szórakoztatásod a céljuk, mindössze Kevin James újra a vásznon akarta látni magát és persze a stúdiónak sem ártott az a száz millió dollár bevétele. (Az első részhez képest a bevétel amúgy meglehetősen kevés.)

        1. Mortdecai

És hogy kié ez a megtiszteltő díj? Sok rossz filmet láttam az idén, de megkockáztatom, hogy a Mortecai-hoz hasonló teljes káoszt még soha. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a kisebb szerepekben is (egykoron) A-kategóriás sztárokat láthatunk, a címszerepben pedig Johnny Depp, aki lassan a tiltólistámra fog kerülni, bár reménykedem már csak a jó visszhang miatt is, hogy a Black Mass legalább egy korrekt film lett.

De ne tereljük el a témát.. A Mortdecai 2015 legrosszabb filmje. Pont. Nem elég, hogy a humor a közelében sincs annak, amit látsz, David Koepp mozijának minden másodpercéről látszik, hogy azokat a poénosnak szánt elemeket is úgy küszködték ki magukból az alkotók, vér és verejték árán.

Egyáltalán mit gondoltak? Hogy Mortdecai lesz az új Clouseau felügyelő? Vagy hogy a moziba járó emberek zombik, és a többi szar film, amit bemutattak már, teljesen elvakította az eszüket olyannyira, hogy már nem tudják eldönteni, mi a jó meg a rossz? Tény, hogy képesek vagyunk sok trágyát megnézni a vásznon, magam sem vagyok másképp, de ez már tényleg túlzás.

 

Futottak még: Chappie, True Story

Megosztás a facebookon

5 érdekes dolog a filmes kritikákról és a kritikusokról

1.
A "kritikus", mint szó

Gyakran bulvármagazinok is megemlítenek egy-egy híresebb filmet és a róluk szóló kritikákat, és mindig megdöbbenve tapasztalom, hogy a kommentelők nagy része igazából nincs is teljesen tisztában azzal a szóval, hogy "kritikus", bár hozzá kell tenni, hogy tényleg elég buta fogalom. Persze vannak pozitív és negatív kritikák természetesen, de én például mindig egy rossz dologra asszociálok a "kritika" szó hallatán. Vagy legalábbis semmiképpen nem jóra. És hogy mi a legnagyobb probléma ezzel a kifejezéssel? Lásd: 2. pont

2.
A kritikus nem CSAK kritizálni tud

Nem véletlen gondolnak tehát a "kritikus" szó hallatán arra az emberek, hogy a kritikus csak kritizálni tud, az az kivétel nélkül csak a rosszat látja meg. A magyar ember értelmesebbik része azért tudja, hogy ez egyáltalán nem így van. Az szerintem magától értetődik, hogy a világ összes filmes újságírója között biztos nem fogja mindenki ugyanazt az alkotást szeretni, de hát ilyen az élet, mindenkinek más az ízlése, de ha felugrunk néhány kritikákkal foglalkozó oldalra, például a Rotten Tomatoes-ra, vagy a Metacritic-re, rögtön láthatunk 90%-nál magasabb értékeléseket, az már más kérdés persze, hogy egy több évtizede filmekkel foglalkozó ember kiszúr néhány olyan hibát, amit az átlagnéző nem is vesz észre.

 

3.
A hozzászólók könyörtelen véleménye - a kritikusokról

Míg az újságíró egy filmről ír, addig gyakran a hozzászólók az írás minőségét, tartalmát véleményezik. Erre van egy kiváló példa, méghozzá Dave Kehr amerikai publicista személyében, akinek az a nem túl szerencsés "különlegessége", hogy rendszerint olyan alkotásokat értékel le, amik mind kritikailag, mind a kasszáknál jól teljesített. Persze más írók is húznak le klasszikusokat, de nála kivételesen sok ez a szám! Ezek között van a teljesség igénye nélkül A tengeralattjáró, a Kánikulai délután, az Apokalipszis most, az Alien, vagy a Star Wars V. A dolog pikantériája még, hogy egyes filmek csak azért nem értek el például 100%-os eredményt a Rottenen, mert Kehr úr, sokszor egyedüliként csak felfedezte az alkotások hibáit. Talán egyedüliként a világon. Ha megnézzük az úriember cikkei alatti hozzászólásokat, nagy részt csak szidalmazó kommenteket olvashatunk, de hogy ne teljesen róla beszéljünk, néha-néha azért más, értékelhetőbb munkát készítő írók is kapnak rendesen.

Dave Kehr írása A Tengeralattjáróról

Dave Kehr Rotten Tomatoes adatlapja

 

 

 

4.
"A kritikus nekem csak ne mondja meg, hogy mi a jó meg mi a rossz!"

Egy másik gyakori tévhit, amikor a kommentelők még nem látták az adott filmet, amiről olvasnak és ami érdekli őket, és ha ez a kritika esetlegesen negatív dolgokat tükröz, rögtön jönnek az ostorcsapások, miszerint a kritikus neki ne mondja meg, hogy melyik a jó és melyik a rossz mozgókép. Most mondani fogok ezeknek az embereknek valami nagyon megdöbbentőt: a kritikus nem azért ír, hogy megváltoztassa egyes filmekkel kapcsolatos pozitív vagy negatív érzéseidet. De erre nem néz rájönni, hisz önállóan gondolkodó ember úgyis saját maga fogja eldönteni, hogy a Wall Street farkasa vagy a Holtodiglan neki mennyire jött be. Egy szóval: a publicista nem az elmédet akarja a saját ízlése szerint megreformálni, hanem elmondja, leírja a véleményét, gondolj arra, ha rosszat ír a filmről, amit pont aznap akartál megnézni, nem fog eltántorítani, ezt saját tapasztalatból mondom.

5.
Kritikus VS. Filmblogger

Azt sem nehéz kitalálni, hogy mi is pontosan a kettő között a különbség. Utóbbin gyakran érezni, hogy alacsonyabb a színvonala, mint például ezen az oldalon is, ugyanakkor az elvárások sincsenek az egekben és legtöbbször mindössze egy ember nézi át az egész anyagot, míg egy igazi, fizetett kritikusnak azért (általában) vannak főnökei, ezért valószínűleg egy kis cenzúra is becsúszik néha. De mindenhol vannak kivételek, bármikor előfordulhat, hogy egy tehetséges blogger konkrétan leiskoláz néhány régi motorost, akik már csak a megélhetésük miatt írnak, és nem élvezetből. (Ez persze a legnagyobb hibának számít mindkét csoportban.)

 

 Kövess a Twitteren is!

Megosztás a facebookon