5 érdekes dolog a filmes kritikákról és a kritikusokról

5 érdekes dolog a filmes kritikákról és a kritikusokról


1.
A "kritikus", mint szó

Gyakran bulvármagazinok is megemlítenek egy-egy híresebb filmet és a róluk szóló kritikákat, és mindig megdöbbenve tapasztalom, hogy a kommentelők nagy része igazából nincs is teljesen tisztában azzal a szóval, hogy "kritikus", bár hozzá kell tenni, hogy tényleg elég buta fogalom. Persze vannak pozitív és negatív kritikák természetesen, de én például mindig egy rossz dologra asszociálok a "kritika" szó hallatán. Vagy legalábbis semmiképpen nem jóra. És hogy mi a legnagyobb probléma ezzel a kifejezéssel? Lásd: 2. pont

2.
A kritikus nem CSAK kritizálni tud

Nem véletlen gondolnak tehát a "kritikus" szó hallatán arra az emberek, hogy a kritikus csak kritizálni tud, az az kivétel nélkül csak a rosszat látja meg. A magyar ember értelmesebbik része azért tudja, hogy ez egyáltalán nem így van. Az szerintem magától értetődik, hogy a világ összes filmes újságírója között biztos nem fogja mindenki ugyanazt az alkotást szeretni, de hát ilyen az élet, mindenkinek más az ízlése, de ha felugrunk néhány kritikákkal foglalkozó oldalra, például a Rotten Tomatoes-ra, vagy a Metacritic-re, rögtön láthatunk 90%-nál magasabb értékeléseket, az már más kérdés persze, hogy egy több évtizede filmekkel foglalkozó ember kiszúr néhány olyan hibát, amit az átlagnéző nem is vesz észre.

 

3.
A hozzászólók könyörtelen véleménye - a kritikusokról

Míg az újságíró egy filmről ír, addig gyakran a hozzászólók az írás minőségét, tartalmát véleményezik. Erre van egy kiváló példa, méghozzá Dave Kehr amerikai publicista személyében, akinek az a nem túl szerencsés "különlegessége", hogy rendszerint olyan alkotásokat értékel le, amik mind kritikailag, mind a kasszáknál jól teljesített. Persze más írók is húznak le klasszikusokat, de nála kivételesen sok ez a szám! Ezek között van a teljesség igénye nélkül A tengeralattjáró, a Kánikulai délután, az Apokalipszis most, az Alien, vagy a Star Wars V. A dolog pikantériája még, hogy egyes filmek csak azért nem értek el például 100%-os eredményt a Rottenen, mert Kehr úr, sokszor egyedüliként csak felfedezte az alkotások hibáit. Talán egyedüliként a világon. Ha megnézzük az úriember cikkei alatti hozzászólásokat, nagy részt csak szidalmazó kommenteket olvashatunk, de hogy ne teljesen róla beszéljünk, néha-néha azért más, értékelhetőbb munkát készítő írók is kapnak rendesen.

Dave Kehr írása A Tengeralattjáróról

Dave Kehr Rotten Tomatoes adatlapja

 

 

 


4.
"A kritikus nekem csak ne mondja meg, hogy mi a jó meg mi a rossz!"

Egy másik gyakori tévhit, amikor a kommentelők még nem látták az adott filmet, amiről olvasnak és ami érdekli őket, és ha ez a kritika esetlegesen negatív dolgokat tükröz, rögtön jönnek az ostorcsapások, miszerint a kritikus neki ne mondja meg, hogy melyik a jó és melyik a rossz mozgókép. Most mondani fogok ezeknek az embereknek valami nagyon megdöbbentőt: a kritikus nem azért ír, hogy megváltoztassa egyes filmekkel kapcsolatos pozitív vagy negatív érzéseidet. De erre nem néz rájönni, hisz önállóan gondolkodó ember úgyis saját maga fogja eldönteni, hogy a Wall Street farkasa vagy a Holtodiglan neki mennyire jött be. Egy szóval: a publicista nem az elmédet akarja a saját ízlése szerint megreformálni, hanem elmondja, leírja a véleményét, gondolj arra, ha rosszat ír a filmről, amit pont aznap akartál megnézni, nem fog eltántorítani, ezt saját tapasztalatból mondom.

5.
Kritikus VS. Filmblogger

Azt sem nehéz kitalálni, hogy mi is pontosan a kettő között a különbség. Utóbbin gyakran érezni, hogy alacsonyabb a színvonala, mint például ezen az oldalon is, ugyanakkor az elvárások sincsenek az egekben és legtöbbször mindössze egy ember nézi át az egész anyagot, míg egy igazi, fizetett kritikusnak azért (általában) vannak főnökei, ezért valószínűleg egy kis cenzúra is becsúszik néha. De mindenhol vannak kivételek, bármikor előfordulhat, hogy egy tehetséges blogger konkrétan leiskoláz néhány régi motorost, akik már csak a megélhetésük miatt írnak, és nem élvezetből. (Ez persze a legnagyobb hibának számít mindkét csoportban.)

 

 Kövess a Twitteren is!

Ajánló
Kommentek
  1. Én