Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
"Szórakoztató zúzás helyett egy érdektelen családi mentőakciót kaptunk."
Hollywood megkérdőjelezhetetlenül ért ahhoz, hogy az évek elteltével ugyanazzal a tökéletes pontossággal termelje újra és újra azokat a figurákat, akik a Felhőkarcoló-szerű filmekhez szükségesek: Dwayne Johnson sem kivétel ezalól. The Rock nagyon ért ahhoz, hogy brandet építsen, ahogy a menőségét sem vitatom el főleg azok után, hogy magyarul üzent egy miskolci giminek, de a karizmája és az általa szétzúzott épületek látványa sem elég ahhoz, hogy a Felhőkarcoló a Halálos iramban-sorozat jól ismert frázisával (család, család, család) élve hiteles üzenetet adjon úgy, hogy közben senki és semmi nem várja ezt el tőle. Szórakoztató zúzás helyett egy érdektelen családi mentőakciót kaptunk.
Halálos iramban 8, Baywatch, Jumanji, Rampage, aztán jövőre Jumanji 2 és - talán - Suicide Squad 2. Johnson a színészi karrierje csúcsán van az utóbbi években, a Felhőkarcoló pedig egyfajta összegyurmázása mindannak, amit a legutóbbi filmjeiben csinált: irracionális versenyfutás a gravitációval és minden logikus fizikai törvénnyel, utolsó pillanatban történő megmenekülés és persze a család fontosságának hangsúlyozása.
A kérdés csak az, hogy Rawson Marshall Turber, a Családi üzelmek és a Központi hírszerzés rendezője miért gondolta azt, hogy egy nyári guilty pleasure helyett neki a már előbb említett Halálos iramban-féle utat kell járnia, azaz elhitetni a nézővel azt, hogy 110 percnyi szüntelen akció, végtelen sok összetört tárgy és szétvert állkapocs mellett van és szükséges is hely valamiféle mélyebb tartalom elmondására, kvázi egy teljesen drámai kontextusba helyezni az egész cselekményt ahelyett, hogy a helyén kezelné azt a filmet, aminek főszereplője Godzillához hasonlóan ugrál a felhőkarcolók ablakain.
Will Sawyer, az egykoron túszmentőként dolgozó és a munkája során az egyik végtagját is elveszítő férfi jelenleg a világ legmagasabb épületének biztonsági szakértője, ám az ünnepélyes átadást megzavarja egy nem is annyira véletlenül okozott tűzeset: Willt sejtik háttérben, ezért körözést is adnak ki ellene, miközben neki nemcsak az igazi tetteseket kell megállítania, de a saját családjának megmenekülése és csak tőle függ.
Ami az előzetes során ígéretesnek tűnt - és ez bármennyire is morbidnak hangzik -, az Will amputált lába, ami egyfajta reménysugár volt azok számára, akik jobban örültek volna annak, ha a harc elméleti síkon is folyik. Pont ugyanez játszódott le a The Commuter - Nincs kiszállás esetében is, amikor a film elején elhitették, hogy a csotrogány Neeson majd elméből megoldja az egész ügyet, aztán majdnem hetvenéves létére szétcsapta az egész utazótársaságot. Nos, itt sem kell nagy eszmefuttatásokra számítani.
Igazságtalan lenne olyasmit elvárni a filmmel kapcsolatban, amit műfajánál fogva nem tud teljesíteni, de az a helyzet, hogy még az akciójelenetekre sem lehet kivétel nélkül azt mondani, hogy kielégítőek. Nem arról van szó, hogy még nagyobb és hangosabb robbanást akartam volna látni/hallani, sokkal inkább az zavart, hogy a teljes érdemi cselekmény Johnson köré lett építve. A film nem dolgozik bonyolult elemekkel: van a jó és a rossz, akik időnként az épület különböző pontjain összecsapnak egymással. Amíg a jó oldalon a rendőrség sem áll Will mellé és így egyedül kell teljesen nevetséges jelenetekben harcolnia, addig a rosszaknál egymás hegyén-hátán álltak az érdektelenebbnél érdektelenebb főgonoszok. Johnson itt valóban egy John McClane lett, vagyis akart volna lenni, de jóval súlytalanabb film ez annál, hogy egy lapon emlegessük az akcióhősök egyik legcoolabb fazonjával, ahogy Willy Sawyer neve sem fog ismerősen csengeni a nagyközönség többségének egy év és a moziból távozás után egy órával sem.
Az egyetlen szerencséje a Felhőkarcolónak, hogy a szekunder szégyenérzetet kiváltó jelenetek sem fájnak annyira, hogy nézhetetlenné tegyék a filmet. Sőt, az elején hiányolt guilty pleasure bizonyos formában be is jött, csak épp azt a csapnivalóan rossz, NDK-s pornófilm-szerű nyögésekkel tarkított szinkronban és az ellenséges banda bénázásaiban találtam meg. Ez is valami.
Összességében a Felhőkarcoló megnézése után inkább a pénzt sajnálja az ember, mint az időt, de annyi biztos, hogy tartalmában és színvonalban sem mutat újat a jól ismert sémáktól, sőt, pont arra építkezik, ez pedig egyetlen "felhőkarcolónak" sem biztos alap.
Értékelés: 4/10
Cím: Felhőkarcoló
Rendező: Rawson Marshall Thurber
Forgatókönyvíró: Rawson Marshall Thurber
Vágó: Michael Sale, Julian Clarke
Operatőr: Robert Elswitt
Szereplők: Dwayne Johnson, Neve Campbell, Chin Han, Noah Taylor
"Nem a történetben, vagy a forgatókönyvben kell keresni az értelmet. Egyszerűen át kell adnod magad a brutálisan látványos jeleneteknek, Jason Shatham félelmetes tekintetének, és a szívfacsaró utolsó néhány percnek."
2013 novemberében mindenki megdöbbent a hír hallatán, hogy Paul Walker, a Halálos iramban filmek sztárja egy autóbalesetben örökre lehunyta a szemét. A 7. rész stábjának újra kellett írnia a forgatókönyv nagy részét, Walker-t pedig digitálisan rajzolták meg, vagy a testvére helyettesítette. Bevallom, én sosem rajongtam a szériáért, én hülye a király autók és a jó nők mellett értelmet is kerestem, de azt sajnos nem nagyon találtam.
Ennek ellenére a Furious 7 az egyik legjobb darab a sorozatban, ami leginkább James Wan-nak, a film rendezőjének köszönhető. A direktor eddig leginkább horrorfilmekhez adta a nevét, ő készítette például a Démonok között-et, ami az elmúlt évek egyik legjobb horrorja, de emellett vállalhatatlan produkciók producereként is tevékenykedett. (Fűrész sorozat).
Amikor először megtudtam, hogy a Halálos iramban 7 rendezője lesz, kissé kételkedtem, hisz egyrészt még nem olyan tapasztalt, mint elődjei, és eddig csak horrorokat készített, viszont hál' Istennek egyáltalán nem éreztem azt, hogy nagy falat lett volna neki.
Sőt, az első perctől az utolsóig olyan magabiztosan száguld Wan, hogy legszívesebben most rögtön leszerződtettem volna még két rész erejéig. A Halálos iramban hetedik része talán még sosem volt ennyire halálos, ennyire pörgős, ennyire élénk, az pedig egy plusz piros pont, hogy a nagy költségvetésnek "köszönhetően" pedig még az olyan jobb napokat látott előadókat is rá tudta venni a színészkedésre, mint például Kurt Russell, Jason Statham, vagy Dwayne Johnson.
De még James Wan sem tudja kikerülni azt, amibe eddig minden Halálos iramban film bicskája beletört. A vágás gyakran idegesítő, a kamerarángatás leginkább hányást idéz elő, az akciójelenetekből pedig nemes egyszerűséggel már SOK. Elég nagy butaság megvádolni a szériát, hogy sok benne az akció, de néhány ultracool-nak beállított verekedős jelenetet már tényleg untam. (Nem a csajbunyót.)
Sosem az volt az elvárásom a hét rész alatt, hogy élethű legyen, hiszen a film minden harmadik percében történik valami olyasmi, amit leginkább a lehetetlenséggel lehetne jellemezni, de valószínűleg csak én tartottam megint csak soknak azt a részt, amikor Walker és Diesel kb. három felhőkarcolón repülnek át egy kocsival.
A történet szerint Dominic és Brian visszatér az Egyesült Államokba, miután kegyelmet kaptak. Egyikőjük sem tud átlagemberként viselkedni, Walker karakterének például nem az autók, vagy a nők hiányoznak, hanem a golyók. Utóbbi már nem is jöhet szóba, hiszen házas, és egy gyermeke is született. Deckard Shaw, a főgonosz azonban nem sokáig hagyja, hogy békében és nyugalomban legyenek, hadjáratát pedig Han meggyilkolásával kezdi. Természetesen több se kell a csapatnak.
Mint már mondtam, nem a történetben, vagy a forgatókönyvben kell keresni az értelmet. Egyszerűen át kell adnod magad a brutálisan látványos jeleneteknek, Jason Shatham félelmetes tekintetének, és a szívfacsaró utolsó néhány percnek.
Vin Diesel nem csak a filmben, hanem a való életben is barátja volt Walker-nek, a búcsú pedig olyan szép és megható lett, hogy sok embernél eltört a mécses a moziban.
Összefoglalva tehát, a Halálos iramban 7 minden hibája ellenére egy szórakoztató, sokszor vicces akciófilm, mely bebizonyította, James Wan nem csak a horrorokhoz ért, Jason Statham pedig kíméletlen pszichopatát is ugyanolyan jól tud alakítani, mint egy igazságos, magabiztos szállítót.
Értékelés: 10/7,5
