"Undorítóan jó."

Már a címe is sugallja, hogy itt bizony mindennemű épeszű gondolkodás és értelem egy pillanat alatt elillant, de az a legkisebb elvárás egy ilyen eszement szereplőgárdával operáló filmnél, hogy őrült legyen és bizarr. A Seth Rogen és Evan Goldberg által rendezett Itt a vége fricskát mutat az összes létező filmnek és színésznek, na meg persze a katasztrófa és poszt-apokaliptikus műfajnak, mindezt olyan nevek mellett, mint a már említett Rogen, James Franco, Jonah Hill vagy éppen Emma Watson, akiknek köszönhetően egy percre sem ül le a cselekmény.

De tényleg. Az itt a vége az elsőtől az utolsó percig pont olyan bizarr, sok helyen undorító, furcsa, abszurd, ugyanakkor mégis rohadtul vicces és a maga módján még izgalmas is. A történet szerint James Franco, aki önmagát alakítja mint minden más szereplő, házavató partit tart újdonsült lakhelyén. Elhív mindenkit, aki csak számít, de még az is eljön, aki kevésbé. A gond csak az, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog miatt közbeszól a világvége és egyúttal az önfeledt szórakozás is oda van. Egy csapat Hollywoodi sztár együtt próbálja túlélni a véget!

Valószínűleg nem ütött volna akkorát, ha a színészek egy más karaktert adnak elő és nem saját magukat, így viszont, az Itt a vége személyében garantált egy 110 perces, megállíthatatlanul robogó szórakozásbomba. Persze csak akkor, ha megbarátkozol a néhol igazán undorító, erőszakos jelenetekkel vagy dialógusokkal, és az is sokkal szórakoztatóbbá teszi a filmet, ha tisztában vagy a szereplők korábbi alkotásaival és érted az utalásokat. Mert bizony abból is rengeteg van.

A teljesség igénye nélkül, csak hogy tudd, mivel (vagy kikkel) állsz szembe, A This is the End a mellékszerepekben is borzasztóan erős: itt van Jason Segel, Michael Cera, Kevin Hart, Rihanna, Channing Tatum, Paul Rudd és Martin Starr is. A nagy részüket sajnos benyeli a lyuk vagy különböző okok miatt hamar elhaláloznak, de akkor is mind fullba nyomták a kretént, a jobbik értelemben.

Az effektekre sem lehet igazán panasz, ami azért is igazán fontos, hisz ki nevet egy olyan, esetünkben katasztrófafilmekre hajazó paródián, ha az maga is egy paródia a rosszul megkomponált CGI miatt? Szerencsére ezzel sincs gond, és a legnagyobb félelmem sem következett be, miszerint Seth Rogen túl Seth Rogen-es lenne.

Azokat is megnyugtatnám, akik esetleg azért nem merik megnézni az alkotást, mert a Judd Apatow-féle poénoktól/szerelmektől/romantikáktól félnek. Aggodalomra semmi ok, kőkemény kanos vicceket kapunk és a romantika is kimerül abban, hogy Emma Watson hat embert akar megölni egyszerre egy baltával.

Az üresjáratokat tehát remekül kikerüli, az egyetlen baj talán azzal van, hogy a legtöbb ember számára, legyen az bármelyik színész rajongója is, túl soknak érez néhány jelenetet. Azt mondanom sem kell, hogy egy ilyen felhozatal mellett az altesti poénok igazán nagy szerepet kapnak, a probléma viszont az, hogy egyes viccek és viccesnek szánt dolgok néha több percen keresztül is tartanak és akármennyire is tudom értékelni azt a rengeteg abszurditást és komolyságot, egyszerűen elveszíti a báját és csak annyit ér el vele, hogy feszengeni kezd a néző.

Ez viszont szerencsére a ritkább eset, legtöbbször tudják hogy hol a határ a ténylegesen komikus és a feleslegesen undorító jelenetek között, és ha Az itt a vége ugyan egy igazi rétegfilmnek mondható, abban a bizonyos rétegben viszont nem kétlem, hogy néhány éven belül kultfilmmé fogja kinőni magát. Hozzáteszem, megérdemelten.

Az a különösen jó benne, hogy bárhogyan működik. Akkor is, ha paródiát akarsz nézni és akkor is, ha önálló vígjátékot. Ügyesen megfürdik a fricskákban és az utalásokban, ugyanakkor mégsem erre megy ki teljesen a játék: Rogen és Goldberg filmje viccet csinál Hollywood-ból és a lehető legtöbb filmből, amit csak meg lehet említeni 110 perc alatt, és összességében is több, mint egy jó vígjáték, melyet nem tudok ajánlani mindenkinek, már csak a sok altesti poén miatt is, viszont a 18-35 korosztály nagyon fogja élvezni, ezt garantálhatom. Nem ad semmi többet, mind kicsivel kevesebb, mint két órás tömény, megállás nélküli szórakozást néhány hatalmas színész közreműködésével. Undorítóan jó.

Értékelés: 10/8

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

 

 

Megosztás a facebookon

"Vagy fogadásokat kötöttek, hogy ki tud több olyan szöveget mondani, amik már a '90-es években sem voltak viccesek, vagy egyszerűen egy értékelhető poént sem tudott papírra vetni a két író, Galerick és Jay Lavender."

Nem túl sok elvárásom volt egy olyan filmmel kapcsolatban, ahol a két húzónév, jelen esetben Josh Gad és Kevin Hart közül egyik sem áll közel a szívemhez. Már a kettejük párosítását sem értettem, annyiban viszont tényleg megegyeznek, hogy külön-külön mindkettejük vicces, lásd Justin Bieber égetése, de a filmjeiket sorra húzzák le a kritikusok, hozzáteszem, jogosan. Nagyon úgy tűnik, hogy kis időre egy valóságos sznob lett belőlem, de kell bevallanom, az Agymenők is hidegen hagynak, amiben a Bérhaverok másik szereplője, Kaley Cuoco-Sweeting játszik. Szóval ha azt nézzük, hogy a három főszereplő közül egyet sem láttam még jó filmben, akkor viszonylag pozitv dolog, hogy a Bérhaverok is egyszerűen csak rossz lett.

A viszonylag érdekfeszítő történetünk középpontjában a barátok nélküli Doug Harris áll, aki most készül házasságot kötni gyönyörű feleségével, Gretchen-nel. A gond akkor következik be, amikor a vőfélyek, azaz a barátok felkutatására kerül a sor, hisz ekkor derül ki, hogy Doug-nak igazából egyetlen haverja sincsen, aki elvállalná. Ekkor felkeresi a Jimmy Callahan által vezetett elég furcsa céget, akik pont a Doug félékre szakosodtak.

Jeremy Garelick már 2002-ben elkészítette a forgatókönyvet, akkor még más címen, azt viszont képtelen vagyok megérteni, milyen megfontolásból döntött úgy, hogy ezt bizony le is kell forgatni, nehogy már egy 12(!!) éves szkriptnek ne legyen sikere 2015-ben. Essünk túl azon, hogy Josh Gad figurája, Doug ténylegesen egy lúzer. Azt persze különböző események miatt nem tudjuk meg, milyen lett volna a házasélete, de biztos vagyok benne, hogy egy tipikus papucsférj lenne, aki még azért is engedélyt kér, hogy egyáltalán levegőt vegyen.

De a legidegesítőbb, egyben legabszurdabb karakter egyértelműen Jimmy, azaz nem is Jimmy, hanem maga a színész, Kevin Hart. Miért is? Jimmy Callahan egy vagány, talpraesett fickó aki munkája miatt kénytelen habzsolni az életet. De pont ez a 165 cm-es Kevin Hart? A Pofázunk és végünk egy nagyon rossz film, viszont mégis jól állt neki a szerepe, mert sokkal félénkebb és ügyetlenebb volt Ice Cube mellett, a Bérhaverokban viszont ő kapta meg a "vagány" jelzőt, amiből persze semmi jó nem sült ki.

A másik nagy probléma, hogy ez nem egy vígjáték. De akkor milyen műfajú? Talán a "viccesnek akar tűnni de közben egyáltalán nem az, kellemes a hangulata viszont rohadt idegesítő" kategória áll neki a legjobban és a legigazabb rá.

A főszereplők között, legyen az férfi-férfi, nő-nő, vagy férfi-nő párosítás, működnie kell a kémiának, főleg egy vígjátékban, ahol a poénokon is sokat szokott dobni, ha érezni, hogy a színészek között megvan az összhang. De a Bérhaverok rendezőjének, Jeremy Garelick-nek sikerült összehoznia a két lehető legfurcsább komikust így együtt, ami alapjában véve nem lenne baj, mondjuk ha összeeresztenék őket egy stand-up műsorban, ez viszont mégis csak egy film.

Vagy fogadásokat kötöttek, hogy ki tud több olyan szöveget mondani, amik már a '90-es években sem voltak viccesek, vagy egyszerűen egy értékelhető poént sem tudott papírra vetni a két író, Galerick és Jay Lavender. Bár azt is furcsának tartom, hogy néhány órája láttam a filmet, viszont mégis csak a Harris/Callahan/Gretchen trió jut az eszembe, meg ott van az a hét kamu vőfély, akik az utolsó néhány percben tényleg viccesek, de addig csak egy idegesítő, félig normális félig őrült bagázsnak titulálnám őket.

De térjünk csak egy kicsit vissza arra az "utolsó" szóra. Mert hogy ez menti meg a teljes szégyentől a Bérhaverokat. A film vége előtti néhány percben, amikor Gretchen kezdi összerakni a dolgokat, onnantól éreztem azt, hogy végre kicsit felpörgött a film és érdekelt is, hogy végül is mi a franc lesz ennek a nagy bonyodalomnak a vége. Kár, hogy a Bérhaverok 107 percében 70 tele van klisével, 10 egyszerűen csak unalmas, a megmaradt 25-30 perc pedig tényleg szórakoztatni tud.

Sok rossz dolog van Hart és Gad filmjében, de már az említett finálé miatt is, ahol az arcodra fagy a mosoly, nem lehet hibáztatni, mindössze sajnálod azt az időt, amit elpazaroltál erre a teljesen kihagyható alkotásra, ami egy kicsivel jobb, mint mondjuk az Üzlet bármi áron, de így is bátran kihagyható, sőt, valószínűleg így járnál vele a legjobban.

Értékelés: 10/4

 

 

Megosztás a facebookon