Kritika: Rumnapló (The Rum Diary, 2011)

"Rejt magában némi bájt és hangulatot, ami miatt nem lesz nézhetetlen, de tényleg csak akkor ajánlom, ha egyáltalán nincs más a tévében."

Roppant mérges vagyok Bruce Robinson-ra, a Rumnapló rendezőjére. Gondoljunk csak bele: itt van ez a Hunter S. Thompson által írt kiváló regény, melyet, ha sok olvasó érthetetlennek és rossznak is tart, kiváló és izgalmakkal teli filmet lehetett volna belőle csinálni. 
Egy újságíró kalandos története Puerto Ricóban, ahol az embereknek rum csörgedezik az ereikben és ahol minden valóra válhat.

De Thompson, ha nem is sokan vették észre, sokkal inkább a kilátástalanságról és az élet értelmetlenségéről beszél. Hát milyen élet lehet az, ahol főhősünk egyszerűen csak sodródik az árral és semmi olyan nem lelhető fel a világában, ami egy kicsit is normális embernél igen. A Rumnapló, ahelyett, hogy ezt éreztette volna, elviszi az egész filmet egy teljesen más irányba, így a nézőek szinte biztosra vehetően csak a rum, a szivar és a jó nők fognak hosszútávon megmaradni a memóriájában.

Bár lehet, Robinson szimplán csak kijött a rendezői gyakorlatából, ami nem is csoda, hisz utoljára 1992-ben került ki a keze alól egy mozgókép. Emellett pedig, stílusosan ő is alkoholista volt, de a forgatások előtt hat és fél évvel még teljesen józan volt.

Aztán nem jött az ihlet a forgatókönyvhöz, így újra a piához nyúlt, majd amikor vége lett a filmnek le is tette a piát. "Bárcsak minden ilyen flottul menne.." - hangzik fel a fejemben Woody Allen egyik klasszikus idézete az Annie Hall-ból.

Visszatérve a Rumnaplóhoz, rengeteg színész és rengeteg ötlet után sikerült csak ténylegesen megvalósítani az ötletet, Thompson azonban a kezdeti stádiumban nem volt túlságosan elragadtatva a projekttől.

Az első mondat, ami csak eszembe jutott a film után, az hogy, rohadt nagy kár. Rohadt nagy kár, mert rengeteg potenciált rejtett az írás és ezt másfél órán keresztül érezni is. De ezután jött a feketeleves..

Nem tudom mi történt és miért is kellett ennyire más felé terelni a cselekményt, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy az utolsó fél óra konkrétan bűn rossz.


Mert addig-addig érdekes és némileg szórakoztató is a film, tipikusan olyan, hogy többször az elkövetkezendő két-három évben nem akarod megnézni, de rosszabb időkre kiváló, a befejezésével és azzal a fél órával viszont egy középszerű szatírát csinál magából, ezt pedig a neves színészek és a neves színészek kiváló alakításai sem tudják teljesen megmenteni.

Mert ami miatt ténylegesen működik az a 90 perc, az a hangulat és a zene. Óh, igen.. Bármikor képes lennék leülni és nézni csak a tájat és mellé hallgatni a kiváló muzsikát. Igazi dél-amerikai életérzés: rum dögivel, lázongások, újságírásos blabla, szép nők és, ha már ugyan volt is, még több rum. Ha ebből állt volna fel a film, akkor megmaradt volna egy egyszer megnézhető kis szatírának, ami nem váltja meg a világot, de nem is írok róla mesterműként.

A Rumnapló viszont sajnos így áll fel: rum dögivel, lázongások, újságírásos blabla, dráma, érthetetlen dráma, szép nők, dráma, rum, rum, rum, értelmetlen befejezés.

A történet főszereplője egyébként Paul Kemp, az alkoholista újságíró, aki utolsó reményében Puerto Ricóban köt ki, ahol viszont ugyanannyi probléma és baj várja, mint New York-ban. Megismerkedik Salával, a fotóriporterrel, valamint egy üzletember bájos feleségével is.

Rengeteg olyan szál van, ami a cselekmény pillanatában érdekesnek tűnik és sokat ígér, a végén azonban rájössz, hogy tulajdonképpen nem is folytatták és az egész így teljesen értelmetlenné válik.

Talán a rendező személye volt a baj. Talán a regény túlságosan magának való. Talán a kezdeti nehézségek. Igazából teljesen mindegy, hogy mi vezetett a végkifejlethez, de akárhogy is nézem, a Rumnapló egy teljesen felejthető, néhol rettentően hosszú Depp film, ami rejt magában némi bájt és hangulatot, ami miatt nem lesz nézhetetlen, de tényleg csak akkor ajánlom, ha egyáltalán nincs más a tévében.
Értékelés: 10/5
Cím:  Rumnapló
Rendező:  Bruce Robinson
Forgatókönyvíró:  Bruce Robinsonr
Zeneszerző:  Christopher Young
Operatőr:  Dariusz Wolski
Vágó:  Carol Littleton
Szereplők:  Johnny Depp, Aaron Eckhart, Amber Heard, Giovanni Ribisi, Richard Jenkins, Michael Rispoli

Kritka: Vadregény (Into The Woods, 2014)

"A gond az, hogy ahogy egyre beljebb mentünk a történetben, úgy veszítette el az érdeklődésemet is, hisz a megszokott, jól ismert mesékből egy teljesen más sztorit akart kihozni, ami egyrészt nem sikerült neki, másrészt semmi szükség nem volt rá.

Képzelj el egy filmet, ahol az összes elképzelhető Disney "sztár" fellelhető, Piroska, Babszem Jankó, Aranyhaj és Hamupipőke nagyon különös találkozása/keveréke pedig nem meglepő módon hagy némi kívánni valót maga után, amit még tetőz az az abszurd és vicces tény, hogy Rob Marshall rendező igazából egy Bosszúállók filmet csinált, csak nem a Marvel, hanem a Disney palettájából.

A Vadregény végül az Oscar-ra, a BAFTÁ-ra, és a Golden Globe-ra is meghívót kapott, az már más kérdés, hogy ezek közül egyetlen díjat sem tudott elvinni, de mindenesetre jelölve volt az arany szobrocskára Meryl Streep is, aki lassacskán úgy teszi be a lábát a gálának helyszínt adó teátrumba, a Dolby Színházba, mintha csak hazajönne, de az Into The Woods pozitív tartalmai leginkább kimerülnek a sminkben, a maszkban és a jelmeztervezésben.

A fájó igazság pedig az, hogy a Disney még egy ilyen páratlan szereposztással rendelkező filmet is képes elszúrni.. Gondolok itt olyan színészekre, mint Anna Kendrick, Emily Blunt, Johnny Depp, Chris Pine, vagy James Corden, vagy a már említett Streep, akik minden tőlük telhetőt megtettek, de még ez sem tudja teljesen feledtetni, hogy mennyire ostoba film is a Vadregény.

Be kell vallani, az első percek remekül kezdődnek. Az ének kedves, bájos, a díszlet remekül működik, és maga a felépített világa is, hisz elég nehéz dolguk volt egy filmbe tuszkolni az egész Disney családot, de végül ez is teljesen rendben volt.

Az első húsz percet konkrétan végigmosolyogtam, annyira elbűvölő volt. A gond csak az, hogy ahogy egyre beljebb mentünk a történetben, úgy veszítette el az érdeklődésemet is, hisz a megszokott, jól ismert mesékből egy teljesen más sztorit akart kihozni, ami egyrészt nem sikerült neki, másrészt semmi szükség nem volt rá.

Bármennyire is furcsán hangzik, igazából teljes mértékben a Boszorkányról sem tudjuk eldönteni, hogy melyik oldalon áll: az persze egyértelmű, hogy az egész bonyodalom miatta kezdődött el, de gyakran segítette erdei útjában a Péket is, akinek az elején csúnyán keresztbe tett, továbbá Aranyhajat is csak a külvilágtól próbálta megóvni, és egy olyan filmből, ahol nem tudjuk meg, hogy a Boszorkány a rosszak vagy a jók közé tartozik, ott igazán nagy problémák vannak.

A bajok viszont még nem értek véget. A Vadregény a sok negatívum ellenére még rátesz egy lapáttal az indokolatlanul hosszú játékidejével. 125 perc még egy A-kategóriás drámának is sok, nemhogy egy olyan musical-nek, melynek célközönsége a 6 és 10 év közötti korosztály, így nem csoda, ha gyermeked a moziban inkább pattogatott kukoricát dobál az előtte levőkre, vagy rendületlenül próbálja leszakítani a Colás üveg borítóját.

Kezdem megérteni, mi történik jelenleg a Disney-nél. Eszem ágában sincs leszólni egy olyan filmet, amit még nem láttam, de például a Holnapoliszról is temérdek helyen azt nyilatkozták, hogy annyira már csak a látvánnyal, a díszletekkel, az effektekkel foglalkoznak, hogy ez maga a film rovására megy, és én ugyanezt érzem a Vadregénynél is. Reméljük, ez a negatív tendencia nem fog sokáig tartani a filmstúdió korszakában.

Az Into The Woods összességében tehát egy igazán bájos, aranyos film, mely a kimondhatatlanul ostoba befejezéssel és néhány jelenet kivágásával valóban egy szórakoztató élmény lett volna, így viszont be kell érnünk a ragyogó díszletekkel és jelmezekkel, valamint a színészek eszméletlen jó játékával, de ettől függetlenül semmit nem vesztesz, ha az elkövetkezendő néhány évben kihagyod Rob Marshall alkotását.

Értékelés: 10/6

 

 

Cím:  Vadregény
Rendező:  Rob Marshall
Forgatókönyvíró:  James Lapine
Író:  James Lapine
Jelmeztervező:  Colleen Atwood
Vágó:  Wyatt Smith
Szereplők:  Meryl Streep, James Corden, Emily Blunt, Johnny Depp, Anna Kendrick, Mackenzie Mauzy, Chris Pine, Lucy Punch