"Sem igazi cél, sem elképzelés nem volt arra, hogy a trilógia második része bármivel többet adjon az elsőnél vagy lerakjon egy alapot a harmadiknak."

Nehéz volt tényleg elhinni a 2015-ös Jurassic World rendezőjének és a Bukott birodalom forgatókönyvírójának azon szavait, amiket még a premier előtt mondott azzal kapcsolatban, hogy a franchise idei része merőben más lesz a korábbiaktól, kevesebb akcióval, több intimitással és feszesebben. Hogy ezek a szavak már csak meggondolatlanul dőltek ki Coling Treverrow szájából egy hosszú kampánykörút után vagy tényleg így gondolja, azt nem tudom, de ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna: a Bukott birodalom nemcsak a három évvel ezelőtti film minden negatívumát hordozza magával, de tökéletesen egybe is olvad az elmúlt időszak egy kaptafára épülő blockbustereivel, mely filmek célkitűzése közelebb van ahhoz, hogy túlszárnyalja az eddigi rekorder JW nyitóhétvégéjének számát mintsem az, hogy eredeti tartalommal töltse meg a játékidőt. Hogy miért nem lett mégis rossz film? Azért, mert minden hibájával és fejcsapkodós értelmetlenségével együtt is a maga bárgyú módján szórakoztató tud lenni.

Juan Antonio Bayona, A lehetetlen és a Szólít a szörny rendezője bár nem volt elég határozott ahhoz, hogy a saját kézjegyéből többet is rajta hagyjon a filmen, de elvitathatatlan, hogy a Bukott birodalom egy kockázatok nélküli, jól kézben tartott gyártósori darab. Attól függetlenül, hogy az összeszerelés korrekt módon megtörtént és a gép működik, jócskán vannak hibák is a fő fogaskerekekben: láss csodát pont a Derek Connolly és Colin Treverrow által jegyzett forgatókönyv az egyik ilyen. Sem igazi cél, sem elképzelés nem volt arra, hogy a trilógia második része bármivel többet adjon az elsőnél vagy lerakjon egy alapot a harmadiknak elsősorban azért, mert a film negyede után érezhetően ötletük sem volt arra, hogy mit kínáljanak a nagyközönségnek a kétpercenként pácba kerülő és a helyzetet természetesen tűpontossággal megoldó szereplők akcióin kívül.

A bevételi adatok azt mutatják, egyelőre ez is elég. A Jurassic World második részének alkotói szeme előtt elsősorban a három évvel ezelőtti etap volt és nem Spielberg kultikus mozija, ami nem egy rossz döntés, hiszen torkig vagyunk nosztalgiából az utóbbi években, másrészt nem baj az, ha egy trilógia amellett, hogy egy-egy jelenetben visszakacsint az eredetire, közben követi a saját útját. 

Ez szavakban jól hangzik, megvalósításban már nem annyira. A JW-kritikám utolsó bekezdését így kezdtem: "Unalmat nem éreztem, felesleges és logikailag értelmetlen részeket már annál inkább." Ezt a mondatot nemcsak Trevorrow filmjére tudom a mai napig tartani, de erre is tökéletesen ráillik. Szórakoztató, izgalmas, érdekes, nézeti magát, de komolyabb célkitűzések nélkül csak sodródunk a CGI-árral.

Nem lehet mentség az alkotók számára, hogy teljesen sutba dobják a realitást mondván, ez egy olyan film, ahol kétpercenként rohangálnak dinoszauruszok.  Azonban vannak annyira izgalmasak az akciójelenetek, hogy a sok logikai buktató és zagyvaság is másodlagos legyen, emellett Chris Pratt castingja volt a franchise talán legjobb húzása: az erőltetett menősége már éppen billeg a jó ízlés határán, de kétségtelenül uralja a vászont, egy igazi badass akcióhős, akiről bár a tudatalattid azt mondja, hogy nem, nem tud leszámolni egy tucat emberrel egyszerre, ne hidd el, röhögd ki inkább, de közben mégis elképedve nézed.

Minden blockbuster esetében releváns felvetés, mennyire várható el, hogy saját műfaján belül valami újszerűt tudjon adni, végtére pontosan tudja mindenki, hogy csak évek kérdése, mikor fog a közönség ráunni a régi sikerfilmek neve mögé bújó sorozatszámba készített akcióorgiákra. Ez az, ami az alkotókat egyáltalán nem érdekli. Kicsit olyan érzésem volt, mintha úgy gondolkodtak volna: ha más blockbusterek nem hajlandóak visszavenni a CGI oltárán a tartalom javára, mi miért tegyük?

Bayona egy többségében stílusos, érdekfeszítő filmet tett le az asztalra, ami a trilógiából sem lefelé, sem felfelé nem fog kilógni, főleg úgy, hogy többségében azokat a hibákat követi el, amiket elődje is: a látvány akármennyire is lenyűgözi a nézőt, nem tudja pótolni a cselekményt, amire 2021-ben, a harmadik rész tervezett érkezésekor talán már rá fognak jönni.

Értékelés: 6/10

Cím: Jurassic World: Bukott birodalom
Rendező: Juan Antonio Bayona
Forgatókönyvíró: Derek Connolly, Colin Trevorrow
Vágó: Bernat Vilaplana
Operatőr: Óscar Faura
Szereplők: Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Rafe Spall, James Cromwell, BD Wong, Jeff Goldblum, Geraldine Chaplin

Megosztás a facebookon

"Unalmat nem éreztem, felesleges és logikailag értelmetlen részeket már annál inkább. Az viszont szinte teljes mértékben kárpótolni tud, hogy Colin Trevorrow alkotása a második és harmadik résszel ellentétben szórakoztatni tud."

Ideje volt már, hogy valaki életet leheljen a Jurassic filmekbe. Spielberg 1993-as klasszikusa nem kérdés, hogy egyszeri és megismételhetetlen volt, ezt a két teljesen félresikerült folytatás is remekül tükrözi, amik se Spielberg-gel, se Spielberg nélkül nem működtek, Colin Trevorrow filmrendező viszont olyannyira más meglátásból, más szemszögből mutatta be az elképesztő látványosság hírében álló parkot, hogy végre valahára egy épkézláb folytatást tudott letenni az asztalra egy olyan filmmel, aminek címében benne van az a szó, hogy Jurassic.

A film sikerének egyik legfontosabb nyitja bizony a színészekben van: Chris Pratt kitűnő választás volt a menő, félelmet nem ismerő idomár karakterének eljátszására, már a tekintetéből látszik a lazasága, a higgadtsága, és róla a való életben is elképzeled ezeket a tulajdonságokat, és tulajdonképpen meg is érdemli, hogy egyre nagyobb hírnevet kap a személye, egyes pletykák szerint ő lehet Harrison Ford méltó(??) utódja is az Indiana Jones sorozatokban.

Aztán itt van Bryce Dallas Howard, a jelenlegi helyzetben kissé szétesett, de határozott vezető, akinek minden akarata ellenére kicsúszik a kezéből az irányítás, valamint meglepő módon Ty Simpkins is jól alakít a vásznon. (A "jól alakít" nálam relatív a gyerekszínészeknél, ezt a jelzőt már az is ki tudja érdemelni nálam, akinél nem érzem azt, hogy felrobbanok, ha még egy perccel tovább kellene néznem.)

A casting tehát mesteri volt, még BD Wong is szerepel a filmben, aminek csak annyi különlegessége van, hogy az 54 éves színész már az első részben is játszott, és a Jurassic World szereplői között ezzel ő az egyedüli.

A film ezen kívül olyan hangulattal és feszültséggel rendelkezik, hogy egyes jeleneteknél, főleg akkor, amikor először megjelenik az Indominus Rex, teljesen megfagyott a levegő a moziban, amiben persze nagy szerepet játszik a szintén kiváló CGI is.

Trevorrow végre rájött, hogy az emberek már nem remake-re, hanem egy igazi folytatásra vágynak, ezt a kérésüket pedig tökéletesen teljesítette ez, hisz 22 évvel a Jurassic Park "kisiklása" után vesszük fel a fonalat, ahol a mostani embereknek néhány dinoszaurusz már nem jelent izgalmat és érdekességet, ezért a Jurassic World laboránsai egy teljesen új, még számukra is ismeretlen lényt hoznak létre, aki viszont egy idő után átjátssza gondozóit, és a többi állattal együtt/külön óriási küzdőtérré változtatják a park minden egyes részét.

A gondok ott kezdődnek, hogy a két óra feletti játékidő alatt sajnos csak négyszer, esetleg ötször láttam valami újnak mondhatót és maradandót, továbbá ez az idétlen bohóckodás sem jött be a film közben, amit igazából minden blockbuster-ben erőltetnek a készítők, műfajtól függetlenül.

Eléggé érezni, hogy Spielberg alaposan belenyúlt, legalábbis ellenőrzött egyes jeleneteket és a film folyamatát, ami engem egyébként egyáltalán nem zavart, hisz tagadhatatlanul teljesen más világot látunk a World-ben és a Park-ban, de senki sem csodálkozhat, hogyha nem mernek 150 millió dollárt adni csakis egy rendező kezébe.

A filmen belül egy családi történetet is látunk, gyakran Gary és Zach szemszögéből látjuk az eseményeket, akik egy testvérpár, nénikéjük pedig a karizmatikus vezető, Claire. Attól függetlenül, hogy nincsenek túl bensőséges kapcsolatban egymással, vagy legalábbis maradjunk annyiban, hogy ritkán találkoznak, kapnak VIP belépéséket és az irányítóközpontba is meginvitálták őket, a harcos és kitörni vágyó dinók azonban tönkre teszik a kellemes backstage látogatást.

Sok logikai hibát is véltem felfedezni, elsősorban az szúrta nagyon a szememet, hogy egy ennyire költséges, és, említsük meg, nyereséges üzem, mint a Jurassic World, hogy lehetett annyira amatőr, hogy egy olyan élőlényt teremtenek meg a parkban, amelyről maguk sem tudják, hogy mikre képes, és milyen tulajdonságai vannak. Miért nem lehetett volna egy külön szigeten vagy bárhol máshol tesztelni a viselkedését, sem mint egy olyan népszerű helyen, ahol húszezer ember kíváncsi tekintete fürkészi a félelmetesebbnél félelmetesebb állatokat.

Minden alkotásban becsúsznak ilyen hibák, itt még nem lenne gond, ha nem éreztem volna a befejezésen, hogy iszonyúan túl akartak már lenni rajta, és valami összecsapott, néhány perces dinó vs. dinó párharcot próbáltak nekünk bemutatni, ami kicsit kínosan hajazott a 2014-es Godzillára, de viszont a legrosszabb dolog, hogy minőségben is hajazott rá.

De mondok mást: a film egyik jelenetében észreveszik, hogy kaparás nyomok vannak az Indominus Rex kerítésénél, majd megemlítik, hogy a válaszfal több mint 10 méter magas. Teszem fel a kérdést, egyetlen egy ember sem képes észrevenni, ha egy dinoszaurusz egy 10 méter magas kerítésen kaparja a falat?

Unalmat nem éreztem, felesleges és logikailag értelmetlen részeket már annál inkább. Az viszont szinte teljes mértékben kárpótolni tud, hogy Colin Trevorrow alkotása a második és harmadik résszel ellentétben szórakoztatni tud, de Chris Pratt, Vincent D'Onofrio és Bryce Dallas Howard játéka is sokat hozzátett, hogy élvezni tudjam a Jurassic felvonás negyedik részét. Ezek után azt kell mondjam, kíváncsian várom a folytatást..

Értékelés: 10/7

 

 

 

Megosztás a facebookon