"Ha Lynch alkotását egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám, életképtelen."

Salma Hayek évek óta nem tett le valami normálisat az asztalra. Már idejét sem tudom, mikor mondtam azt egy filmjére, amiben két percnél többet szerepelt, hogy ez nagyon odavágott, vagy egyáltalán ne lett volna kritikán aluli. Persze nem azért szerettük Robert Rodriguez és Quentin Tarantino több műfajból is merítő filmjében, az Alkonyattól pirkadatig-ban, mint a jónevű Santanico Pandemonium, és szintén nem azért szerettük a Las Bandidas-ban, mert olyan megkérdőjelezhetetlen színészi tehetsége van.

Az Everly pedig egyértelműen bizonyítja, hogy nem is akar kitörni ebből a helyzetből. A történetre nem a kusza, vagy az átgondolatlan jelző illik, hanem inkább az ostoba és a buta. Gyakran egy afféle Muck utóérzésem volt, annyira semmilyen a sztori, ami tulajdonképpen annyiból áll, hogy a címszereplő, Everly egy tömbházban próbálja megúszni a halált néhány őrült japán társaságában, akik az életére törnek.

Vannak filmek, melyeknek a báját adja, ha a néző semmit nem ért a cselekményből, erre példa a Mulholland Drive, vagy a 2001: Űrodüsszeia, de az Everly-nek határozottan nem tesz jót, hogy semmi indíték, semmi alaptörténet, csak úgy vannak..

Aztán ahogy beljebb haladunk a történetben, úgy érzed, mintha a rendező abban a pillanatban vette volna észre, hogy "Hoppá, hát ennek a filmnek még nincs is sztorija!", és valami ostoba, sallangos előéletet adott Everly-nek, aki, mint megtudtuk a felénél, egy prostituált, és rossz társaságba(??) keveredett, emiatt pedig megakarják ölni.

És ha egy film rossz, akkor mit tesz a kedves direktor úr? Beveti az egyik legszebb testű színésznőt Hollywood-on innen s túl, sőt, akár az is lehet, Joe Lynch bármelyik B-kategóriás csajnak adta volna a főszerepet, dehát mégis kell valami/valaki, ami aztán mégis megmarad a férfiak emlékezetében. Ez pedig Salma Hayek.

Ha ő nem lenne, akkor Everly sem lenne. Nem elég, hogy hátán viszi az amúgy is nem túl biztos lábakon álló filmet, egy golyóval a hasában másfél órán keresztül úgy ugrál az őt üldöző japánok elől, mint Pókember a legnehezebb küldetése során.

Valójában semmi nincs meg benne, amitől maradandó, vagy csak egyáltalán ne rossz filmként emlékezzünk vissza rá, kivéve talán két jelenetet tudnék mondani, ami meglepően jól sikerült: az egyik, amikor savat öntenek a titokzatos japán arcára, akinek igazából a nevét sem tudjuk, plusz az anyanyelvén beszél vagy tíz percen keresztül, amit nem feliratoztak, a másik pedig, amikor egy kellemes karácsonyi számra Everly eltünteti a lelőtt hullákat. Az humoros, és abszurd is volt, csak kár, hogy ezt az Everly a film vége előtt kicsivel újra elsüti, ízzel pedig már teljesen elveszítette a maga varázsát.

Ha Lynch alkotását egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám, életképtelen. A felejtős karakterek, a semmi történet, a rengeteg baromsága, amit elsüt, és a menőből undorítóba átmenő jelenetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az Everly csak egy unalmas, sőt, rossz alkotás legyen, pedig a címszereplő nagyon szexi, és a fegyver is kiválóan áll a kezében, csak kár, hogy ez nem elég egy épkézláb alkotáshoz.

A vigasz talán az, hogy a főgonosz úgy néz ki, mint Leonardo DiCaprio tíz év múlva, csak japán változatban.

Értékelés: 10/4

 

 

 

 

Megosztás a facebookon