" A remek koreográfia, a fülbemászó slágerek és a bitang jól megírt dialógusok mind színesebbé teszik ezt a kultfilmet, mely az IMDb top 250-es listáján is előkelő helyezést ért el."

Sokan úgy gondolják, hogy a musical kategóriát nem lehet elrontani. Mi is kell hozzá? Egy-két jól kinéző színész, akik ide oda ugrabugrálnak a fényes díszletek között, egy neves énekes pedig háttérzeneként dudorászik valami híres nótát. Ennél felelőtlenebb kijelentést valószínűleg nem létezik.

Egy érdekfeszítő musical-t már pedig pont, hogy nehéz elkészíteni, hiszen az erőssége egyben a gyengesége is: gyakran túlzásba van véve a sok zene, ami teljesen eltéríti az alapszituációt, sőt, néhány esetben kezd unalmassá is válni. Az Ének az esőben egy remek példa arra, hogy ez a műfaj nem csak a színházban állja meg a helyét, és ugyanúgy, tátott szájjal lehet nézni a dalolást, mint Stallone egyik vérben tocsogó akciófilmjét.

Mégis kinek nem maradt meg az emlékezetében a film megtekintése után az esernyős jelenet, vagy Donald O'Connor bohóckodása arról, miért is kell nevettetni? Felejthetetlen jelenetek sokasága tárul elénk ebben a filmben, ami sokkal több, mint egy megmosolyogtató, szombat esti szórakozás.

Persze semmi komolyra nem kell számítani, nem fogja az élet fontos kérdéseit feltenni, de igen maradandó darabként fogjuk elkönyvelni. A remek koreográfia, a fülbemászó slágerek és a bitang jól megírt dialógusok mind színesebbé teszik ezt a kultfilmet, mely az IMDb top 250-es listáján is előkelő helyezést ért el.

A musical, mind színházban, mind a filmek terén is az aranykorát élte az ötvenes években, arra azonban csak nagyon kevesek voltak képesek, hogy ezek az alkotások meg is maradjanak az emberek emlékezetében. Stanley Donen és Gene Kelly kezei alól kikerülő film akkoriban igen nagy költségvetésből, több mint két millió dollárból készült, a főszerepet is Kelly játszotta el, hozzá csatlakozott Debbie Reynolds és O'Connor is.

Akkoriban igen népszerű témának számított a sztárok csillogása, és a filmkészítés. 1927-et írunk, nincs olyan ember, aki ne ismerné Don Lockwood nevét, aki a szintén híres Lina Lamont-tal játszik egy párt a sikerfilmekben. A valóság azonban teljesen más, Lockwood jobb híján kerüli a nőt, viszont elkerülhetetlenül együtt kell megjelenniük a premiereken.

A stúdiók számára azonban becsap a ménkű: egyre elterjedtebb lesz a hangosfilm, mindenkinek alkalmazkodnia kell, amiben köztudottan sok színész és némafilmes híresség bebukott. (Közéjük tartozik például Buster Keaton is, a Generális "ezerarcú" főszereplője.)

Az Ének az esőben remekül mutatja be, hogy nem is olyan könnyű a filmesek élete, és ők is ugyanolyan hétköznapi emberek voltak, amíg fel nem fedezte őket Hollywood. Lockwood egyébként kaszkadőrként kezdte a pályafutását, utána fedezték fel.

A színész szíve azonban nem Lamont kisasszonyért dobog, hanem egy egyszerű táncosért, aki egy véletlen folytán összetűzésbe kerül Lockwood filmbeli szerelmével, így kitiltják a stúdióból.

A jelmez és a díszlet káprázatos volt, látványosabbnál látványosabb táncos jelenetek követték egymást, amik persze nem lettek volna ugyanolyanok a megfelelő koreográfia nélkül, nem hiába jelölték az 1953-as Golden Globe-on a legjobb film kategóriába.

A film tehát egyértelműen egy korszakalkotó mestermű, mely minden életszituációban felvidít a nap bármely szakaszában, szóval rosszkedv esetén a gyógyír egyértelműen az Ének az esőben. (Persze csak akkor, ha szereted az igazán jó filmeket.)

 

Megosztás a facebookon