"Minden olyan elem megvan benne, ami más B-filmben is, a humora és a komikus ábrázolása miatt viszont mégis kiemelkedik társai közül: ha egyetlen trash lesz, amit megnézel 2015-ben, a Bazi nagy pók legyen az!"

Én és a trashfilmek nem ápolunk túl jó barátságot: sem a Megapiranha - Gyilkos a mélyből, sem a Muck, sem a Sharknado nem okozott pozitív élményeket, pedig ha jobban belegondolunk, az évek során, főleg az elmúlt egy évtizedben, óriási rajongótábora lett az ilyen típusú szennyeknek. Persze ez nem meglepő, hisz minél több és több kerül a piacra, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki tényleg megszereti. Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom mondani hivatásos Asylum-gyűlölőként, hogy létezik igényes trashfilm. Pedig létezik. Méghozzá a Big Ass Spider, magyar fordításban a Bazi nagy pók személyében. Már a címe is sugallja, hogy ez nem a filmművészet csúcsa, és tényleg nem az, ellenben viszont annyira szórakoztató és vicces, hogy képtelen voltam rossz szájízzel felkelni a megtekintése után.

A SyFy csatorna és az Asylum stúdió az utóbbi esztendőkben teljesen átvette a hatalmat a B-filmek felett, gondoljunk csak az előbb említett Sharknado-ra vagy akár az összes többire, a Big Ass Spider viszont meglepő módon nem hozzájuk fűződik, hanem a számomra eddig teljesen ismeretlen Epic Pictures-höz. Talán ennek köszönhető, hogy szórakozni és nevetni is tudtam rajta, nem is egyszer, sőt, tovább megyek: még a bazi nagynak pók sem nézett ki (annyira) rosszul.

Oké, persze az elvárások is jóval a béka segge alatt voltak és sok helyen érezhető volt, hogy ez bizony egy kőkemény B-film, kis költségvetésből, a legtöbb jelenetben viszont, általában akkor, amikor nem túl közelről mutatták szerencsétlent, teljesen vállalható volt az egész. Akciójelenetek viszont nagyon ritkán voltak, az utolsó tíz percben kezdődött csak az agyeldobós rész, amikor semmi nem maradt szárazon, viszont a Sharknado-val ellentétben sokáig csak beszéltek a lényről, sem mint mutatták.

Szerencsére a játékidő is gondoskodik arról, hogy egy percre se érezd kínosan magad: mindössze nyolcvan perc az egész, így akkor sincs túlságosan nagy baj, ha esetlegesen nem tetszett, sőt, még nyitottnak sem kell lenned a trashfilmek iránt ahhoz, hogy szórakoztatni tudjon, hisz én is szívből gyűlöltem eddig ezt az egész műfajt, ez a kellemes meglepetés viszont “erőt adott” a nézhetetlen szutykokhoz is.

Talán igazuk van azoknak az embereknek, akik úgy gondolják, néha-néha, kettő elgondolkodtató thriller között szükség van az ilyen fajta kikapcsolódásra. Én is tisztára felszabadultam a nézése közben, bármennyire is hülyén hangozhat.

A történet szerint valami okból kifolyólag (a film közben elmondták, de vagy két percig tart az eredettörténet) elszabadul egy pók egy kórházban. Először nem igazán foglalkoznak vele, a gonosz dög viszont minél nagyobb és nagyobb lesz, annál jobban teszi tönkre a várost. Egy biztonsági őr és egy erre szakosodott pali viszont szembe száll a pusztítóval. Tulajdonképpen azt sem tudjuk meg, hogy hol játszódik a történet, a lényeges elemek és adatok kimaradnak, de hát pont ettől is olyan szép ez a műfaj.

Nem kell figyelni semmire, az effektek lehetnek gagyik és úgy sincs túl pozitív híre a stúdiónak, szóval tulajdonképpen teljesen mindegy, mi lesz a végeredmény. A Big Ass Spider, talán a komikusabb hangulatnak köszönhetően viszont határozottan kiemelkedik a többi, 100%-ban a hülyeségre alapozó film közül: bevallom, rengeteget röhögtem rajta. Na nem is igazán a poénokon, hanem ezeken a teljesen bugyuta, mégis komolyan vett helyzeteken, karaktereken. Ha a Sharknado vagy akár Muck próbált volna kicsit is humorosabb lenni és nem arra várni, hogy a közönség a béna effekteken nevessen, talán jobban tetszett volna. Mert mindegyik trashfilm, szinte kivétel nélkül humoros akar lenni, csupán egyetlen vicc sem jut az írók eszébe és mivel pénzük sincs sok, megoldják az egészet néhány borzasztóan kinéző szörnnyel és szellemmel.

A színészek mellett se menjünk el, főleg ne Greg Grunberg mellett, aki a téma ellenére olyan komolyan és élethűen(??) adja elő a szerepét, hogy az több, mint profi. Ő egyébként híres sorozatszínész, tehát nem ebből keresi a kenyerét, viszont borzasztó menő dolognak tartom, hogy néha azért beugrik egy kis bolondozásra. Szerepelt többek között a Hősök című sorozatban, a Mission: Impossible harmadik részében és a 2009-es Star Trek-ben is.

Igazából Grunberg karaktere, Alex Mathis az egyetlen igazán fontos karakter a filmben, aki már nagyon régóta keresi a boldogságot, eddig viszont nem találta el Ámor nyila, a végére persze egy csodálatosan bimbózó szerelem is kibontja rügyeit a gyönyörűen kinéző rothadó póktetem mellett.

Összefoglalva minden olyan elem megvan benne, ami más B-filmben is, a humora és a komikus ábrázolása miatt viszont mégis kiemelkedik társai közül: ha egyetlen trash lesz, amit megnézel 2015-ben, a Bazi nagy pók legyen az!

Értékelés: 10/6

 

Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.

Megosztás a facebookon