Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
"Minden olyan elem megvan benne, ami más B-filmben is, a humora és a komikus ábrázolása miatt viszont mégis kiemelkedik társai közül: ha egyetlen trash lesz, amit megnézel 2015-ben, a Bazi nagy pók legyen az!"
Én és a trashfilmek nem ápolunk túl jó barátságot: sem a Megapiranha - Gyilkos a mélyből, sem a Muck, sem a Sharknado nem okozott pozitív élményeket, pedig ha jobban belegondolunk, az évek során, főleg az elmúlt egy évtizedben, óriási rajongótábora lett az ilyen típusú szennyeknek. Persze ez nem meglepő, hisz minél több és több kerül a piacra, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki tényleg megszereti. Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom mondani hivatásos Asylum-gyűlölőként, hogy létezik igényes trashfilm. Pedig létezik. Méghozzá a Big Ass Spider, magyar fordításban a Bazi nagy pók személyében. Már a címe is sugallja, hogy ez nem a filmművészet csúcsa, és tényleg nem az, ellenben viszont annyira szórakoztató és vicces, hogy képtelen voltam rossz szájízzel felkelni a megtekintése után.
A SyFy csatorna és az Asylum stúdió az utóbbi esztendőkben teljesen átvette a hatalmat a B-filmek felett, gondoljunk csak az előbb említett Sharknado-ra vagy akár az összes többire, a Big Ass Spider viszont meglepő módon nem hozzájuk fűződik, hanem a számomra eddig teljesen ismeretlen Epic Pictures-höz. Talán ennek köszönhető, hogy szórakozni és nevetni is tudtam rajta, nem is egyszer, sőt, tovább megyek: még a bazi nagynak pók sem nézett ki (annyira) rosszul.
Oké, persze az elvárások is jóval a béka segge alatt voltak és sok helyen érezhető volt, hogy ez bizony egy kőkemény B-film, kis költségvetésből, a legtöbb jelenetben viszont, általában akkor, amikor nem túl közelről mutatták szerencsétlent, teljesen vállalható volt az egész. Akciójelenetek viszont nagyon ritkán voltak, az utolsó tíz percben kezdődött csak az agyeldobós rész, amikor semmi nem maradt szárazon, viszont a Sharknado-val ellentétben sokáig csak beszéltek a lényről, sem mint mutatták.
Szerencsére a játékidő is gondoskodik arról, hogy egy percre se érezd kínosan magad: mindössze nyolcvan perc az egész, így akkor sincs túlságosan nagy baj, ha esetlegesen nem tetszett, sőt, még nyitottnak sem kell lenned a trashfilmek iránt ahhoz, hogy szórakoztatni tudjon, hisz én is szívből gyűlöltem eddig ezt az egész műfajt, ez a kellemes meglepetés viszont “erőt adott” a nézhetetlen szutykokhoz is.
Talán igazuk van azoknak az embereknek, akik úgy gondolják, néha-néha, kettő elgondolkodtató thriller között szükség van az ilyen fajta kikapcsolódásra. Én is tisztára felszabadultam a nézése közben, bármennyire is hülyén hangozhat.
A történet szerint valami okból kifolyólag (a film közben elmondták, de vagy két percig tart az eredettörténet) elszabadul egy pók egy kórházban. Először nem igazán foglalkoznak vele, a gonosz dög viszont minél nagyobb és nagyobb lesz, annál jobban teszi tönkre a várost. Egy biztonsági őr és egy erre szakosodott pali viszont szembe száll a pusztítóval. Tulajdonképpen azt sem tudjuk meg, hogy hol játszódik a történet, a lényeges elemek és adatok kimaradnak, de hát pont ettől is olyan szép ez a műfaj.
Nem kell figyelni semmire, az effektek lehetnek gagyik és úgy sincs túl pozitív híre a stúdiónak, szóval tulajdonképpen teljesen mindegy, mi lesz a végeredmény. A Big Ass Spider, talán a komikusabb hangulatnak köszönhetően viszont határozottan kiemelkedik a többi, 100%-ban a hülyeségre alapozó film közül: bevallom, rengeteget röhögtem rajta. Na nem is igazán a poénokon, hanem ezeken a teljesen bugyuta, mégis komolyan vett helyzeteken, karaktereken. Ha a Sharknado vagy akár Muck próbált volna kicsit is humorosabb lenni és nem arra várni, hogy a közönség a béna effekteken nevessen, talán jobban tetszett volna. Mert mindegyik trashfilm, szinte kivétel nélkül humoros akar lenni, csupán egyetlen vicc sem jut az írók eszébe és mivel pénzük sincs sok, megoldják az egészet néhány borzasztóan kinéző szörnnyel és szellemmel.
A színészek mellett se menjünk el, főleg ne Greg Grunberg mellett, aki a téma ellenére olyan komolyan és élethűen(??) adja elő a szerepét, hogy az több, mint profi. Ő egyébként híres sorozatszínész, tehát nem ebből keresi a kenyerét, viszont borzasztó menő dolognak tartom, hogy néha azért beugrik egy kis bolondozásra. Szerepelt többek között a Hősök című sorozatban, a Mission: Impossible harmadik részében és a 2009-es Star Trek-ben is.
Igazából Grunberg karaktere, Alex Mathis az egyetlen igazán fontos karakter a filmben, aki már nagyon régóta keresi a boldogságot, eddig viszont nem találta el Ámor nyila, a végére persze egy csodálatosan bimbózó szerelem is kibontja rügyeit a gyönyörűen kinéző rothadó póktetem mellett.
Összefoglalva minden olyan elem megvan benne, ami más B-filmben is, a humora és a komikus ábrázolása miatt viszont mégis kiemelkedik társai közül: ha egyetlen trash lesz, amit megnézel 2015-ben, a Bazi nagy pók legyen az!
Értékelés: 10/6
Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.
" Ha tehetsz valamit, ne nézd meg az utolsó húsz percet, mivel rengeteg gondtól megkímélnéd magad, abba pedig a legrosszabb álmaidba se gondolj, milyen lenne a film egy félórával hosszabb játékidő mellett."
The Lazarus Effect. Nagyon érdekes hangzik a film címe, nem tagadom, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Egyenlő mennyiségű gondolataim voltak arról, hogy lehet, ez megint csak egy közhelyekkel teli, klisés horror lesz, ami a tizenéveseknek készült, és ennek a fordítottja is, bár sokszor kétségbe vontam utóbbi állításomat, ugyanis már a szereposztásról lerí, hogy ez nem egy nagy költségvetésű alkotás, konkrétan az egyetlen húzónévnek számító színész Olivia Wilde. De mégis, azt kell mondjam, kíváncsi voltam, hogy Oculus vagy Ouija válik belőle.
Se a Rotten, se az IMDb pontszám nem kecsegtetett valami jól, a film viszont meglepően jól indul. Sokáig azt sem tudjuk, mi történik a képernyőn, és tetszett, hogy nem is próbáltak valami mondvacsinált szöveggel beavatni minket, jó volt ez így. Viszont az is lehet, azért álltam ilyen bátran a filmnek, mert mindösszesen 83 perces játékidővel bír, szóval úgy voltam vele, ha mérhetetlenül rossz lesz, nem kell sokáig kínlódnom vele.
A végeredmény pedig felemás. Az egésszel a legnagyobb baj, hogy iszonyúan klisés, minden mozdulatot, minden eseményt, ami megtörténik a filmben, már vagy háromszor láttunk egy más alkotásokban, pedig azt kell mondjam az első 45-50 perc igen szórakoztató. Egészen addig gondoltam, hogy ez akár egy kellemes meglepetés is lehet, amikor Zoe-t visszahozzák a halálból. Ezután A Lazarus hatás egy irdatlan nagyot esik minőségileg, aztán persze csak ott lyukadunk ki, hogy azért vannak a lánynak visszatérő rémálmai, mert kiskorában felgyújtotta a házukat. Ez nekem valahonnan nagyon ismerős.. (Paranormal Activity)
De rémisztően sokat másolt le a rendező a Parajelenségek első részéből. Például amikor az "élőhalott" kutya bemegy Zoe szobájába, felmászik az ágyára és hosszan elkezdi őt nézni. Ekkor már sejteni, hogy ő lesz a későbbiekben a kiválasztott, mivel a kutya, akit egyszer már visszahoztak az élők közé, rengetek különleges és furcsa képesség birtokában áll.
Kettő történetszálra és nagy részt kettő helyszínre oszthatjuk a filmet: előbbiek közül az egyik szál amikor még Zoe teljesen normális volt, és a kutyával kísérleteztek, a második pedig, amikor már megmagyarázhatatlan dolgok és tragédiák történnek a labor falain belül, és ezt egyedül a nőnek köszönhetik. Az egyik helyszín az említett labor, a másik pedig a "pokol", vagyis Zoe régi házának egyik folyosója, ahol a tűz már lángokban áll, az emberek azonban nem tudnak kimenekülni.
Ebben a részben rohadtul érdekelt, hogy vajon, hogy kerül Zoe álmának helyszínére a munkatársa? Mert hogy kétszer is sikerül betennie a lábát a lány "koponyájába", de semmi előzmény nélkül, egyszer csak úgy ott terem.
Viszont hogy a pozitívumokat is megemlítsem, meglepően jól tud félelmet kelteni. Nem tartozom abba a kategóriába, akik már az első ajtócsapkodástól sírva rohannak valami biztonságos helyre, de én is jó párszor meglepődtem/leestem a székről egyes jumpscare jeleneteknél, pedig sejteni lehetett, hogy valami itt fog történni. Főleg akkor volt ez, amikor Rocky, a kutya először elszabadul.
Valószínűleg csak az én beteg elmémnek jött be, de nagyon tetszett, hogy a film bátran teszi el a legfontosabb és legszimpatikusabb karaktereket is láb alól, ez valóban adott egy kicsit a félelmetességi rátához, viszont sajnálatos, hogy néhány jeleneten kívül A Lazarus hatás kicsit sem tud ijesztő lenni. Kivétel ezek közül mondjuk az a pillanat, amikor Zoe berepíti a szekrénybe az egyik kollégáját és szépen lassan, fokozatosan nyomja össze. Nagyon ötletes és egyben félelemkeltő is volt, a film talán legjobb pillanata!
Viszont ott van az egyik talán legnagyobb WTF dolog, amikor a szintén tudós férje elindul egy szérummal, hogy megölje a feleségét. Most komolyan? Ez a nő olvas az emberek gondolatában, mi több, meg is öli az embereket és akár több órás áramszünetet tud okozni, de te egyszerű szérummal akarod ártalmatlanná tenni?
A film utolsó 15-20 percéig nagyon úgy tűnt, hogy lesz ebből egy 6 pont, viszont a befejezés és az a "hatalmas" fordulat, ami a végén bekövetkezik és ami egyetlen horror műfajú alkotásból sem maradhat ki, teljesen lerontotta az addig szépen, gondosan felépített filmet. Úgy akartam befejezni a szöveget, hogy nem fogja megváltani a világot, de egy szombat esti borzongásra kiváló. Nos, a végével együtt nem. Ha tehetsz valamit, ne nézd meg az utolsó húsz percet, mivel rengeteg gondtól megkímélnéd magad, abba pedig a legrosszabb álmaidba se gondolj, milyen lenne a film egy félórával hosszabb játékidő mellett.
Értékelés: 10/5
A Lazarus hatás PORT.hu adatlapja
Megosztás a facebookon
