Számomra mit sem ér 4 Oscar, szintén 4 Golden Globe, és 2 BAFTA jelölés, a végeredmény csak egy unalmas, túlhúzott iskolai dráma, amiről süt le, hogy a rendező nem merte bevetni azokat a kellékeket, ami egy ilyen, mit ne mondjak, tabu sztorijú filmnél kell.

 Hosszú heteken át nem tudtam felfogni, hogy napjaink egyik legnagyobb színésze, Phillip Seymour Hoffman drogtúladagolásban meghalt. Reménytelenül tombolt bennem a düh és a szomorúság: egyrészt, hogy a sztároknak miért mindig droghoz kell nyúlniuk? De másrészt nagyon szomorú voltam, hogy eme kiváló karakterszínész már csak az előre felvett filmjeivel tud minket elkápráztatni. (Lásd: Éhezők viadala, nagyrészt.)

Ebben az időben rengeteg filmet néztem meg tőle, hívhatjuk ezt emlékezésnek is: Mielőtt az ördög rád talál, The Master, Charlie Wilson háborúja.. Ezeket a filmeket mind tudatosan néztem meg, PSH-ra emlékezve. Eredeti címén Doubt, magyar fordításban Kétely című filmhez teljesen véletlenül jutottam hozzá néhány napja. Tervbe volt véve, hogy majd egyszer megnézem, de valami mindig közbe jött, így a megnézése csak tolódott és tolódott.

Kapva az alkalmon, hogy a Paramount Channel volt olyan kedves leadni, úgy gondoltam, miért is ne? Tudtam, hogy Seymour és Streep is benne van, hogy egy iskoláról és egy papról szól, ami első ránézésre nem túl érdekfeszítő, de én bíztam benne.

Hiába.

Számomra mit sem ér 4 Oscar, szintén 4 Golden Globe, és 2 BAFTA jelölés, a végeredmény csak egy unalmas, túlhúzott iskolai dráma, amiről süt le, hogy a rendező nem merte bevetni azokat a kellékeket, ami egy ilyen, mit ne mondjak, tabu sztorijú filmnél kell.

1964-et írunk, nem sokkal később, hogy megölték Kennedy elnököt. Flynn atya, akit Hoffman alakít, próbál változtatni egy bronxi iskolán, ami Aloysius Beauvier nővér kezei alatt van. A politika és az emberek változnak, egy fekete bőrű fiú is bekerül az iskolába.

James nővér elmondja Aloysius nővérnek, hogy Flynn atya túlságosan közel engedte magához a színes bőrű fiút, még egyszer kiemelem, TÚLSÁGOSAN KÖZEL ENGEDTE MAGÁHOZ! Aloysius, kapva az alkalmon, megvádolja az atyát pedofíliával.

Erre mondtam azt, hogy ebből akár egy erős botrányfilm is kisülhetett volna, amit hónapokig, vagy akár évekig nem felejt el a néző, de ehelyett kaptunk két óra unalmat, amelyet csak a színészek játéka tesz érdekessé, valamint a néhol jól megírt forgatókönyv.

A Kétely egyik pozitívuma, hogy nem foglal álláspontot: nem ítélhetjük el Flynn atyát, sem Aloysius nővért a rágalmazása miatt, miközben kézzel fogható bizonyítéka nincs neki. Így aztán, a nézőnek, vagy talán még neki sem kell eldönteni, hogy ki mond igazat, és ki nem.

Bár ennél a filmnél nem is olyan fontos, hogy kinek van igaza, hiszen nem azon van a hangsúly. A Kétely egy idő után félresiklik, erőszakmentesen és lassan próbálja bemutatni ezt a kínos témát, ami nagyon nem megy neki. Bátrabban, bátrabban, bátrabban!

A színészi alakítások tényleg letaglózóak, és azt se felejtsük el, hogy a kissé naiv, esetlen James nővér karakterét a gyönyörű Amy Adams alakítja, úgyhogy az előadásra tényleg nem lehet semmi panasz, ez azonban még édeskevés ahhoz, hogy ebből egy jó film legyen. 

Egyébként Viola Davis is feltűnik egy kis szerepre, mint a fekete fiú édesanyja, az viszont brutálisan jó jelenet volt. 

A Kétely tehát számomra egy teljesen felejthető darab, ami elvész mind Hoffman, mind Adams, mind Streep filmográfiájában, úgyhogy inkább emlékezzünk a jóra, és a szépre!

Értékelés:

10/4

 

Megosztás a facebookon