Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
"Ebben a filmben sikerült összesűríteni 110 percben annyi klisét, annyi idegesítő jelenetet és karaktert, hogy az mindenképpen díjra esélyes, ha másra nem is, Arany Málnára biztosan.
Cameron Diaz kegyetlenül megbukott kritikai szempontból a 2014-es évben, ez persze nem azt jelenti, hogy a kasszáknál ne lett volna sikeres: akár nézhetjük az Annie, a Csajok bosszúja, vagy a Szexvideó esetében is, egyik büdzséje sem volt magasabb hetven millió dollárnál, és ahogy annak lennie kell, legalább a dupláját vissza is hozta mindegyik, sőt, a The Other Woman esetében majdnem a kétszáz milliót is megugrotta. Hiába, mi zabáljuk Diaz munkásságát, én pedig, mielőtt tényleg rátérnénk mostani filmünkre, egy nagy beismeréssel tartozom. Én moziban láttam ezt a filmet!
Most, hogy mindössze három ember maradt a blogon, amiért nagyon hálás is vagyok, el kell mondanom, hogy A csajok bosszúja valami kegyetlenül rosszul sikerült barbárkodás egy rossz passzban levő rendezőtől. Ennyi. Akár itt és most le is zárhatjuk az egész posztot, hisz gyakorlatilag ez a legtöbb, amit el lehet mondani róla. Az ember egy súlytalan, ugyanakkor szórakoztató, kikapcsoló vígjátékot vár, már aki nem ismeri Cameron Diaz korábbi filmjeit egy-két kivétellel.
Ehelyett Nick Cassavetes egy bevált taktikát követ: semmi újítás, semmi változás, szépen-lassan halad a brutálisan rossz vígjátékok mocsaras, szurkos útján, eközben pedig gyakorlatilag egy új rekordot állít fel, hisz kevés alkotás mondhatja el magáról, hogy az első tíz percben, lényeges cselekmény vagy bármi történés nélkül kínossá tud válni.
Az alapsztori egy sikeres bombanőről szól, (értsd: Cameron Diaz egy filmben szerepel), a szép, idill állapotot azonban jócskán lerombolja az a tény, hogy a szerelme igazából házas. A feleséggel összefog, hogy móresre tanítsák ezt a szemétládát, aki egyébként tényleg egy címeres szemétláda, de itt igazából senki nem százas. A rossz értelemben.
Nem tudom, csináltak-e már a film megjelenése után egy olyan listát, melyben a legidegesítőbb karaktereket szedték össze, de ebben a filmben nem túlzok, a szereplők három negyede simán elférne a felsorolásban. Kezdjük ott, hogy Leslie Mann, vagyis a feleség egy kiállhatatlan, folyamatosan ordibáló és elviselhetetlen nőszemély, olyan típus, akit kb. három perce ismertél meg, de tudod, hogy azonnal el kell tűnnöd a közeléből, különben te is ilyen leszel.
A csaló férj, azaz a Trónok Harcából ismert Nikolaj Coster-Waldau már-már túlzottan is köcsög, ami akármennyire is direkt van, egyszerűen irritál és bocs, ha nem tudok 2015-ben egy olyan jeleneten nevetni, mely arról szól, hogy Waldauval a két csaj valami furcsa port itatott meg és attól fosik valami elképesztő módon.
A csajok bosszúja egyébként pont olyan, mint a plakátja. Együgyű, idegesítő és első ránézésre látni, hogy itt valami brutális mennyiségű pénzhajhászás miatt készítették el ezt a förmedvényt.
Amikor a fejesek megnézték a forgatókönyv kezdeti szakaszát, valószínűleg annyira vállalhatatlannak tartották, hogy rögtön az első számú bomba fegyverükkel támadtak: két Uptonnal, izé, Kate Uptonnal és az ő melleivel. Hát ez a bombafegyver kétszáz milliót hozott.
Azt hiszem két poénon tudtam elmosolyodni, és az is az én rossz ízlésemnek volt köszönhető, amúgy egy vállalhatatlan, unalmas, kínos, és iszonyúan hosszú(!!) film. De tényleg, 109 perces! Egyetlen kérdésem, hogy miért? Az amatőr stúdiók is pontosan tudják, hogy az egyetlen kiút a kegyetlenül rossz vígjátékokból az a kellemes, 80-90 perces játékidő, amellyel a néző is azt fogja érezni, hogy “szar volt, szar volt, de legalább rövid.”
Ez A csajok bosszúja esetében egyáltalán nincs így, hosszú a bevezetés, hosszú a befejezés, sőt, néha a roppant csekély, akár harminc másodperces, viccesnek szánt jelenetek is marha hossz ideig tartanak. Legalábbis úgy érzed.
Nick Cassavetes és csapata egyértelműen összehozta a 2014-es év egyik legrosszabb filmjét. Egyszerűen sikerült összesűrítenie 110 percben annyi klisét, annyi idegesítő jelenetet és karaktert, hogy az mindenképpen díjra esélyes, ha másra nem is, Arany Málnára biztosan.
Értékelés: 10/2
Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.
"Általában két hatalmas nagy baromság közepette lehet fellelni az igazán vicces momentumokat, de tényleg nagyítóval kell keresni, hisz a felszínen csak kliséhalmazt és száz összezárt, ásítozó embert lehet találni egy sötét teremben."
Griswoldék balszerencséje a vakációkban bizony továbbra is folytatódik, a családfő Clark-ot viszont váltja fia, az Ed Helms által alakított Rusty, de csak a név változik, a “talpraesettség” nem. Alapjába véve egyáltalán nem vagyok nagy rajongója a sorozat régi darabjainak, persze megmosolygok egy-egy klasszikus jeleneten, de ez minden. Sőt, szerintem több, rossznak vélt darabot ki is hagytam. Nagy elvárásaim nem voltak, hisz csak így lehet kicsit is szórakozni rajta, bár kicsit kínosnak tartom, hogy egy olyan filmsorozatról beszélek, mely már 1997-ben is erőltetettnek számított. Igen, a Vegasi vakációra gondolok. Chevy Chase feledhetetlen arcjátéka persze okozott maradandó nyomokat nálam is, az már más kérdés, hogy a Griswold család feje ezúttal idegesítőbb, mint valaha.
Ed Helms olyan a Másnaposokban, mint Jason Bateman a Förtelmes főnökökben: sokkal inkább az okosabban gondolkodó, általában higgadt figurát hozza, akit néha azért rendesen ki lehet hozni a sodrából. Nos, valahol itt is ez a helyzet, Rusty pilótaként dolgozik egy ismeretlen légitársaságnál. Egy nap elhatározza, mint anno apja, hogy útra kelnek a családdal együtt egy óriási vakáció erejéig.
Hol is kezdjem a problémákat? Mondjuk a karaktereknél. Rusty hasonlít apjához, ugyanakkor mégsem. Kicsit sem vicces, hogy mindenre, a legidegesítőbb dolgokra is békésen reagál, ugyanakkor a régi Griswold, Chase-nek pont ez volt a bája. Idegesítő, hogy minden pillanatban Helms “ragyogó” fogait kell néznem minden egyes jelenetben, de hát mégis csak egy fogorvosról beszélünk. (Trollok, trollok mindenütt..)
Továbbá mindkettő gyerek karakterét sikerült a lehető legrosszabbul megírni: a kisebb egy igazi nagyképű, a bátyját porig alázó kölök, aki legalább százszor beoltja tesóját, amiből kb. csak három igazán vicces, a nagyobb pedig egy igazi lúzer, aki a játékidő kilencven százalékában tényleg megérdemli, hogy ezt csinálják vele.
A Vakációt az a Jonathan M. Goldstein írta és rendezte, aki többek között a már említett Förtelmes főnökök 1-2, a Derült égből fasírt 2 és a Fantasztikus Burt Wonderstone szkriptjét is jegyzi. Mint látjátok, az úriember eddig egyetlen nagyjátékfilmet sem rendezett és talán lehet, hogy a Vakáció is túl nagy falat volt neki.
De nem csak ezen a hasal el a film, kifejezetten akarja, hogy egy-egy jobb jelenet, poén után teljesen eltűnjön az arcunkról a mosoly és felváltsa azt valami furcsa, kicsit sem kellemes érzés. Van itt rasszizmus, szexizmus és minden negatív dolog, aminek “izmus” van a végén, de ezzel még nem is lenne probléma, ha nem százszor, hozzáteszem, sokkal jobban előadott poénokkal operálni folyton folyvást. Néhány viccesnek szánt résznél már az én pofámról égett a bőr, hogy mennyi pénzt tudnak még lehúzni egy másik bőrről.
Rusty egy igazi seggfej. De nem a vicces értelemben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ami poén Chevy Chase-nél, az unalom és humortalanság Ed Helms-nél. Ez pedig nem (teljesen) az ő hibája, mivel nagy részben a rendezésen és a forgatókönyvön bukik el a dolog.
Viszont nem bukott volna el, ha el sem készül. És most nem azt mondom, hogy vállalhatatlanul rossz lenne, csak teljesen felesleges és sok helyen idegesítő.
Rengeteg mindent elmond egy vígjátékról, ha egyes jelenetek közepette a néző kezd feszengeni és nem a készítők: persze ki tudja, lehet, hogy az általam elnevezett Josh Trank-utóérzés érvényesül, aki a Fantasztikus Négyes “remek” kritikája után hevesen kifakadt a Twitteren, hogy ez bizony nem az a film, amit ő leforgatott.
Amikor Chevy Chase volt a vásznon, mivel igen, ő is megjelenik, sokkal boldogabban és felszabadultabban ültem és próbáltam bármiféle nevető hatást is kinyögni magamból, azért jobbára sikerült. Ez is bizonyítja, hogy belőle egy van és az a hatás, ami anno volt a Vakáció filmekben, az már egyáltalán nem fog átjönni a XXI. században.
Na, akkor gyorsan a pozitívumok. A Vakáció, amikor nem próbál görcsösen vicces lenni, lásd a film eleji képeket, akkor meglepően jól működik. Ez persze nem sok perc erejéig tart, általában két hatalmas nagy baromság közepette lehet fellelni az igazán vicces momentumokat, de tényleg nagyítóval kell keresni, hisz a felszínen csak kliséhalmazt és száz összezárt, ásítozó embert lehet találni egy sötét teremben.
A befejezés teljesen korrekt volt egy kellemes happy-enddel és humoros összecsapással, ha a film többi része is ilyen önfeledt és kidolgozott lenne, akkor talán nem éreznéd, hogy elpazaroltál másfél órát az életedből.
Már a castingnál is húztam a szám szélét, pedig rengeteg jó színész tűnik fel, akik vagy nem kaptak annyi időt, amennyi járt volna nekik, vagy egyszerűen csak tartogatják az erejüket későbbre. A gond Rusty karakterével, hogy egyáltalán nem így képzeled el őt. Annyival megoldották az egészet, hogy az ügyetlenségét megemelték egy jó nagy adaggal, de bármi pluszt vagy érdekes, kicsit is szerethető dolgot nem adtak mellé. Képzeld el úgy, mint bármelyik két kilónál nehezebb LEGÓ palotát írásos instrukció nélkül.
Néha vicces, néha megmosolyogtató és gyakran kínos: a Vakáció annyi, amit az előzetesben is látni lehetett belőle, se több, se kevesebb. Ed Helms mutatja a fogait és mosolyog, a gyerekektől a falra mész, vigaszom viszont, hogy rövid és két pillanat alatt el lehet felejteni. Kivéve azt a film végi bizonyos képkockát..
Értékelés: 10/5
