"A DreamWorks álomszerű meséje kicsiknek és nagyoknak egyaránt felhőtlen szórakozást nyújt, mert a legegyszerűbb poénoktól kezdve a felnőtteknek szánt humorig mindenfajta komédia van benne."

A Sherk egyértelműen egy meghatározó pillanata volt a rajzfilmkészítésnek. Felesleges lenne minden animációs alkotást eme filmmel összemérni, hiszen azon kevés mozgóképek közé tartozik, amelyekre bátran rá lehetne vágni a tökéletes jelzőt. Sőt, egykori kedvencemet, a Toy Story trilógiát is sikerült ezzel felülmúlniuk.

A Shrek manapság már beivódott a popkultúrába, és minden idők legsikeresebb rajzfilmje lett. Az Akadémia 2001-ben vezette be a Legjobb animációs film kategóriát, pont akkor, amikor a zöld ogre kalandjai is megjelentek, így nem volt kérdés, hogy ki fogja elvinni a legjobbnak járó ragyogó szobrocskát a díjátadón, maga mögé utasítva ezzel a Szörny Rt. és a Jimmy Neutron, a csodagyerek című filmeket. (Igen, jól látod, akkor még csak három jelölt volt, bár akármennyi lehetett volna, a Sherk-től képtelenség elvenni a díjat.)

A DreamWorks álomszerű meséje kicsiknek és nagyoknak egyaránt felhőtlen szórakozást nyújt, mert a legegyszerűbb poénoktól kezdve a felnőtteknek szánt humorig mindenfajta komédia van benne. Emellett pedig fricska gyakorlatilag az összes mesének, ami valaha készült, Hófehérkérkét például "halott csajnak" hívja, és abba a meglepő helyzetbe kerültem, hogy a magyar szinkron is nagyon jól sikerült, Shrek és Szamár hangjára tökéletes választás volt Gesztesi Károly és Kerekes József. (Ez persze inkább a szinkronrendező érdeme, mint a filmé.)

A történet szerint Shrek, a zöld ogre egy elhagyatott mocsárban éli mindennapjait, egészen addig, amíg különös mesebeli lények nem kezdenek el letelepedni a háza előtt. Elhatározza, hogy csacsogó barátjával, a mindig jókedvű Szamárral elindul Farquaad nagyúrhoz, aki kitelepítette ezeket a figurákat.

De nem eszik olyan forrón a kását. Farquuad nagyúr csak akkor hivatalos király, ha elvesz egy igazi királylányt. Alkut köt Shrek-kel és a "paripával", hogyha elhozzák neki a királylányt, Fioná-t, megkapja a mocsarát pont úgy, ahogy régen volt.

A történet a maga egyszerűségével nagyszerű. Sokan kritizálták amiatt, mert inkább megmosolyogtató, mint megnevettető, pedig én ezt nem így látom: kevés film mondhatja el magáról, hogy Tibi5000 sírva röhögött rajta, de ha egyáltalán van is ilyen alkotás, akkor az a Shrek.

Igaz, hogy van egy-két idegesítő karaktere, mint például Monsieur Hodd, de ez simán felejthető tényező a látványa, az ötletessége, a kreativitása, és a kedvessége mellett. Nem akar többet nyújtani, mint egy kellemes, szombat esti kikapcsolódás, sok érzelgős rajzfilmmel ellentétben, viszont pont azért marad meg sokáig a fejedben, mert egyáltalán nem ez a célja.

Hanem, hogy szórakoztasson, és ez a legnagyobb erénye.

Amikor valamire azt mondjuk, hogy mese, tágabb értelemben is fogalmazhatunk. Mese, mint egy mesekönyv, mese, mint egy rajzfilm, vagy mese, azaz nem hiszem el, amit mondasz. A Shrek viszont ízig-vérig egy bájos mese, mely nem sokat akar nyújtani, viszont mégis a rajzfilmtörténelem meghatározó alakja lett a fülzsírjából gyertyát készítő zöld ogre története.

Értékelés: 10/10

 

Megosztás a facebookon