"Azon kevés filmek közé tartozik a Purge, amelynek mérföldekkel jobb a második része, mint az első. A tavalyit volt szerencsém moziban megtekinteni, és arra lehetett mondani, hogy egy jól elkészített horrorfilm, ez azonban még thriller-nek is éppen hogy mondható."

A bűn éjszakája talán az egyik legjobb példa rá, hogy lehet egy baromi érdekes sztorijú filmet jól elrontani a rendezői tapasztalatlansággal. Mert az elejétől a végéig látszott, hogy James DeMonaco egyszerűen nem tudta, merre menjen a történet szempontjából, sőt, kifejezetten a rendezés hibájának tudható be, hogy nem merte tágabb környezetre engedni a helyszínt: egész végig egy házban történt a cselekmény, viszont érdekes lett volna az utcára is "kimenni", mert attól feszültebb lett volna a hangulat. (Aztán a második részben, egy évvel később ez meg is történt.)

Továbbá azon kevés filmek közé tartozik a Purge, amelynek mérföldekkel jobb a második része, mint az első. A tavalyit volt szerencsém moziban megtekinteni, és arra lehetett mondani, hogy egy jól elkészített horrorfilm, ez azonban még thriller-nek is éppen hogy mondható.

Most attól kellett volna félnünk 2013-ban, hogy a gonoszok nagy része idegesítő, mint sem rémisztő műarcot hordanak? Köszi, de nem...

Fontos megemlíteni azon kívül, hogy önmagában a történet érdekfeszítő, rengeteg kisebb hibája van. Egy példa: a főszereplő család remekül él, pénzügyi gondjak nincsenek, akkor nem értem, a Megtisztulás előtt miért nem utazhatnak el repülővel egy másik országba? Mert ha jól vettem ki, ez az egész öldöklés csak az USA-ra érvényes.

Dióhéjban csak annyit a sztoriról, hogy minden évben egy nap, 12 óráig szabad bármilyen bűncselekményt elkövetni, a gyilkosságot is. Valaki a fegyvereit gyártja a megtisztulás napjára, hogy kiadja magából a felgyülemlett erőszakot, más inkább a biztonságot közel sem jelentő házában próbálja átvészelni ezt a fél napot.

Ami jókedvre derített, hogy a legfiatalabb gyerek, aki egyébként szabadidejébe értelmes és távirányítással működő robotot gyárt, hogy lehet annyira felelőtlen, hogy kinyitja a kaput egy idegennek? A filmben azzal próbálják magyarázni, hogy még gyerek, de aki ilyen ketyerét gyárt, azt már inkább tinédzsernek nevezzük.

Az egyszerű kisvárosi üzletember, akit Ethan Hawke alakít, átváltozik a családját védő oroszlánná, aki egyes jelenetekben jobban nyomja a verekedést/öldöklést, mint Stallone fénykorában, így a hitelességnek is jócskán odavan.

Az viszont kétségtelen, hogy a filmnek van egy nagyon erős feszültsége, amit már az első percekben, közvetlenül azután érzel, hogy megtudod, miért is zárkózik be mindenki a házába. Ez a feszültség viszont az utolsó jelenetekben már teljesen elszáll, helyette viszont valami furcsa érzést vált ki belőled, és csak az lebeg a szemed előtt, "milyen jó filmet lehetett volna ebből kihozni, ha nem megy át a nevetségesség határán..."

Mert amikor már a saját szomszédjai akarnak megtisztulni, arra nincs jobb szó, mint a nevetségesség. Annyi klisét kapsz a film háromnegyedétől kezdve, hogy számolni sem tudod, végeredményben pedig egy teljesen felejthető thriller-t fogsz kapni, amit véleményem szerint csak a marketing miatt neveznek horrornak.

Egyedül, ami kissé boldogíthat, hogy a második rész legalább nem vesz teljesen hülyének...

Értékelés: 10/5

 

 

Megosztás a facebookon