"Mert mégis, akármennyire is klisés az, ha a pofánkba nyomnak egy félelmetes szellem arcát hosszas csend után, az ember csak megriad, bármennyire is jól tudja már, hogy itt bizony történni fog valami. Szóval ha azt nézzük, mennyire tudott félelemkeltő lenni, akkor valamilyen értelemben sikerrel járt."

Akasztófa. Általában bővebben utánanézek egy filmnek, amiről tudom, hogy néhány nap/óra múlva nem kevés pénzt fogok azért adni, hogy megnézzem egy nagy, sötét szobában néhány popcornzabáló szófosó telefonmániás tinivel. (Utóbbi nem mindig állandó jelenség, csak a tinihorroroknál általában). Ez esetben viszont nem érdekelt, hogy mind a nemzetközi, mind a magyar kritikák porig alázták, sőt, még előzetest sem láttam belőle, csak néhány TV spotot meg egy teaser-t. A found footage műfaj borzasztó eredeti volt a Blair Witch Project-ben, a Parajelenségek első részében, de évről évre annyi ehhez hasonló alkotást mutatnak be, hogy talán mindenkinek az lenne a legjobb, ha nem folytatnák, sokkal inkább nem erőltetnék ezt a műfajt, hisz láttunk már belőle eleget.

Ezen sorok hallatán biztosan megkérdeznéd, hogy tulajdonképpen akkor mi a jó Istennek néztem én meg az Akasztófát, mi több, miért is adtam rá pénzt. A válasz: fogalmam sincs. Talán már mozielvonási tüneteim voltak, vagy talán érdekelt, mennyi bőrt és egyben pénzt lehet még lehúzni a jól ismert, jól bevált ijesztgetési módszerekkel. Hát sokat.

Egy nagyon érdekes lista található a "Found footage" angol nyelvű Wikipédia oldalán, ahol listázták ezeket a filmeket. Már a '80-as években is készültek ilyen típusú horrorok, de mégis a Blair Witch Project-től kezdve lett igazán népszerű. Onnantól kezdve, elején szépen lassan, majd az évek múlásával már több tucattal záporoztak a nézők elé, hol jobb, hol rosszabb minőségben, az viszont egyértelmű, hogy kicsit is újat vagy eredetit már egyik sem tudott felmutatni igazán.

A mindössze százezer dolláros költségvetés egyet jelentett azzal, hogy az Akasztófa, ha bevételi szempontból is, de nagyon sikeres lesz. Teljesen mindegy, hogy a Minyonokkal és a Self/less-szel együtt volt a premiere, már egy millió dollár is bőven elég a sikerességhez. Persze ebből nem csak egy millió lett..

De hogy a filmről is beszéljünk: az Akasztófa nemes egyszerűséggel rossz, az egyetlen dolog, ami valóban megmenti a teljes leégéstől, az a kb. kétezer jumpscare, amire mégis azt kell mondanom, hogy működött. Nem, mégsem. A működött nem jó kifejezés, ugyanis azt is el kell mondanom, hogy a film 85 percében legalább 85-szor elnevettem magam, vagy egy kínos dialógus vagy egy sikítozó néző miatt, szóval inkább azt a szót használnám, hogy félelmetes.

Mert mégis, akármennyire is klisés az, ha a pofánkba nyomnak egy félelmetes szellem arcát hosszas csend után, az ember csak megriad, bármennyire is jól tudja már, hogy itt bizony történni fog valami. Szóval ha azt nézzük, mennyire tudott félelemkeltő lenni, akkor valamilyen értelemben sikerrel járt.

Nagyon érdekes története van az Akasztófa készítésének. Mint ismert, a filmet a Warner csak azután vette meg, hogy azt elkészítették, tehát ha jól tudom, a forgatáson ott sem voltak. Persze a vágásnál biztos beleszóltak egy-két dologba, de összességében mégis azt éreztem, jobb lett volna, ha a stúdió már a kezdetekkor támogatja a stábot és talán megóvta volna a nézőket 2015 egyik legkínosabb forgatókönyvétől.

Konkrétan olyan dialógusok vannak benne, hogy azt hittem, egy vígjátékot nézek, de leginkább akkor tudatosult bennem, hogy az Akasztófa rettentően középszerű, amikor rádöbbentem, a film előtti előzetesekben több izgalmat éreztem, mint a másfél órás játékidő bármelyik percében. Borzasztó közhelyes és klisés jelenetek megszámlálhatatlanul sok van a filmben, a legnagyobb szomorúságomra viszont mégsem alázhatom porig, úgy, mint más kritikai oldalak, mert mégis csak egy horroról van szó, aminek fő célja az, hogy félelmet keltsen a nézőben, ez pedig kb. 80%-ban sikerül is neki.

Viszont attól, hogy egy vígjátékban ezernyi poén van, értelme és forgatókönyvének minősége viszont súrolja a nullát, csak rossz szájízzel távozol a moziból. Egy dráma vagy egy thriller jó szkript vagy rendezés nélkül semmit nem ér. A komédiáknál és a horroroknál már kicsit másabb a helyzet, hisz az elvárás sincs túl magasan, legalábbis ami a mostani filmeket illeti, de mégis, ha megnézel egy filmet, legyen az bármilyen kategóriájú, mondjuk egy sci-fi, nem elég, hogy láss benne szépen kivitelezett űrhajókat és világot, ugye? Abban tehát megegyezhetünk, hogy egy épkézláb írás és rendezés nélkül lehet egy komédia bármennyire vicces, vagy egy horror bármennyire félelmetes, nem éri el a kívánt hatást..

Így van ez az Akasztófa esetében is. A másik fontos dolog, ami mellett nem mehetünk el, az a színészek. Nem tudom, hogy egyáltalán hivatásos aktorok voltak-e a filmben szereplők, de legszívesebben eltiltanám őket mindennemű további színjátszástól, annyira idegesítőek voltak. Két jó nő, két jó pasi, akik betörnek a saját gimijükbe, kijönni viszont már nem tudnak. Annyira ismerős a sztori..

Tudom, egy a tízezerhez az esélye, hogy found footage filmek újat mutatnak, de legalább a sztori ne lenne ennyire közhelyes, ha már az ijesztgetések 90%-át két tizenéves kamasz is megtudná csinálni egy házi kamerával, két dolláros videóvágó programmal és négy szereplővel. Sok félresikerült blockbuster rendelkezik óriási büdzsével, általában száz millió dollár fölött, de most mégis, én egy százezer dollárral bíró költségvetésnél kérdezem azt, hogy mi a franc került ezen a filmben ennyi pénzbe?

A szereplők füvet vettek a megmaradt pénzből vagy valaki nyert a lottón és mindenképp el akarta költeni a pénzét, vagy mi a fene volt? Nem hinném, hogy olyan túlságosan sok money-t követeltek volna a színészi berkekben névtelen aktorok, a stáb sem állhatott annyira sok emberből, de más tippem nincs az előbb említetteken kívül, ami ennyi pénzt igényelt volna..

A hab a tortán pedig az a teljesen értelmetlen apai szál a főszereplő, Reese részéről. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezt az amúgy is gyenge lábakon álló alaptörténetet még ilyen hülye ötletekkel rombolják le, amire nem lehet azt mondani, hogy csak az időt húzta, mert kb. két percet vett el a filmből, se azt, hogy bármi befolyása lenne az események folyamán. Egyszerűen csak borzasztóan közhelyes és teljesen felesleges, amin, már elnézést kérek, de csak a korosztály alsóbb rétege tud meglepődni. (Direkt használom a "meglepődni" szót, hiszen megijedni ezekben a pillanatokban már ők sem fognak).

Viszont emellett van egy borzasztóan klausztrofób érzése a filmnek a zárt terek miatt, ami ezerszer feszültséggel telibbé tudja tenni, mint mondjuk néhány jumpscare, ugyanakkor a befejezés is váratlan volt, legalábbis sejtettem, hogy nem lesz minden happy-end, az már azért a klisé-méterben is kicsapná a biztosítékot, de nem gondoltam, hogy egy ilyen ötlettelen film mellé egy ilyen ötletes utolsó perceket tudtak kreálni.

A helyzet az, hogy ha jobban belegondolok, az Akasztófa némiképp szórakoztatni tudott. Féltem is rajta. Nevettem is rajta. Travis Cluff és Chris Lofing filmje kimeríti a klisé szót 200%-ban, de tagadhatatlan, hogy legalább 10-15 jumpscare működik az Akasztófában, amin megijedsz, vagy legalábbis hátrahőkölsz a székedben, így egyáltalán nem nevezhető vállalhatatlannak, csak egyszerűen rossz, pedig az elvárásim is a béka segge alatt voltak..

Értékelés: 10/5

 

 Kövess a Twitteren is!

 

 

 

 

Megosztás a facebookon