"Az első húsz percben gyakorlatilag semmi nem történik, még a szereplőket sem ismerjük meg igazán, ami még oké lenne, ha nem kellene közben aknakeresőt játszani, hogy ne öljön meg végleg az unalom."

Ilyen az, amikor Michael Bay a producere egy horrofilmnek: teljesen kiszámítható, gyerekes, ostoba, a kliséktől pedig majd' megfulladunk, a mérhetetlen dilettantizmust pedig még fokozza a rendező tapasztalatlansága. Hölgyeim és uraim, ez az Ouija.

Ott kezdődnek a problémák, hogy több tucat alkotásban ledarálták már nekünk a boszorkánytábla történetét, és az évek során annyit erőltették ezt a témát, hogy nem csoda, ha teljesen beleun az ember, és a sokadik ilyen témájú horror egyáltalán nem kelti fel az érdeklődését.

De ha még csak erről lenne szó.. Az a vicc az egészben, hogy hamarabb leszűrtem, mi a célközönsége ennek a filmnek, mint mondjuk a Shrek-nek, vagy a Gru-nak, hiszen előbbi egyértelműen a tizenéves tinilányoknak készült, utóbbi kettő boldog-boldogtalant szórakoztatni tud.

Kezdjük ott, hogy az első húsz percben gyakorlatilag semmi nem történik, még a szereplőket sem ismerjük meg igazán, ami még oké lenne, ha nem kellene közben aknakeresőt játszani, hogy ne öljön meg végleg az unalom. (Az Ouija 89 perces, szóval ezzel a semmitmondó kezdéssel kicsivel több, mint egy órája volt a rendezőnek, hogy bonyodalmat csináljon, félelmet keltsen, és normálisan lezárja a történetet. Az már egy másik tény, hogy ebből egyik sem jött össze..)

Azon már meg sem lepődök egy Michael Bay keze alatt napvilágot látott filmben, hogy az összes horror klisét elsüti, ami valaha létezett a világon: idegesítő és rémisztőnek szánt háttérzene, hirtelen beugró szereplők a képernyőn, a padlásról és a játékbabáról pedig már ne is beszéljek, amik nélkülözhetetlenek a horrorfilmekben.

Tény, hogy valamivel félelmetesebb, mint az Annabelle, hiszen egy-két jelenetet azért eltaláltak, például egyedül akkor éreztem feszültséget és félelmet, amikor először keltették életre Debbie szellemét a tábla segítségével, így a nagyon lapos és erőltetett kezdést sikerült kissé feloldani.

Van egy elképzelésem, miért is indult olyan lassú mederben a film: talán drámának akarta beállítani magát, hogy még nagyobbat szóljon az első félelemkeltő jelenet a 14 éves Timikének, és a 13 éves tesójának, Bettinek, akik már a főcím hallatán is egymás szemét takarják a kezükkel...

A sztori szernt Laine és Debbie barátnők, akik kiskorukban sokat játszottak egy Ouija nevű boszorkánytáblával, sok-sok év után is lelki társak egymásnak, egészen addig, amíg utóbbi öngyilkosságot(??) nem követ el.

A temetés után Laine úgy dönt, hogy barátai segítségével életre hívják a lányt, ezek után pedig sorra hullanak el a játékban részt vett emberek. A színészek mind névtelenek, és ez az alakításukon is alaposan meglátszik, konkrétan egy értékelhető performansz volt Lin Shaye-től, aki Doris testvérét játszotta. A többieket mind el kéne tiltani a filmektől, mert ilyen erőtlen és rossz szereplőket is rég láthattunk, mint az Ouijá-ban.

Stiles White-nak ez az első rendezése, így kissé megbocsátható, vagy érthető a sok klisé és az ügyetlenkedése, viszont forgatókönyvíróként olyan alkotásokon dolgozott, mint a Képlet, vagy a Démoni doboz, tehát valami fogalma azért csak lehetett a horrofilmek működéséről. Úgy tűnik, hogy ezt a forgatás ideje alatt teljesen elfelejtette. A kőkemény igazság az, hogy az Ouijából szinte minden hiányzik, ami egy értékelhető filmhez kell.

Az 5 millió dolláros költségvetésből sejteni lehetett, hogy meg fog térülni, a tinihorror azonban meglepően sok pénzt hozott, mind az államokban, mind külföldön, végeredményben pedig majdnem száz millió dollárt hozott a konyhára, ezzel pedig okot adva egy későbbi folytatásra? (És ezt nem csak a bevételre értem, hanem a film végén levő cliffhangerre. Könnyen lehet, hogy rémálmaim valóra válnak..)

Összességében a rémisztőnek beállított jelenetek gyakran nevetést váltottak ki bennem, amiben az ostoba forgatókönyv is jócskán közreműködik, a film tehát néhány hónapon belül eltűnik a hasonló horrorfilmek útvesztőjében, és ember legyen a talpán, aki egy kiadós vacsora és egy kis borozgatás után fel tudna idézni egyes jeleneteket.

Értékelés: 10/4

 

Megosztás a facebookon