Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
"A forgatókönyv, azon belül is néhány inkoherens történés, a cselekmény nyitva hagyása és az érzés, hogy talán maga a direktor sem tudja, mi lesz a következő jelenetben, csak rosszabbá tette ezt az amúgy is instabil lábakon álló művet, amit nem mondanék csalódásnak, hisz nagy elvárásaim sem voltak, viszont egy teljesen kihagyható darab, még Kidman filmográfiájában is.
Strangerland. Őszintén megmondva, fogalmam sem volt róla, hogy milyen filmet nézek meg a következő mintegy száz percben, csupán annyit tudtam, hogy sem kritika, sem nézői szempontból nem lett túl sikeres a film,pedig sokan a nagy visszatéréséről beszéltek. Az előzetest elnézve egy szolid thriller-re számítottam néhány adag misztikummal és furcsasággal, legnagyobb szerencsémre pedig, mivel hogy nem vártam tőle túl sokat, teljesen meg voltam vele elégedve.
Nicole Kidman-től nem áll távol, hogy a hollywoodi berobbanása ellenére visszatérjen szeretett szülőföldjére, Ausztráliába. Mi sem jobb példa ennél a Baz Luhrmann féle Ausztrália, mely ugyanolyan fényűző és pompás,mint a direktor előző alkotásai, csupán minőségben adta kicsit lejjebb. Kidman az Idegenföldben újra visszatér erre a kietlen, veszélyes helyre, ami pontos mása Csillagkútnak: mindenki titkol valamit.
Az Idegenföld sztorija annyiból áll, hogy egy család egy kínos szexuális incidens miatt még az előző városukból elköltöztek. Próbálnak beilleszkedni, a furcsa emberek, furcsa helyek és a veszélyek sokasága azonban nem igazán hagyja, hogy a família boldogan éljen tovább. A Parker házaspár lánya és fia viszont hirtelen eltűnik, ezzel pedig kezdetét veszi az őrület.
Szögezzük le, hogy egyetlen pozitív, vagy olyan embert nem találsz, aki legalább egyszer már hibázott egy nagyot. Itt mindenki szemét, vagy eltitkol valamit. Már az elejétől fogva látszik, hogy a Parker család egyszerűen nem boldog, ez a kötelező költözés pedig csak még rosszabbá tette a viszonyokat. A gyerekek éjszaka az utcán és a sivatagban bolyonganak: csak mert.
Ez pedig még nem az egyetlen furcsa dolog a Strangerland kapcsán, ha viszont vevő vagy erre a különös, misztikumokkal teli világra, akkor könnyen lehet, hogy hozzám hasonlóan te sem fogod nézhetetlennek titulálni a filmet. Mert nem az. Oké, elismerem, rengeteg üresjárat és már-már teljességgel érthetetlen, sőt, idegesítő cselekmények tűnnek fel a játékidő folyamán, viszont mégis bája van annak, hogy kicsit sem engedi közel magához a nézőt és csak a távolból próbáljuk összerakni ezt a rohadt érdekes és nehéz kirakóst.
Nézzük először a karaktereket: Joseph Fiennes, Ralph Fiennes testvére alakítja Kidman férjét, aki feleségével egyetemben talán az egyik legkiállhatatlanabb karakter: semmi nem jó neki, folyton ideges, félig-meddig pedig neki is köszönhető, hogy elkóricált a két gyerek. Aztán Catherine-ről sem lehet azt mondani, hogy az asszonyok mintapéldája. Ott akarja megcsalni a férjét, ahol csak tudja, az persze már más kérdés, hogy egyszer sem sikerül neki.
A rendőr, Hugo Weaving sem mindig törvényes eszközökhöz nyúl, emellett pedig szinte mindenkivel nagyon furcsán viselkedik. Érezni rajta, hogy valamit nagyon el akar titkolni. Szóval nem csoda, ha azt mondom, hogy a karakterek ölik meg teljesen a filmet.
Kidman és Weaving elviszik a hátukon a filmet, előbbi borzasztóan jól tud sírást imitálni, az Idegenföldben pedig ezt a képességét teljes mértékben kamatoztatni tudja. Továbbá az is egy hatalmas gond, annak ellenére, hogy szerencsére nekem hasonló élményem még sosem volt, biztosra veszem, hogy nem így viselkedik két szülő, amikor mindkettő gyerekük eltűnik. Persze mind a férj, mind a feleség oldaláról érezni a fájdalmat és a kétségbeesést, annyira mesterkélt és művészies akar lenni az egész, hogy a legkevésbé sem lehet komolyan venni. Valami érthetetlen okból kifolyólag viszont mégis sikerült feszültséget teremtenie csupán a két bivaly erős alakítással és a helyszínekkel. Az ember már-már maga is érzi a szereplők verejtékét, amint kinéznek az ablakon vagy kiteszik a lábukat az ajtón. Ezek mellé pedig társul még egy gyakran horrorisztikus elemekkel tarkított soundtrack, ami remekül kifejezi, mennyire is idegen mindenki számára ez az Idegenföld.
Kim Farrant rendezőnő, akinek egyébként ez az első nagyjátékfilmje, remekül eltalálta a hangulatot és a feszültséget is ügyesen adagolta, problémák azonban így is vannak: a színészek, a forgatókönyv, azon belül is néhány inkoherens történés, a cselekmény nyitva hagyása és az érzés, hogy talán maga a direktor sem tudja, mi lesz a következő jelenetben, csak rosszabbá tette ezt az amúgy is instabil lábakon álló művet, amit nem mondanék csalódásnak, hisz nagy elvárásaim sem voltak, viszont egy teljesen kihagyható darab, még Kidman filmográfiájában is.
Értékelés: 10/6
Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.
"Az Amnéziára tekinthetünk úgy is, mint egy szárnyait bontogató rendező próbafilmjére, aminél nem a pénz vagy a nézettség volt a lényeg, hanem, hogy megismerjék a nevét."
Nem meglepő, hogy nem rohantak az emberek egy olyan semmitmondó című filmre a mozikba, mint az Amnézia, eredeti nevén Before I Go to Sleep. Rowan Joffe rendező eddig leginkább a forgatókönyveiről volt ismert, már akinek, mert eddig én még a nevéről sem hallottam, de ő jegyzi többek között a Brightoni szikla vagy a 28 héttel később című filmeket. Előbbit vegyesen, utóbbit leginkább pozitívan fogadta a nagyközönség. És most, következő filmjében összehoz egy brilliáns Kidman-Firth-Strong duót, ír egy lagymatag forgatókönyvet, emellett pedig előszeretettel használja a '80-as évek horroreffektjeit is. Azt hinnénk tuti siker a dolog.
A film nagy problémája, hogy ez akar lenni a második Gone Girl. Azt próbálja elérni az egész játékidő alatt, hogy rávegyen, ez bizony egy nagyon fordulatos film, és annak ellenére, hogy van-egy két meglepő húzása, egyáltalán nem nevezhető fordulatosnak. Mintha csak a szánkba akarná rágni, hogy ez az év legdurvább filmje, és ezt el kell fogadnod.
Az viszont tetszett, hogy annak ellenére, hogy a műfaja thriller, egész végig nyugodt és higgadt marad, az utolsó, záró jelenetben viszont minden felgyülemlett erőszakot kiereszt magából.
A történet szerint Christine egy negyvenes éveiben járó hölgy, aki minden nap öntudatlanul ébred: nem tudja ki ő, hol van, és egyáltalán mit keres itt? Férje, Ben, mindig elmeséli neki, hogy néhány évvel ezelőtt történt vele egy baleset, és azóta amnéziába szenved: elalvás után minden kitörlődik az emlékezetéből, a memóriája pedig az egyetemi éveihez tér vissza.
Feltűnik még egy eltitkolt barátnő, egy gyerek, egy orvos, a történet szempontjából viszont csak az utóbbi a lényeges. Az is jó tesz az Amnéziának, ha már nevén kell hívni, hogy kevés szereplővel operál, leginkább a házban játszódik, és olykor-olykor igazán megrázó tud lenni.
Fontos, hogy nem egy Still Alice szerű megrázásra kell számítani, szóval a filmnek az amnézia csak egy mellék, ugyanakkor a legfontosabb ága, hiszen az egész komplikáció a betegség miatt indul ki.
A lassú üteme sajnos néha már unalomba megy át, főleg, hogy nem csak az amnéziás, hanem a nézők is ugyanazt élik át nap mint nap, és már elég kínos, amikor századjára mondja el az orvos a nőnek, hogy ki ő, ami neki persze teljesen új, hiszen mindent elfelejt, de mi, nézők, már kívülről tudjuk.
Az apróbb bakiktól is el lehet tekinteni, főleg úgy, hogy Joffe eddig csak egy filmet rendezett, a többiben csak írói kreditet kapott. Az Amnéziára tekinthetünk úgy is, mint egy szárnyait bontogató rendező próbafilmjére, aminél nem a pénz vagy a nézettség volt a lényeg, hanem, hogy megismerjék a nevét.
Kár, hogy nem ezzel a filmmel fogják. A rendezőnek továbbra is ezen az úton kell mennie, sok gyakorlással és tanulással, és néhány éven belül megkapjuk az év leglebilincselőbb, legfordulatosabb filmjét Rowan Joffe-tól, ezt pedig egy egyszernézős darabként könyveljük el.
Értékelés: 10/6
