" Nem fogsz hangosan felnevetni, a vicceknek szánt dialógusok is csak megmosolyogtatnak, amiben közrejátszik az is, hogy a filmnek érezhetően van egy kis melankolikus hangulata."

Hugh Grant már megint fullba nyomja a kretént? - teszi fel a kérdést a filmszerető ember, nem alaptalanul, hiszen a botrányosan rosszul öregedő színészt manapság már csak B-kategóriás romkomokban találhatjuk meg, amik a kritikusoknál és a kasszáknál is megbukik. Marc Lawrence, a Hogyan írjunk szerelmet? rendezőjét szinte minden filmes portál összekeveri egy régebbi Marc Lawrence-szel, aki sajnos már nem él, de hogy mindenképpen tiszta vizet öntsünk a pohárba, az élő Marc Lawrence jegyzi a Hova lettek Morganék?-et, valamint a Zene és szöveg-et is.

A filmográfiájában nincs túl sok kiemelkedő darab, sőt, konkrétan egy se, de a The Rewrite egy hatalmas előrelépésnek számít a karrierjében: míg a 2009-es Hova lettek Morganék? egy unalmas, egyáltalán nem vicces giccsparádé, addig ez egy üde, kellemes száz perces szórakozás, ami semmi többet nem ad, mint amennyit adni szeretne.

Persze rengeteg idegesítő tényező van, ami leginkább Grant-hez köthető: azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akit már teljesen kiborít, hogy az ötven felett járó színésznek húsz éve egyetlen egy arckifejezése van, sőt, még a mozdulatai és a tekintete is teljesen ugyanolyan, mint szűk két évtizeddel ezelőtt.

A másik gond a rossz dramaturgia és a történetvezetés. Már a harmadik percben megtörténik a kiindulócselekmény, miszerint a jobb napokat is látott forgatókönyvíró, Keith Michaels annyira le van égve, hogy az ügynöke jobb híján egy egyetemi tanítói állást néz ki neki, Binghamtonban. (Csak úgy érdekességképpen, a film direktora, Lawrence is a binghamtoni egyetemen végzett.)

Na már most, miközben a film elején Michaels hallani sem akar arról, hogy ő tanítson, ehelyett megpróbál újra egy épkézláb forgatókönyvet írni. És mi történik ekkor? Elmegy az áram, erre főhősünk belemegy ügynöke ajánlatába. Most komolyan? Egy ilyen fontos döntésnél a legkisebb probléma után beadja a derekát? Roppant életszerű..

Úgy tűnik, Lawrence nagyon élvezi az utazós történeteket, ugyanis a Hogyan írjunk szerelmet? is némiképp hasonló a Morganék-hez, annyi különbséggel, hogy míg előbbi az éhen halás, utóbbi néhány gyilkos ellen küzd.

Michaels-t a film egy tipikus forgatókönyvírónak mutatja be: zsebre tett kéz, menő napszemüveg, borozgatás, miközben a szkriptesek nagy része pont ennek a fordítottja. Az külön tetszett, hogy a The Rewrite-nak van bátorsága ahhoz, hogy csipkelődjön, J.K. Rowling-nak és Jane Austen-nek is elég nagy görbe tükröt mutat.

Nem tekinthető romantikusnak, mint ahogy azt több helyen is feltüntették, hiszen egy csókot nem látni a vásznon, és a Holly Carpenter-rel való kapcsolata is megmarad a szavak szintjén, szóval ha van is benne a szerelem, nem túl szokványos romantikus film.

A színészek nagyon értik a dolgukat, Marisa Tomei-ről látszott, hogy nagyon beleélte magát a szerepbe, de meglepő módon J.K. Simmons-nak sem csak a maximalista, őrült szerep áll jól. (Whiplash)

Ez a másik kategóriára, a vígjátékra is igaz. Nem fogsz hangosan felnevetni, a vicceknek szánt dialógusok is csak megmosolyogtatnak, amiben közrejátszik az is, hogy a filmnek érezhetően van egy kis melankolikus hangulata.

A Hogyan írjunk szerelmet? tagadhatatlanul egy buta alkotás, de annyira szórakoztató, hogy le sem tudod venni róla a szemed, ami, ha tisztában vagy Marc Lawrence korábbi filmjeivel, hatalmas előrelépésnek számít, Hugh Grant pedig manapság inkább ismert botrányairól, sem mint híres szerepiről.

Értékelés: 10/6

 

 

 

Megosztás a facebookon