"A Mad Max - A harag útja egy páratlan élmény, mely csak egy hajszálnyira van attól, hogy tökéletesnek hívjuk: George Miller 2015-ben valami hatalmasat alkotott, olyan sok fiatalsággal, lendületességgel, hogy azt bármelyik 30-as filmrendező megirigyelné. Meg mindenki."

2015. május 22.-én megtörtént az, amire csaknem már egy fél éve várok: kezembe foghattam a Mad Max mozijegyét, és konkrétan stresszeltem a vetítés előtt, hisz annyi helyen ujjongtak a filmtől, konkrétan az év legjobbjának is nevezték sok helyen, és szép lenne, ha pont nekem ne tetszene ez a tömény két órás akcióorgia. Ami viszont megdöbbentő, hogy az én vállalhatatlanul rossz ízlésem ellenére is úgy tartom, az év egyik legjobb alkotását készítette el George Miller.

Az első, '79-es Mad Max hatalmas sikere után egyértelmű volt a folytatás, de a direktor úr az animációs- és családi filmek hangulatába is belekóstolt, miután Max kalandjainak harmadik folytatása pedig inkább hajazott egy egyszerű kalandfilmre, jegelni kellett a trilógiát, azt persze senki nem gondolta volna, hogy ez a "jegelés" ilyen sok ideig, kerek harminc évig eltart.

Hatalmas elvárásaim voltak, nem tagadom, de hát egy Rotten Tomatoes 98% és egy Metacritic 89% esetében ez nem meglepő, ugyanakkor arra is kíváncsi voltam, Tom Hardy méltó utódja lesz-e Mel Gibsonnak, a válasz pedig: teljes mértékben.

Kevés film van, amelyik valósággal ordít a folytatásért, a Mad Max trilógia viszont pont ilyen. Elég fájdalmas lehetett a rajongóknak a harmadik rész után, ami sem hangulatban, sem feszültségben nem hasonlítható elődjeihez, ráadásul Tina Turner is megmutatja, mennyire is jó, hogy ő igazából énekesnő.

Ezeket a "rossz emlékeket" azonban nagyrészt begyógyította az idő, és már annak a nézőnek sem lesznek fenntartásai a negyedik résszel szemben, aki még tinédzser volt akkor, amikor a MM filmek mozikba kerültek.

Mert a Harag útja egy brutálisan jó film! Emlékszem még, amikor a Hobbit befejező részét azért utáltam annyira, mert olyan érzésem volt, mintha az egész filmet csak azért az egy csatajelenetért készítették volna el, hisz a játékidő 90%-a azzal ment el.

Az tény, hogy a Mad Max-ben is nagy részt csak üldözéseket és őrült hajszákat láthatunk, George Miller azonban az akció egyik legizgalmasabb pillanatában hirtelen visszavesz a tempóból, majd újraindul az adrenalinbombája, ez az egyensúly pedig egy nagyon érdekes temperamentumot visz a filmbe.

Meg kell jegyezni, kicsit haragszok rá. Haragszok rá, mert nem túlzok, ha azt mondom, sutba vágta az idei évtized összes akciómoziját, továbbá ezentúl sosem tudok már úgy tekinteni egy akciófilmre, mint egy egyszerű, kellemes szombat esti szórakozásra, mert a szívem mélyén minden ilyen kategóriájú alkotásban azt a bizonyos "Mad Max érzést" fogom keresni.

A 70 éves George Miller, aki tulajdonképpen leiskolázta a mostani összes Hollywood-i fiatal filmest, egy minden eddiginél érdekesebb világot teremtett meg, amihez sem az első, sem a második részben látottak nem érhetnek fel: itt már tényleg minden romokban van, és Max-től, miután feleségét és gyerekét brutálisan megölték, már "csak" az életét vehetik el.

A karakterek és a színészek is egyszerűen tökéletesek, a Charlize Theron által alakított Furiosa olyan jól van megírva, hogy a néző valóban azt érzi, ez a nő tényleg olyan kiváló harcos, mint Max, és emellett persze egyenrangú társ is. Hardy és Theron között remekül működik a kémia, még annak ellenére is, hogy a filmben alig van dialógus kettejük között: egy arcrándulásból, pillantásból megértik egymást, továbbá azt is érezni, ők csak kényszerből vannak egy hajóban, és ha vége van ennek a kálváriának, egyikőjüknek tovább kell állni. (Szóval senki se számítson szerelmi szálra!)

Nicholas Hoult is ügyesen játszik, mondjuk én kicsit le voltam döbbenve, hisz az X-Men filmeken kívül csak az Egy fiúról című alkotásban láttam, ott pedig még egy különc kisfiút alakít Hugh Grant mellett, és a két óra játékidő alatt csak arra tudtam gondolni, vajon mit szólhat ehhez Fiona, a filmbeli anyja, hogy egy konkrét őrültté változott a fia? :)

Plusz itt van még nekünk Halhatatlan Joe, az egyik legfélelmetesebb karakter a film alatt, akinek borzalmas tekintetén kívül még van egy érdekes jellemvonása: az a Hugh Keays-Byrne alakítja, aki az első részben is keresztbe tett már Max-nek.

A Mad Max - A harag útja tehát összességében egy páratlan élmény, mely csak egy hajszálnyira van attól, hogy tökéletesnek hívjuk: George Miller 2015-ben valami hatalmasat alkotott, olyan sok fiatalsággal, lendületességgel, hogy azt bármelyik 30-as filmrendező megirigyelné. Meg mindenki.

Értékelés: 10/9

 

 

Megosztás a facebookon