"Shawn Levy legújabb alkotása leginkább egy adalékanyagokkal teli húsvéti sonkára hasonlít. Első ránézésre jól néz ki, majd mire kibontod, szétmállik a kezedben."

Shawn Levy évek óta nem készített már egy épkézláb vígjátékot, ehelyett sora gyártja magából a butábbnál butább Éjszaka a múzeumban, vagy a Rózsaszín párduc filmeket, de mindennek a legalja azért a 2013-as Gyakornokok volt, a teljesen humortalan Vince Vaughn és Owen Wilson főszereplésével. A Mielőtt végleg elmegyek című dramedy-n látszik, hogy a stúdió végre feleszmélt, nem csak a kasszasikereket hozó filmeket lehet a direktorra bízni. Minden adott volt, hogy Levy végre megmutassa, mit tud, de nagyon igaz a mondás, miszerint kutyából nem lesz szalonna.

Shawn Levy-ből pedig tehetséges rendező. Először is kezdjük ott, hogy a történetet már egy évvel korábban filmre vitték Augusztus Oklahomában címmel, a Mielőtt végleg elmegyek pedig ugyanezt az alapkoncepciót használja/lopja, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi még nevettetni is próbál. Nem sikerül neki.

A történet tehát egy családról szól, akik inkább menekülnének egymás elől, sem mint összejönnének, a sors azonban úgy hozza, hogy az egyik családtag meghal, és utolsó kívánsága az, hogy a család tartson egy hét napos sivát, azaz ne hagyják el a házat.

A fő karakterünk Judd Altman, akit Jason Betaman alakít: az ember egy totális csőd. Kezdjük ott, hogy már a 3. percben megcsalja a felesége, még a nevét sem tudjuk meg, de már sajnálnunk kéne.. Nem megy.

Van itt minden, ami hét nap alatt megtörténhet: váratlan terhesség, megcsalás több frontról, verekedés, leszbikus smárolás, a baj csak az, hogy Levy annyira felejtősre és lassú üteműre fogta a történetvezetést, hogy az első fél órában konkrétan visszasírtam az Éjszaka a múzeumban trilógiát.

A színészekkel egyáltalán nem lenne probléma, hisz mind profik LENNÉNEK, ha a stáb fordított volna egy kis időt a karakterekre is, mert ebbe a filmbe egy olyan ember sincs, aki valamiért legalább egyszer ne lenne idegesítő: Judd Altmant nem csoda, hogy megcsalja a felesége, annyira tesze-tosza. Phillip egy síkagyú és agyilag zokni, hogy már rossz nézni, Annie pedig még a gyerekekre is rámozdulna, ha nem tiltaná a törvény, az anyának, Hilary-nak pedig az a mániája, hogy a gyerekeivel osztja meg halott férje hálószobatitkait.

Szép kis társaságba keveredtünk.

Kevés olyan pillanat volt, ami tetszett a filmbe, de ezen kevés pillanatok közül az egyik az, hogy a történet vége koránt sem végződik happy end-del, sőt, sok dolog lezáratlanul marad, így nem hasonlítható a tipikus dramedykhez. A Mielőtt végleg elmegyek egyetlen igazán értékelhető jelenete talán az, amikor a család több tagja is a kórházban összeverekedik azzal a férfival, aki Judd feleségét kúrálta.

Dax Shepard, Wade megformálója kísértetiesen hasonlít Zach Braff-ra, csak világosabb a haja. (Már a Bébi mama című filmben is összekevertem őket, Tina Fey és Amy Poehler főszereplésével.)

Apropó Tina Fey: a Mielőtt végleg elmegyek-ben is szerepelt, és már rengetegszer bizonyította, hogy többet ér holmi ostoba, egyszernézős vígjátékok főszereplőjénél, a stúdiók most már igazán felfigyelhetnének rá a drámaibb vonalakban is.

Shawn Levy legújabb alkotása leginkább egy adalékanyagokkal teli húsvéti sonkára hasonlít. Első ránézésre jól néz ki, majd mire kibontod, szétmállik a kezedben.

Értékelés: 10/4,5

 

 

Megosztás a facebookon